Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-168

98 H8. f>rsz<sg«s f\Ui .fanTTár 18. 188S. munkaképesek, azok, a kik mint libapásztorok tengetik magukat, kénytelenek az adót megfizetni. Felszólalásaink nem használtak. Az adófelügyelő nem érezte magát hivatva, hogy megfelelő intézkedést tegyen. Ha a munkaképes osztályt nem méltóztatnak is kivonni ez alól, ha nem érhető el a pénzügyi eredmény másként, mint a munkaképes osztályok megadóztatása által, méltóztassanak legalább a munkaképeseknek el sem fogadható embereket felmenteni, ha sem elegendő vagyonuk, sem elegendő munkaképességük sincs arra, hogy fenntartsák magukat. Volt. eset, hogy a község volt kénytelen ezen adót megfizetni. Minden községben van egy-két ilyen tehetetlen egyén. A humanisnms érdekében megkívánható, hogy akár rendeletileg, akár más utón intézkedés történjék e tárgyban. Ha már nem méltóztatnak elengedni az adót, legalább azon nem egészen munkaképes embereknek, a kik semmi egyéb adóalappal nem rendelkeznek, mint saját nyomorúságokkal és a kik szívesen fizetnének, ha nem volnának annyira nyomorultak, engedjék el ezen adót. (Helyeslés a baloldalon.) Földes Gyula: T. ház! Ha ma arról volna szó, hogy az önálló magyar hadsereg rokkantjai számára egy bizonyos összeget biztosítsunk, hogy életüket akkor is, ha a haza érdekében bénákká lettek, becsületesen tovább folytathassák, igenis teljes szívvel-lélekkel ezen összegnél sokkal magasabb tételekben is megszavaznék az adót. Ellenben, ha ma arról van szó, mint a 1881 : XXVII. t.-cz. alkotásánál volt, hogy egy újabb közösügyet teremtsünk, akkor megtagadnám az utolsó garast is. (Elénk helyeslés a szélső balon.) De sajnos, ma nem erről van szó, hanem egy törvény módosításáról, mely törvény az életben a legigazságtalanabb, a legkevésbé végrehajthatónak bizonyult, tehát nem indulhatok ki más szempontból, mint abból, hogy a kéjrviselőház múlt évben egy határozatot hozott, a melyben utasítja a ministert, hogy ezen rósz törvénynek megjavítására méltányos adókivetés alapján újabb törvényjavaslatot terjesszen be. Már t. ház, ha csak arról volna szó, a mit a t. előadó ur mondott, hogy némely fokozat egy kissé megmásittatott, itt leszállittatott, ott felemeltetett volna, vagy ha arról lett volna szó, hogy az adókivetés igazságtalanságán segítsünk, akkor ezen törvényjavaslatról ugy, a mint előttünk áll, nem is lehetne itt szó, de az volt mondva, hogy az adó méltányosságára legyünk tekintettel minden irányban. Most már ha én azt akarom mérlegelni, vájjon ezen törvényjavaslat megfelel-e a képviselőház utasításának, akkor én nem állhatok meg ezen törvényjavaslatnál magánál, hanem meg kell néznem azon szerencsétlen régi törvényt, hogy melyek azon szakaszai, melyek igen méltánytalanok és ennek folytán változtatást igényelnek. Ha az igen t. pénzügyi bizottság vagy a pénzügyminister ur az ország minden vidékéről beérkezett számos petitiónak tartalmát csak átnézte volna, ha az ott felhozottakat mérlegeli, bizonyosan más eonclusióra jutandott, mint a mit itt ezen törvényjavaslatba előtérj esztett.n Már Szederkényi Nándor t. barátom elmondotta, hogy ezen törvénynek első pharagraphusa is igen méltánytalan, mert először azokra, a kik véletlenül az utolsó korosztályból lépnek ki, utólagosan is követeli az adó befizetését, a miről azok nem tehetnek, hogy elmulasztották a fizetést, de egy szegény emberre nézve igen nagy külömbséget tesz az, hogy vájjon egyszerre 3 vagy 9, vagy most már 12 frtot fizessen-e. De még nagyobb méltánytalanság van a 2. §-ban és ez már ellentétben áll az új véd törvény nyel is. A védtörvény szerint az ideiglenesen felmentettek ezentúl a honvédség létszámába vezettetnek, tehát ugy kell őket tekinteni, mint szabadságolt honvédeket, kik esetleg bármikor be fognak hivathatni, ha a felmentés oka megszűnik. Tehát egy rókáról két bőrt húzni? Egy ember fizesse meg a hadmentességet végig, azután menjen idegen érdekekért vérét ontani és magát agyonlövetni. Ez nem igazságos, ez nem méltányos; ezen segíteni kellett volna, pedig a törvényjavaslat ezen nem segít. T. képviselőház! Halász Bálint képviselőtársam is utalt arra, hogy hogyan értelmezik az életben ezen 1880 : XXVII. t.-cz. 3. §-át. Ennek 1. pontjában az van mondva, hogy hadmentességi díjtnem kötelesek fizetni a keresetképtelenek, a mennyiben egyszersmind vagyontalanok is. No már t. ház, Halász Bálint képviselőtársam egy esetet mondott el annak illustrálására, hogy hogyan értelmezik az életben ezen szakaszt. Én is el tudok egynéhányat mondani, mert a pozsonymegyei közigazgatási bizottság tagja vagyok. Csukár-Pakán, Pozsonyinegyében egy koldust, a kinek egy kis viskója van, keresni semmit sem tud, vagyonosnak declaráltatta a pénzügyminister ur és öt frtnyi hadmentességi adó fizetésére kötelezte. Miután az újabb felfolyamodás két esztendőn keresztül húzódott volna, a szegény koldusnak el kellett adnia a házát. A másik esetben ugyancsak Pozsonymegyében Duna-Ujfaluban egy embernek a község közelében a köilegelőn áll putrija, a melyért 52 kr. házadót fizet, a t. pénzügyminister ur ezt az embert is vagyonosnak jelentette ki és 5 frt hadmentességi dij fizetésében marasztalta el, a közigazgatási bizottság határozatának feloldása mellett. Ha kérdem t. képviselőház, vagyonos ember-e az, a kinek idegen földön áll a putrija ? Midőn a napszámos, a ki véletlenül magának egy kis közös helyet a falu mellett megszerzett és azért 16,