Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-168

168. országos Síé* JR nár ÍS. ISS3. 97 Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. képviselőház! Azon kérvények, melyek ugy a kormányhoz, mint a törvényhozáshoz érkeztek, legnagyobbrészt azt szorgalmazták, hogy ezen adónak legalsóbb fokú tételei szállíttassanak le, azon indokolással, hogy az egyes adófizető által e czímen fizetett összeg nincs arányban az általa fizetett többi adóval. Ezen kívánságnak, a mennyire lehetséges volt, elég tétetett a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban és ezen legalsóbb fokozatok tételei nagy mérvben le lettek szállítva. De azt mondta az előttem szólt t. képviselő ur, hogy e törvényjavaslatban nem kedvezmények, hanem súlyosbítások foglaltatnak. Méltóztassék megengedni, e tételeknek előbb említett leszállításán kivül nem foglaltatnak-e még igen lényeges kedvezmények, melyek a ház több tagja által szorgalmaztattak, abban, hogy ha a családapának több fia van, az egy fiún felül mindegyik után a díjnak esak felét fogja fizetni? Ez mindenesetre nagy kedvezmény. Azt mondj a a képviselő ur, hogy nemezt szorgalmazta a képviselőház, hanem hogy a ház ezen adónak leszállítását kivánta, itt pedig adófelemelésről van szó. Méltóztassék megengedni, mindenki kiszámíthatja a törvényjavaslat elfogadása esetén, mi lesz az adóösszeg végeredménye s át fogja látni, hogy ez nem adófelemelés, hanem ellenkezőleg, az államnak a végösszegben csakugyan kevesebb jövedelme lesz az újabb tételek alapján, mint eddig volt. Azt mondta a képviselő ur, hogy ezen adónak a behajtása roppant nehézségekkel jár, mert sem a törvényben, sem az utasításokban és azok tömkelegében eligazodni nem lehet, sőt ismer értelmes jegyzőket is, a kik nem tudnak azon eligazodni. Bocsánatot kérek, ugy a törvény, mint az a mellett kiadott utasítások oly rövidek és világosak, hogy semmiféle félreértésnek helye nem lehet. Az mondatott, hogy az adófelügyelő önkényére van bizva a tétel kiszabása. Az eredeti törvény alapján, igaz, az adófelügyelő veti ki ezen adót a törvényben foglalt adótételek alapján. De ha bárkin sérelem történik, az adófelügyelő nem intézkedik véglegesen és semmi esetre sem önkényííieg, mert megvan az orvoslás a közigazgatási bizottságban, a hova lehet felfolyamodni s mely segíthet a bajon. Minthogy felfogásom szerint t. ház, azon kívánalmaknak, melyeknek a folyamodók eleget kívántak tétetni, a mennyiben az ország pénzügyi helyzete engedi, elégtétetett és minthogy nézetem szerint maga ezen adónem egyike a legigazságosabbaknak, mert a ki nem fizeti ezen adót, hanem véradóval járul hozzá az állam terheihez, annak ez sokkal terhesebb : kérem ezeknél fogva a t. házat, méltóztassék a bizottság javaslatát elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. IX KÖTET. Halász Bálint: Igen röviden vagyok bátor hangsúlyozni, hogy nézetem szerint is ezen adó nem felel meg a várakozásoknak, azokénak sem, a kik ugy fogták fel a dolgot, mint a t. pénzügyminister ur hangsúlyozta, hogy a legtöbb kérvény a legalsóbb osztályok érdekében lett beadva. Épen a pénzügyi bizottság kiemeli és ugy látszik maga is némi hiányátlátja a javaslatnak abban, hogy a legalsó tételen nem könnyített semmit, t. i. a 3 frtos tételen, a hová a vagyontalanok és a napszámosok tartoznak és nem is indokolj a a pénzügyi bizottság egyébbel, mint azzal, hogy ha ennek leszállításába bocsátkozott volna, a pénzügyi eredmény lett volna nagyobb mérvben alterálva. Hogy alterálva lett volna és mennyiben a pénzügyi eredmény, azt hiszem, hogy ez nem lehet szorosan véve a kérdés, ha meg vagyunk győződve arról, hogy valamelyik adónak az alapja nem solid, a mint ezen legutolsó osztálynak adója nincs is solid alapra fektetve. De nagy kérdés, vájjon nem lehetett volna-e ugyanazon pénzügyi eredményt elérni a törvényjavaslat kellő módosításával. Nem akarom ezt hosszasan vitatni, csak azt kívánom hangsúlyozni, hogy a hadmentességi díjat mindenki igazságosnak fogja találni, mint a pénzügyminister ur is hangsúlyozta ezt, vagyonosokkal szemben. De igen sokan nem találják igazságosnak, hogy a vagyontalanokkal szemben alkalmaztassák, habár munkaképesek is. Ha az állam nincs arról biztoson meggyőződve, a mint a jelen esetben nem is lehet meggyőződve, hogy egy adónak alapja van, az ily adót meg nem követelheti, mert ennek nincs reális jogosultsága. De a törvényjavaslat még ott sem segít, a hol mindnyájan meg vagyunk győződve, hogy segíteni kellene, a hol nemcsak a vagyon hiányzik, hanem a munkaképesség is hiányzik, hiányzik legalább oly értelemben, a mint a pénzügyi bizottság hangsúlyozza, hogy az illetők csakis munkabíró koruk javában adóztassanak meg. A korra nézve áll, de a munkaképességre nézve nem áll. A törvényt akként hajtják végre, hogy tekintet nélkül arra, vájjon munkaképesek-e az illetők, vájjon van-e vagyona az illetőknek, vájjon mindkettő elég-e saját fenntartására, mindenesetre kiróják az utolsó tételt és ezt okvetlenül megfizettetik. Alig hiszem, hogy ezt a t. képviselőház bármely tagja igazságosnak találná. Pedig ilyenekkel szemben foganatosítják és végrehajtják. Még a felsőbb forumok sem érzik magukat a fennálló szabályok általjogosítja, hogy felmentsék az illetőket ezen adó alul. Jelen voltam a közigazgatási bizottságban, ahol az adófelügyelő határozatai elleni felebbezések tárgyaltatnak. Az adó nem engedtetett el olyan egyénnek, a, ki süketnéma, hülye és mint koldus él a faluban, de egy 60 frtos fél viskót örökölt, mely élte fentartására távolról sem elegendő. De minthog)^ vagyonnal bír, fizetnie kell. xl félig munkaképesek, vagy alig