Képviselőházi napló, 1881. IX. kötet • 1883. január 12–január 31.

Ülésnapok - 1881-168

so 168. országos íílés január 18. 1883. ségére következtetni: ez az új előadói ideák közé tartozik. Sok panasz volt a közönség között ennek az adónak administratiója ellen is. Javítást kért a közönség és kaptuk e helyett a helyzet súlyosbítását. Ily súlyosbítás van például abban az intézkedésben, hogy mig eddig az önálló adófizető saját maga tartozott fizetni az adóját, most az átháríttatik a családfőre az esetben, ha vele egy háztartásban él és a családfő talán több adót fizet, mint az a gyermek, a ki már szintén önálló adófizető. Es mivel indokolja ezt a pénzügyi bizottság jelentése? Ázz&l indokolja, hogy visszaélések merültek föl. Tehát a visszaélés elég arra, hogy ugy tegyünk az ország közönségével, mint az egyszeri csendőr, (Halljuk!) ki nem tudván megtalálni a tolvajt, behajtotta az egész községet a törvényszékhez, azt mondván; itt a tolvaj csak keresse meg közte a törvényszék. (Derültség.) Hát az ellen, mert az országban egyes visszaélések történhetnek, az-e a gyógyszer, hogy most már az igazságtalanságot terjeszszük ki az egész közönségre ? De van egy másik veszélyes oldala is ezen intézkedéseknek: az, hogy Magyarországon a patriarchális életnek fenmaradt traditióit összeromboija és az eddigi szép családiasságot egyenesen megtámadja és széjjeltépni igyekezik. Magyarország nagy tömegénél, különösen a szegényebbeknél ugy szokott lenni, a mint mindenki tudja, hogy bizonyos patriarchális élet van a családfő és gyermekei közt, a kiknek kiadta ugyan az aparészüket, de mégis közös háztartásban segít rajtuk, tehát közös háztartást visznek, holott a gyermekek önállón kezelik vagyonukat és önálló gazdák. Igen sok van Magyarországban ilyen eset. Es mit tesz ez a törvény? Hát teszem azt, nagyon kevés jut a gyermekre. A törvény azt, a keveset is széjjel akarja rontani. Mert mit mond a törvényjavaslat? Azt mondja, hogy ha ily gyermeknek, a ki önálló gazdaságot vezet, az adója kisebb, mint a családfőé, akkor az adó kivettetik a családfő után s nem az ő önálló gazdasága után. S ez van azzal indokolva, hogy visszaélések fordultak elő és megtörtént, hogy miután a családfőnek többet kellett volna fizetni a maga nagyobb adója után a közös háztartás czímén, hát a családfő adott valami csekély vagyont a gyermekének, hogy az után fizesse az adót. De t. ház, még nem utolsó hibája és baja ez a törvényjavaslatnak. Legfőbb baja az, hogy azokon a panaszokon, melyek a közönség között fenforognak, segíteni egyáltalán nem is akar; azok irányában, a melyek itt e házban is hagoztattak, de azon javaslat tárgyalásánál is előfordultak, segíteni meg sem kisért. Már az elég baj a szegény embernek, hogy például a jelen törvény értelmében harmadik, vagy most már negyedik korosztályból mentik föl és akkor egyszerre annak a szegény embernek körül-belül 10—12 vagy 15 forintot kell letenni 3 évi hátraléka fejében. De mindez még nem elég. Az eredeti törvényjavaslat szerint évről évre köteles ezen igy felmentett magát folytonosan evidentiában tartani, ittamott jelentkezni. Ha netalán mulaszt valamit, azért háromszoros büntetéssel vagy elzárással sujtatik, úgyannyira, hogy ezen törvényjavaslat értelmében annak a napszámosnak, vagy annak a cselédnek maholnap egy evidentiális lisztát kell tartania, hogy az év melyik szakában, hol és mikor kell jelentkeznie. Mindezen a törvényjavaslat nem segít. Nem segít azon sem, hogy a községben összeiratván az eddigi adófizetők nevei, azt mondja, hogy ha valakinek panasza van az összeírás ellen, folyamodjék fel. Engedelmet kérek, de azon felfolyamodás egy újabb adónemet képez azon szegény emberekre nézve. A felfolyamodást ő megírni nem képes. Nem is tudja, hogy hova irjon. De még azt sem tudja, hogy milyen stylusban kell irni, mert hiszen az adókezelés oly bonyolódott apparátussal folyik, hogy még maguk a községi közegek is fennakadnak. Énnekem magamnak volt alkalmam látni egy kerületi, nagyon értelmes községjegyzői gyűlésének egy iratát, a melyben azt mondják, hogy ők maguk a községi elöljárók alig képesek tájékozni magukat a rendeletek tömegében. Már most a szegény ember helyzetét képzeljük, kinek nemcsak a fizetést, hanem már a jelentkezés sokoldalú és sok időt rabló kötelességét is teljesíteni kell. Azt kivánjuk tőlíík, hogy folytonosan, évről évre megtegye saját vagyoni állásáról, saját fizetési kötelezettségéről stb. mindig a bejelentéseket. Nem lehetett volna-e mindezt egyszerűsíteni; s az egész adórendszert a községek körébe utalni ? Azon községek, melyek egyéb adónemek kivetésére alkalmasak, nem volnának ezen adónem kivetésére is alkalmasak? Miért kelljen a szolgabíróhoz, az adófelügyelőhöz külön felterjesztést tenniök. Innen ide-oda s in infinitum vándoroltatni az ügyet. Ez, a mint említettem, nem csak az adózás súlyosítását eszközli, hanem azt is,hogy a szegény adófizető eltévelyegvén, nem tudja magát tájékozni és ki van téve annak, hogy három-ötszörös birsággal, vagy esetleg bezárással büntettessék. Mindezeknél fogva e törvényjavaslat nem felelvén meg azon kívánalomnak, mely a t. ház utasításában foglaltatik, mert e törvényjavaslat nem az adó igazságos könnyítését.hanem felemelését involválja, nem az administratió könnyítését, hanem annak további megtartását foglalja magában: részemről azt nem fogadhatom el, kérem a t. házat, méltóztassék azt általánosságban is a részletes tárgyalás alapjául el nem fogadni. (Helyeslés a szélső baloldalon.)