Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-148

148. önzáró* ülés leezeiaber 7. ISS2. 93 itt nagy havazás vagy tartósabb esőzés elegendő, hogy Temes, Béga vidékét veszélybe ejtse. Nézetem szerint tehát nem szükséges, hogy mind a három műveletre nézve azonnal elkészíttessenek és előterjesztessenek a tervek. Különösen a mi a Béga szabályozásának kivitelét illeti, mely körülbelül 3—4 milióba kerül. Tudom azt, hogy az ország jelen pénzügyi helyzetében a ház nem igen lesz hajlandó ily nagy összeg megszavazására. Azonban, ha meg lesznek a tervek, ésha a tőkepénzesek, vagy más vállalkozók e travek hasznát át fogják látni, talán találkozni fogn ektársulatok, melyek e tervek keresztülvitelére vállalkozni fognak, különösen, ha az állam részéről subventiót kapnak. Az állam e subventiót igen könnyen adhatja, miután 50—60,000 frtot évenkint a Bégára fordít, olyan munkára, mely a Béga hajózhatására nézve még sem hatályos. Én meg vagyok győződve, hogy a t. közlekedési minister ur a legjobb szándékkal van eltelve és szívesen segítene minden bajon és tudom azt is, hogy tekintve azon rövid időt, mióta tárczája élén áll, nem lehetett ideje e kérdéssel tüzetesen foglalkozni. De alantas közegei, gondolom, foglalkoztak e kérdéssel. Ha a jelentés 33. lapját olvasom, mondhatom, hogy foglalkoztak is. Mert a jelentés 33. lapján ez áll: „Ha azonban a csatorna hajózhatóvá tételére az 1882. évi XXVI. t.-ez. alapján szükséglendő összeg még oly időben fogna engedélyeztetni, hogy az építkezések még a jövő tavaszszal megkezdhetők lesznek, akkor ezen költségek folyóvá tétele már nem lesz szükséges. Ha ennyire előrehaladt a dolog, akkor a tervek előinutatása sem vehet nagy időt igénybe. Ennek folytán én igen kérem a t. közlekedési minister urat, méltóztassék kérdésemre felelni: mikor gondolja, hogy ezen, a tiszai töltések belebbezésére, a torontálmegyei belvizek lecsapolására és különösen a Béga szabályozására vonatkozó tervek elkészülnek és e tervek alapján a t. ház elé javaslatot terjeszthet? Herman Ottó: T. ház! Ügy véltem tapasztalhatni, mintha a t. Thaly képviselőtársam felszólalása gúnymosolyra fakasztotta volna a többséget. Ez aztán világos bizonyítéka annak, mily alantas színvonalon mozog nálunk minden. Ha valaki magasabb színvonalra igyekszik a vitát emelni, akkor az szörnyűség. Ha a Duna kataraktáiról beszél s a tiszai szabályozás ügyére tér át, akkor az csak unalom. Pedig még nem olyan régi a dolog, mikor a Tisza növekvő áradása ugyancsak megdöbbentette a házat, mikor az egész ház a szegedi katastropha közvetlen hatása alatt valóban egészen más képet mutatott. Én idején valónak tartom, most, midőn katasztropha nem fenyeget, épen a szabályozási ügye- I ket, melyektől nagy vidékek jövője függ, alaposan fejtegetni Mi, t. ház, folyton halljuk a Béga-csatorna, a a Rába szabályozás stb. ügyét. Kis társulatok szabályozási ügyét és érdekét bármiként tárgyaljuk, akár a törvényhozásban, akár a bizottságokban, egy áll és tagadhatatlan s ez az, hogy ezek az összes aprócseprő vidéki érdekek nem valók a törvényhozásba s hogy egységes rendszert kell megalkotni, melynek alapján a szabályozást valósággal Magyarország érdekeinek megfelelőleg keresztülvigyük. T. ház, azt hiszem, mindazok, kik a múlt országgyűlés tagjai voltak, emlékezni fognak azon időszakra, midőn a Tisza vizének növekedése, mely túlhaladta még azt a magasságot is, a mely Szegedet elsodorta, annyira megdöbbentőleg hatott a képviselőházra, hogy pártkülönbség nélkül értekezletre gyűltek össze a képviselők, a felett tanácskozandók, hogy mit kelljen a kormány elé terjeszteni és a fenyegetett alföld érdekében követelni. A t. képviselőház emlékezni fog arra, hogy az értekezlet egy határozati javaslatban állapodott meg a melynek előterjesztésével b. Bánhidy Béla bízatott meg, ki az indítványt 1881. évi május 2-án be is terjesztette. Az indítványt a ház egyhangúlag elfogadta. Ugy az értekezleten, mint határozatában, mint a közlekedési tárcza felett folytatott vitában is a leghatározottabban lett hangsúlyozva ugy a házban és azonkívül a szakértők részéről, hogy mindaddig, míg a magyar folyamrendszer hydrographiai viszonyai megállapítva nincsenek, a szabályozás ügyével eredményesen foglalkozni nem lehet. Ez a meggyőződés akkor oly erős volt, hogy az akkori törvényhozásnak és kormánynak kifogása nem volt a hydrographiai intézet felállítása ellen. Sőt emlékezhetünk még arra is, hogy a lelépett minister erre vonatkozólag egy tervezetet nyújtott be. Igaz, hogy rögtön emelkedtek hangok, hogy ezt az ország pénzügyi helyzete el nem birja. Bocsánatot kérek, de ily véghetetlenül fontos dologra, oly viszonyok közt, a minők közt Magyarország legproductivebb vidékei vannak, azon vidékeknek biztosítására kell pénzünknek lenni! Itt meg kell hátrálni minden egyéb pénzügyi tekintetnek, mert azon érdekeket, a melyek a nemzetnek örökké érdekei maradnak, nem rendelhetjük alá annak a rósz gazdálkodásnak, a melyet önök inauguráltak. Én számba veszem a pénzügyi helyzetet, de ismétlem, hogy ilyen ügyekre pénzünknek kell lenni. Fájdalommal constatálom, hogy Magyarország culturalis intézményének egy része, kevés fogékonyságot tanusit a nemzet vitális érdekei iránt. Nézzük meg a kis Svajczot. ki teljesíti ott a hydrographiai felvételeket ? Nem a kormány, hanem a svajczi természetvizsgálók egyesülete, 1 a kormány subventiója mellett. Fájdalommal con-