Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-148

94 148. országos ülés deczember 7. 18$2. statálhatom.'hogy tudományos intézeteink e tekintetben fogékonyságot nem tanúsítanak, hogy a tudományos akadémia, a melynek osztály-szabályzatában benn van az is, hogy feladata Magyarország természeti viszonyainak tudományos kikutatása, ily magasztos czélok iránt hajlamot absolute nem mutat, mert ugy látszik az a felfogás uralkodik, hogy a hydrographiai felvételek: vizmérnöki munkálatok ; pedig nem áll, mert a hydrographiára, mint tudományra nézve a legbecsesebb adatokat épen az ily tudományos intézetek által rendszeresen eszközölt felvételek szolgáltatják, a tudomány érdeke a gyakorlatival találkozik. De bármiként álljon is a dolog, ha a társadalom magasabb érdekeinek istápolására szánt culturális intézetek idegenkednek és közönyt tüntetnek fel, én nem rendelem alá Magyarország gazdasági és culturális érdekeit semmiféle ephemer jelenségnek és kinyilatkoztatom azt, hogy ily fontos munkálatokra, mint a minő a vizszabályozás, Magyarország folyamrendszerének rendbehozatala és annak felismerése, pénznek lenni kell. De, t. ház, valahányszor előállunk ily követelésekkel, a melyek ellen itt e házban nekünk elzárkózni nem lehet — mert én még most is azt hiszem, hogy mi itt Magyarország érdekeinek megóvására gyűltünk össze — valahányszor felvetődnek az ily érdekek, mi következik? Az, hogy a t. pénzügyminister ur vagy az egész kormány azt mondja: a pénzügyi helyzet ezt nem engedi. De, t. ház, lehet, hogy ez kellemetlen a kormányra nézve, a többségre nézve, meglehet, azt fogják mondani, hogy az már unott untig való ismétlés, de én azon a helyen, a honnan kidőlt egy férfiú, a ki azt mondta, hogy halála órájáig mindig szemükre fogja lobbantani, hogy „Bosznia és Herczegovina," ezt én is ismételni fogom. Arra van, de a magyar nemzet culturális és gazdasági érdekeinek ápolására, arra nincs egy fillérük sem! En ismételve ajánlom a t. minister ur figyelmébe a képviselőház által elfogadott határozati javaslatot, méltóztassék hatáskörében ujabb tanácskozás alá venni Magyarország folyóinak hydrographiai felvételét és méltóztassék megadni az alapföltételt ahhoz, hogy ezentúl a szabályozás ne csak kapkodás, ne csak privát érdekek szolgálatára való dolog legyen, hanem valósággal Magyarország érdekében megoldassák. (Helyeslés a baloldalon.) Krisztinkovich Ede t T. ház! A közlekedési minister ur azt méltóztatott mondani, hogy az ő politikája csak személy változás és folytatása az előbbinek. Ha a pénzügyi bizottság összegezését tekintjük, akkor azon sajnos tapasztalásra jövünk, hogy a mit épen ma nyilvánított a t. minister ur, hogy ő a vasutak és vizi utakra egyenlő figyelemmel lesz —- habár esak személyváltozásnak mondja is azt, hogy ő azon a helyen, melyet elfoglalt, ma van — mégis változás s pedig olyan, melynek esak mostoha gyermeke a vizi-út és édes gyermeke a vasút. Ugyanis az ő tárczájában 24 millió összeget vesz fel a vasutak részére, mig a vizi-útakra Magyarországban, Horvátországot hozzáértve, melyek 3700—3800 kilométert tesznek, összesen 300,000 frt van felvéve. No már, ha meggondoljuk azt, hogy a vizi-ut a tömeges áruszállításra a legolcsóbb, hogy az európai piaczokon csakis a vizi-útak által lehet versenyre kelni, akkor, midőn a közlekedési minister ur tárezájára mutatva, azt mondja, hogy ő egyenlően fogja elősegíteni a vizi-útakat, úgy, mint a] vasútat azzal azt nyilvánítja, hogy ő azt, a mely Magyarország közgazdaságának felvirágozását egyedül eredményezheti, tökéletesen mellőzi és figyelmen kiviü hagyja. En meg nagyon aggódom, hogy az öntevékenységnek kényszere, a melyre nézve a vizi-útak lé tesítéee és szabályozása a kormány által utasítva van, szomorúan fogja magát előbb-utóbb megbőszülni, holott a vizi-út szintén megkapja a maga jogosultságát, a hol a vasút sok, hogy a vizi-útakat kellene inkább a közlekedési politika helyes iránya esetén fejleszteni — miután ezek a közlekedés mellett a talajt productiv képességűvé teszik — és ha csak egyedül közlekedési tekintetből vesszük is, megtaláljuk azon jogosultságot, hogy az állani épen oly érzékkel birjon a viziútak, mint a vasutak iránt, lévén az a tömeges árúk szállító eszköze, nálunk pedig a mondottak szerint azok kettős nemzetgazdasági előnyt képviselnek. Annyival inkább nagyon sajnálom, hogy ezen, hazánk culturális létét biztosító munkálat — én nem akarok belebocsátkozni azon technicus, vagy csak általános vitatkozásba, hogy melyek azon culturális utak, melyek Magyarország közgazdászatát elősegítik, hanem azt eoiistatálom, a mint constatáltam a 11 kérdő pontra adott feleletemben, melyet a szegedi katastropha után bátor voltain előterjeszteni, hogy Magyarországon a vizi-útakra nézve egységes politika, egységes terv nem létezik. Vannak ministereinknél befolyások, melyek részint politikai tekintetből érvényesülnek, részint egyes tisztviselőknek időszerűit alkalmazkodó, vagy tudja Isten mit méltányló, vagy pedig épen részvékeny helyi felfogásával intéztetnek el viz-társulataink ügyei, a helyett, hogy a nemzetnek ezen helyzete, a mi Európában úgy szólván, a legkedvezőbb, mert Európában egy állam sincs úgy ellátva vizi hálózattal, helyesen rendeztetnék — ez esetben természetesen vasutak helyett a vizeket kellene meghódítani és a helyett, hogy azt szabad martalékul adjuk minden néven nevezendő experiinentálásnak. Ez okból különösen szomorú reák nézve a jelenlegi ministerváltozásnál, midőn csak az imént csengett fülünkben, hogy vasútakra 24 millió és 11—12 vasúti biztosítás után körülbelül