Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-148
14S. országos ülés «L s e«enber 7, 1883. 85 közgazdasági fejlődésünknek egyik alapját képezi. A t, előadó ur ugyan (Halljuk!) Helfy képviselőtársam megjegyzésére azt a nézetét fejezte ki, hogy közgazdasági helyzetünk szerinte meg van oldva, ő azt az álláspontot, a melyet eddig, mint ellenzék elfoglalt, továbbra már fenn nem tarthatja (Halljuk!) és innen indokolta azt, hogy most mint ezen tárezának előadója, a kormánypárti oldalon foglalt helyet. Hát t. képviselőház, emlékszem rá, hogy néhány évvel ezelőtt a t. előadó ur nem annyira a bosnyák ügyben tartott politikai, mint inkább pénzügyi és közgazdasági beszédeivel és mondhatni fényesen érvelt beszédeivel minket is meggyőzött arról, hogy az a politika, a mélyet mi folytatunk igen helyes. Lukács Béla előadó (közbeszól) ; Azt soha sem mondtam. Szederkényi Nándor: Ugy, hogy mi azon meggyőződésben voltunk akkorában, hogy ezez érvek súlya alatt az egész kormánypárt, az egégi többség tönkre van téve. Hogy a közgazdasáus helyzet az újabbi időben miként metamorphisált annyira, hogy a t. előadó ur most már a helyzetet olyannak tünteti fel, hogy mindazon érvek, a melyeket ő eddig mint ellenzéki hangoztatott, most már a tények által meg vannak ezáfolva, ezt én nem látom és épen azért érdekelne bennünket tudni és ismerni, ép azért szólalt fel Helfy t. képviselőtársam és én csatlakozom hozzá, hogy ilyen fontos tárezánál, mint ez, ha ilyen nagy ntetamorphosis állott be, mint a melyet az előadó ur ma saját pártállásával indokolt, mégis tudnók azon változás lényegét, ismernők a beállott viszonyokat, mert különben mi ott állunk, a hol évekkel ezelőtt, t. i. a t. előadó urnak, mint akkoriban ellenzéki szónoknak beható érvelése alatt, mert igy vagy mi vagyunk, vagy az előadó ur épen most van tévúton. íme, t. ház, ezen tételnél bátorkodom illustrálni azon politikát, melyet a kormány a múltban követett és melyre nézve nem tudom, követi-e még ma is. A kőutak kérdése fontos kérdés nálunk közgazdasági szempontból is. Ezen kérdés ugy a vasúti, mint a vizi uti kérdésekkel versenyez. Azt hiszem, ezt senki sem tagadja. Én évek óta figyelemmel kisérem költségvetésünkben, hogy a kormány ezen fontos kérdés előmozdításában mily politikát követ és mily rendszert akar érvényesíteni. De megvallom, hogy ma is ugy vagyok vele, mint voltam évekkel ezelőtt. Én ebben rendszert vagy bizonyos irányt nem látok. A kőutak ügye ugy áll, a mint állott nyolcz vagy tiz évvel ezelőtt. A megyei űtépítkezés és a közmunkaügy ma is ugy áll, mint évtizedekkel ezelőtt. Egy változás ugyan történt, melyre később visszatérek. De egy kis történeti áttekintést is óhajtok e tekintetben tenni, hogy t. i. miként állunk ezen úfügygyel. Hajói emlék- I [ szem, Lónyay ministerelnöksége idejében, tehát már körülbelül tiz éve, az útügyben történtek a kormány részéről bizonyos tanulmányok, nevezetesen az állami utak és a megyei utak kérdése tanultnányoztatott, hogy az bizonyos rendszerbe öltve fejlesztessék és egyátalán, hogy az építés ugy mozdíttassék elő, mint a megváltozott viszonyok kívánják. Ma, legalább, mi a kormányon kivül levők egyátalán nem tudjuk, hogy ezen kísérleten túl valami történt-e még. De nem is történt semmi. Ha csak a t. minister ur nem tér el a volt minister eljárásától, a ki e téren nem tett semmit, ha'ezen kérdést is, mint sok más kérdést, beható tanulmánya tárgyává nem fogja tenni. íme, ez is egy nagy kérdés. Tudnunk kellene, vájjon követni fogja-e elődének példáját a minister ur, vagy pedig tanulmánya tárgyává fogj'a-e tenni ezen kérdést. így vagyunk a közmunka-törvénynyel is. Nem emlékszem, hány éve, de tudom, hogy a közmunka törvény már be is terjesztetett. Akkoriban tanulmányozták e kérdést és egy bizottság is tárgyalta. De ma a közmunkaügy még mindig a régi alapon van. Oly körülmények vannak itt is, melyek beható változást igényelnek. Mi eddig nem láttunk egyebet, mint egy javaslatot, de most az sem létezik már. Tudnunk kellene, hogy a minister ur követi-e elődének politikáját, mely a semmi politikája volt, vagy pedig valami új politikát követ és új tanulmányokat fog tenni. Említettem, hogy mégis történt a múltban a közmunka kezelése ügyében változás. Behozatott az, hogy az államépítési hivatalok vegyék át a közmunka ügyet és kezeljék. Ez egy lépés volt, de nem lehet tudni, hogy mi volt annak valódi ezélja. Abban is maradt és mindenesetre tökéletlen valami, mert igy, a mint ma áll, azok, kik a megyékben a közmunka-ügyeket figyelemmel kisérik tudják legjobban, hogy annak minő következményei vannak. Csak egy oldalát érintem meg. Az államépitészeti hivatalt az állam fizeti s azért mit látunk? Azt, hogy igen sok megyében, maguk a megyék is kényszerülve vannak ezt a hivatalt ilyen vagy amolyan alakban fizetni. Az mondatik ugyanis erre, hogy ez nem is annyire fizetés, mint inkább bizonyos kárpótlás, mert az államépitészeti hivatal nem lévén uti átaiánynyal ellátva, hanem utalva levén arra, hogy a kiküldetéseknél napi díjakat és eljárási költségeket számítson fel: a megyék azon tapasztalatra jöttek, hogy az aprólékos ügyekbe nyúló és igen sok kiküldetést és körültekintő vizsgálatot igénylő megyei utak kezelése. igy oly óriási összegekre fog rúgni, hogy az némely helyen elfogja nyelni a közmunka felét, a megyék, mondom, sok helyütt azon meggyőződésre jutottak, hogy talán jobb lesz ezen ugy segíteni, hogy alkuba bocsátkoznak az illető építészeti hivatallal, hogy mennyivel elégszik meg s
