Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-148
148. or*jiAg«!í ülés dcezeinber 7. ISX2. 83 tat a minister nr személyisége, ki annyira bebizonyította időjóslási tehetségét, hogy okvetetlenül meg fogja tudni Ítélni, hogy fog-e oly köd lenni, a mely miatt a gabona megszorul. (Derültség balfélől.) Elnök: Irányi Dániel képviselő ur kivan szólani s azt hiszem, hogy a ház, habár a határozati javaslatot nem irták tizen alá, ezt megengedni méltóztatik. Irányi Dániel: A t. minister ur szives volt indítványom első pontjához oly értelemben hozzá járulni, hogy arra határozatilag ne köteleztessék. Mi a második pontot illeti, a t. minister ur azt nem fogadja el, de az okokat, a melyek ebben gátolják, nem voltam szerencsés hallani. Ha nem fogadja el a correetivumot, a melyet ajánlottam, akkor az első pont elfogadása semmit sem jelent, mert szabályrendelet létezett eddig is; s a mint a t. minister ur ma megvallotta, ennek daczára számos visszaélés történt. Ha tehát a t. minister ur nem tud más orvoslást, mint a minőt én ajánlok, akkor ismételve kérem, méltóztassék ahhoz hozzájárulni, a melynél én czélszerübbet nem tudok; különben a további visszaélésekért a t. minister ur lesz felelős. Ivánka Imre : T. ház ! Én a szóban forgó két tárgyról röviden leszek bátor nyilatkozni. Egyik a szabadj egyeket illeti. A milyen intézkedéseket méltóztatik hozni, természetesen a vasúti igazgatóságok azokat fogják követni. De igen t. előttem szólott barátomnak mondhatom, hogy egy harmada van most a szabadjegyeknek, mint volt 5 — 6 évvel ezelőtt, hogy a legtöbb szabad- és mérsékelt jegyek, melyek például nálunk kiadatnak, szegény tanulóknak adatnak, hogy az iskolákba eljöhessenek és visszamehessenek családjaikhoz; azután adatnak oly jegyek s ezek tűnnek fel itten a főváros közelében, a melyeket a vasúti társulatok kölcsönösen egymásnak adnak hivatalnokaik nevére, mint a német egylet jegyei s hasonlók. Ezek többnyire főhivatalnokok, kik ily jegyeket birnak, de ez az egész világon ugy van, hogy egy üzlettel foglalkozó egyének egymásnak megkönnyebbítik a közlekedést. Egy nemét a mérsékelt árú jegyeknek hozta be utoljára a ministerium az áthelyezett állami tisztviselők részére, de ezek sem utaznak ingyen. A szabadjegyeknek egyéb engedélyezése újabb időben igen csekély mértékre szállíttatott alá. A másik az, a mit Thaíy képviselő nr a waggonhiányról felemlített. Magyarországon két waggonkölcsönző társulat létezik: egyik a magyar, másik a nemzetközi, az egyiknek összes kocsijai Magyarországon vannak elfoglalva mérsékelt bérért, 1 frt, 1 frt 20 krajezár a maximum. A másiknak egészen új kocsijai vannak, melyek legnagyobb része szintén itt van s 1 frt 20 krajczárért adatnak bérbe, tehát semmi arányban azon árhoz, melyet külföldi vasutaknak kell fizetni a bérletért. Ugy is megtörtént az, a mit e tekintetben lehetett tenni, hanem, hogy nagy lendület nélkül ilyen nagy beszerzéseket tenni lehetetlen, annak bizonysága az, hogy például harmad éve épen a waggonkölcsönző társulat, csak hogy üresen ne álljanak a kocsijai, 500 drbot Olaszországba volt kénytelen bérbeadni. Magyarország az extremitások országa, különösen a gabonatermelés terén, itt 3—4 esztendeig nincsen üzlet, azután van egyszerre jó termés s mindenki egyszerre el akarja szállítani a gabonáját. Nemcsak a waggonhiány, hanem azon körülmény, hogy a Mármaros-Szigeten, Szatmáron, NagyKárolyban megrakott waggonok nyugatra mennek, Francziaországba, Németországba s csak 10—13 nap múlva kerülnek vissza, hozza magával azt, hogy olykor, mikor akivitel nagyobb mérveket ölt, egyszerre óriási waggonhiány van nálunk. De ezen nem lehet segíteni egyedül a waggonszaporitások által, erre az indóházak átalakítása, több raktár építése, milliókra menő költségek szükségesek, me'yeket egyszerre egy termés miatt megtenni lehetetlen, hanem, hogy ebben a tekintetben is sok történt, azt megláthatja mindenki, a ki a vasutak kimutatásait vagy jelentéseit tanyulmányozza. Bátran állítom, hogy ma a magyarországi vasutaknak legalább kétszer annyi waggonuk van, mint 10 év előtt volt. (Helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: T. ház! Ehhez a ponthoz kívánok a magam részéről néhány szót mondani. A mi a vasúti kocsik bérletbevételét illeti, teljesen igazsága van Ivánka t. képviselőtársamnak abban, hogy akként gondoskodni kocsikról, hogy minden eventualitásnak megfelelő legyen a gondoskodás, lehetetlenség. És csakugyan látjuk, hogy a külföldön is megtörténik a legnagyobb társulatoknál, hogy koronkint kénytelenek más társulatokhoz, sokszor idegen országokhoz fordulni kocsikért. Magam emlékszem, hogy néhány évvel ezelőtt az „ Altaltali a í: kénytelen volt a magyar vasutaktól kocsikat kölcsönözni. Az is igaz, hogy roppant nagy befektetést kellene tenni, hacsak arról akarnánk is gondoskodni, hogy aratás után a szállítás igényeinek teljesen eleget lehessen tenni. De azt hiszem, hogy mégis van bizonyos norma, zsinórmérték, melyet alapul elfogadhatunk és ezen zsinórmérték az, ha vesszük, hogy pl. három évi átlagban miként állottunk a vasúti kocsikkal s ha ezen arányban számítást teszünk, azt fogjuk látni, hogy — tudtommal körülbelől két éve annak — 2600 waggont tartottunk bérben és ha ezekért nem is fizettünk annyit, miként Thaly Kálmán t. képviselőtársam mondotta, mert darabonkint a kocsikért csak egy forintot fizettünk, mégis három év alatt ugyanazon bérleti összeggel örök áron megszerezhettünk volna ugyanannyi kocsit. A pénzügyi bizottságnak épen holnapi ülésében van napirendre kitűzve erre vonatkozólag egy I előterjesztés és én azt hiszem, hogy a kormány 11*
