Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-148
70 148. országos illés deczember 7. 18S2. lyozó társulatok megalkottassanak s bennünket kényszeríteni arra, hogy mint megalakult társulat fogjunk hozzá a munkához, melynek következtében nem kellend majd az államnak százezreket elengednie adóban az árviz pusztítása következtében, hanem ellenkezőleg milliókkal fognának szaporodni a kincstár jövedelmei. Még van egy kérésem. (Halljuk!) Én megvallom, igazságtalanságnak találom, hogy inig bizonyos vidékeknek — kiveszem belőle a stratégiai vonalakat — 50—100—200 mérföldnyi állainutai vannak — azon vidéken, melyeken mi lakunk s ä hol három napba kerül egy köböl kő kiszállítása, alig 3—4 mértföldnyi államut van, a töblbit mind magunknak kell nagy költséggel keservesen fentartani. Oda jutottunk, hogy midőn egy-egy darab jószágunk után huszonöt év óta 3 irtot fizetünk — nem vagyunk képesek fentartani meglevő irtainkat és községi terheink, melyeket védekezésre fordítunk, minden jövedelmeinket igénybe veszik. Ennélfogva méltóztassék a mélyen t. minister ur az állami utak viszonyait szabályozni sl ha másképen nem lehet, kegyeskedjék megengedni, hogy ha állami segélyben nem részesülünk, ugy használják fel a közmunka erőt a megye és községeik, a mint azt legjobbnak és leghelyesebbnek tartják. Nevezetesen Szathmár megyének épen a gyomrán foly át a Szamos s a Kraszna folyam féktelensége miatt van a 200,000 eat. holdat tevő ecsedi láp és minden nagy áldozatok daczára, melyeket a vidék hoz községi munkában, minden évben 30—40 község van víz alatt. Töltéseinket nem vagyunk képesek fentartani és mégis a közmunkából nem szabad erre egy fillért sem fordítanunk s minden perezben ki vagyunk téve annak, áldozataink daczára, hogy falvainkat, összes vagyonunkat tönkre teszik a romboló árvizek. Ismételve kérem tehát a közmunka- és közlekedési minister urat, ha önkormányzat alatt élünk, méltóztassék megengedni a megyének, hogy a közmunkaerő bizonyos részét a szükség és a körülmények szerint a töltések egy részének megvédésére felhasználhassa. Méltóztatik tudni a közmunka- és közlekedési minister ur, hogy a Szamos folyó falvakat szigetelt be, annyira, hogy minden lépten-nyomon attól lehet remegni, hogy ha ott szakadás lesz, a viz a kéményen megy be ; méltóztatik tudomással birni arról is, hogy községek költöznek ki a Kraszna folyam torkából. Ilyen abnormis helyzetben vagyunk mi. Azért én kérem a közlekedési minister urat, méltóztassék figyelmét kiterjeszteni azon vidékre is, mely egy milliónál nagyobb összeggel járul az állampénztárba és soha egyetlen fillér jótéteményben sem részesül. Mikor a t. minister ur jelenlegi székét elfoglalta, én és mi sok reményt kötöttünk ehhez. Engedje, hogy ne csalódjunk benne —s igazságszeretete s erélye általános legyen e hazában működése terén. (Helyeslések.) B.Kemény Gábor közlekedésügyi minister : T. ház ! Legyen szabad az épen most hallottakra igen röviden néhány megjegyzést tennem. (Halljuk!) Mindenekelőtt Jozipovich képviselő ur szólalt fel Horvát-Szlavonország érdekeit tüntetve elő. Én azt hiszem, hogy a ki áttekinti a költségvetést, abból azon meggyőződést meríti, hogy akkor, mikor az összeállíttatott a horvát-szlavón érdekekre ép oly figyelem lett fordítva, mint a szorosabb értelemben vett Magyarország érdekeire. Én biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy akkor, mikor mint közlekedésügyi minister, egész szt. István koronája országainak vagyok ministere, mostoha lenni az ország bármely része iránt nem akarok. [Élénk helyeslés. Éljenzés johbfélM.) Méltányos, igazságos kívánok lenni és a kellő mértékkel kívánok mérni minden résznek és azért ugy a vasutaknál, mint a vizi utaknál, ugy a vicinális, mint a nagy vasutaknál, ugy az árvizmentesitési kérdésnél, mint a haj ózási csatornáknál egyik rész érdekeit épen ugy méltányolom, mint a másikét, annyival inkább, mert erős meggyőződésem, hogy különösen a vizi utakat és a vizszabályozásokat tekintve, érdekeink nagyon összevágnak. Nem kívánok most államjogi viszonyokról beszélni speciariter,-csak a vizi közlekedés ésvizszabályozás ügyeiről. És örülök rajta, hogy érdekeink igy összeforrtak,mert egymás mellett, egymásnak szívesen kezet nyújtva megállhatunk és csakis igy állhatunk meg. (Helyeslés.) Természetes azonban, hogy nem bocsátkozhatom most abba, a miről nincs szó, hogy egy külön hálózat elfogadása mellett nyilatkozzam, vagy magam álljak elő egy vasúti s vizi összeköttetési hálózat tervével, mely az ország egyik vagy másik részére vonatkozik. Csak a felől akarom biztosítani t. horvát képviselőtársaimat, hogy én az ő érdekeiket épen nem kívánom figyelmen kivül hagyni. (Helyeslés.) Egy speciális, szerintem kisebb fontosságú kérdés is említtetett Jozipovich t. képviselő ur által. Az vonatkozik Prilosicza község állására. Ez a Száva mellett van s minthogy helyzete veszélyesnek tekintetett, már rég egy átmetszet kiásása rendeltetett el. Az átmetszet végre is hajtatott, de egészen helyesen kiképezve nincs s további intézkedések szüksége fennáll. A dolog tanulmányozva van s jelenleg a sziszeki állam-vizépítészeti hivatalnak kötelessége e tekintetben a terveket kidolgozni s előterjeszteni. Hogy mi lesz a teendő s milyen módon lesznek keresztül viendők a teendők, azt e perezben nem tudom megállapítani, de figyelmem mindenesetre lesz a dologra. Még pár szót engedjen meg a t. ház azokra,