Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-146

44 146. országos ülés deczember 5. 1882. azt, hogy a mélyen t. képviselő urnak előadása és határozati javaslata nem teljesen kimerítő. Igen helyesen, igen igazságosan mondta a képviselő ur, hogy a színpadokon néha mutatkozó erkölcssértő előadások nemcsak megtorlást nem találnak a sajtóban, de hogy még nagyobb mérvű, ép oly szemérmetlen képek és szövegek terjesztetnek a sajtóban: és mégis határozati javaslatában szorítkozik a színházakra és mellőzi a másikat. Pedig, ha kell és lehet intézkedni, tessék elhinni, ama hírlapokkal, a sajtóval szemben sokkal szükségesebb ; mert ledér darab látását elkerülheti, a ki akarja az által, hogy nem megy oda, de mívelt ember azt, hogy lapok kezébe ne jöjjenek, el sem kerülheti, (ügy van!) Vagy akarjunk tehát egészet, vagy semmit. De t. képviselő ur határozati javaslata azt mondja, hogy a törvény adta eszközökkel a kormány intézkedjék a színelőadásokra nézve. Bocsásson meg a t. képviselő ur, vannak bizonyos botrányok, melyek iránt a kormánynak részint rendőrileg, részint bíróilag a mai törvények szerint is intézkedni lehet. De én nem tudom ugyan tisztán, csak gyanítom, mely darabokra vonatkozott a t. képviselő ur megjegyzése, de — mondom — arról biztosíthatom, hogyha azok akár egyikét, akár másikát a kormánynak eszébe jutott volna betiltani, oly roppant zaj keletkezett volna ellene ebben a házban, mint a ki megsértette a törvényt és túlment jogos hatáskörén, a mi előtt megállani igen nehéz lett volna, mintán még igaza is lett volna, mert az olyanok eltiltására a mai törvény hatalmat nem ad. (Helyeslés.) A. t. képviselő azt mondja, hogy mit csinálna a kormány, ha ő ellene történnének ily vétségek, minők, mint monda, a közerkölcsiség és szemérem ellen történnek? Hát t. ház, hogy a színpadokon volt-e épen kijátszva a kormány valamely tagja, nem tudom, de az általában, mint mindenütt fennálló szabályt, hogy élő embert színpadra vinni nem szabad, én is ismerem, és hihetőleg a színészek is ismerik, de a mi aztán azon másikat illeti, hogy mit tenne a kormány, ha tagjai hasonló módon sértetnének a sajtóban, azt tán 77* év alatt már bebizonyítottam. Nem hiszem, hogy a t. képviselő urak ne mulattak volna néha azon bájos alakokon,melyekben a kormány egyes tagjai lefestve vannak? (Általános derültség.) És nem hiszem, hogy a képviselő ur — minden ellenzéki meggyőződése daczára — néha még is helyeselhette volna a módját azon megtámadásoknak, melyekben egyes kormánytagok részesültek. De mi azért sem törvényes, sem nem törvényes eszközhöz, hogy megtoroljuk, nem nyúltunk. Elhagytuk magunk felett menni, mert azt hisszük, ugy elfújja a szél a méltatlan támadásokat és rágalmakat, hogy azoknak 24 óra múlva nyoma sem marad. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Azon vádak tehát, hogy a mit a közerkölcsiség érdekében nem teszünk, megtesszük magunk miatt, kénytelen vagyok visszaatasítani. Már most t. ház, mi legyen a teendő ? Ismétlem: ama fennálló törvények korlátai között oly darabokat, melyekre a t. képviselő ur hivatkozott, eltiltani, azok adatását meggátolni nem lehet. Nem marad egyéb tehát hátra, mint törvény utján intézkedni; de akkor méltóztassék a képviselő ur indítványát ne csak erre a pontra, de a sajtóra is kiterjesztve beadni, s akkor hajlandó leszek azt elfogadni; ily alakjában el nem fogadhatom. (Helyeslések.) Herman Ottó: T. ház! Mindenekelőtt ki akarom nyilatkoztatni, hogy én a legfeltétlenebb tisztelettel viseltetem azon rugók iránt, melyek Irányi t. barátomat alapjában felszólalásra és határozati javaslatának beadására ösztönözték; mindazáltal sajnálom, nem tehetek róla, hogy én azt, a mit ő voltaképen megtámadott, támadási tárgynak el nem fogadhntom, el nem fogadhatom azért, mert az ő támadása korlátolt pontra van intézve és merőben eervoldalú. T. ház! En jól tudom, hogy Irányi t. barátom azokat az obscenitásokat értette, melyek némely színi előadásokban előfordulnak; sajnálom, hogy nem j elölte meg közelebbről, de azt hiszem, az operettekre és a ballettekre czélzott, hol az emberi testnek bizonyos nuditásai (Derültség) azok, mik ősz hajú férfit is megpirítanak; de bocsásson meg t. képviselőtársam, ha megbotránkozásának egyik része ez, akkor menjen tovább és indítványozza azt, hogy a magyar nemzeti múzeum régiségtárának folyosójában felállított meztelen szobrok boríttassanak be lepellel és a képzőművészet legremekebb müvei, a mennyiben obscenitásokat és nuditásokat tüntetnek fel, egyszerűen hatósági zár alá veendők. Én bámulom, hogy az igazi szabadelvtíségnek, az alkotmányos jogoknak és a szabadságnak oly kipróbált bajnoka, mint Irányi Dániel t. képviselőtársam, rendőrségért kiált egynehány rossz darab miatt, egynéhány színház tévedése miatt; mert hogy ha valakitől, tőle nem vártam volna a rendőrségre való hivatkozást, a minek, — mint a t. ministerelnök ur igen helyesen jegyezte meg, — következése törvényalkotás és az lenne, hogy egyesek hibája miatt, esetleg az egész társadalom ostromállapotba helyeztetnék és folytonosan a hatóságok zaklatásának lenne kitéve. Hanem megvártam volna, — miután az ő hírneve az országban, mint a legkifogástalanabb határozott jellemű emberé és nagy tekintélyé, terjes integritásában fennáll, — hogy ne itt a házban s nem csak az egyes színházakat érintve, hanem magasabb szempontból, a társadalomban az irodalomban is emelje fel szavát és igyekezzék a társadalmat javítani. De határozati javaslatot beadni és ily értelemben! Hiszen méltóztassék betekinteni a könyvtárakba, méltóztassék búvárolni a régi irodalmat, reájön, hogy minden korban megvoltak az ilyen selejtes-