Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-146
146 országos ülés deeíem^er 5. 1882- 45 ségek, obscenitások; és az, amit határozati javaslatával el fog érni, legfeljebb az lesz, hogy ha csakugyan hatósági felügyelet alá állíttatnak bizonyos előadások, ezen obscenitások sokkal nagyobb mértékben a hatóság előtt elbújva, mégis elő fognak adatni. Én nem járulhatok a határozati javaslathoz. Elnök: Szólásra senki sem lévén félj egyezve, a vitat bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a határozati javaslat benyújtóját. Irányi Dániei: T. ház! A t. belügyminister nr nem fogadja el az általam benyújtott határozati javaslatot, először azért, mert az egyoldalú, a mennyiben csakis a színi előadásokra vonatkozik, másodszor azért, mert nem csupán a jövendőt tartja szem előtt, hanem a kormányt a jelenleg fennálló törvények alapján való intézkedésre hívja fel, mely törvények pedig, a t. minister úr nézete szerint, a kormányt arra nem jogosítják. Én t. ház nem fogok e felett vitatkozni, mennyiben elégségesek, mennyiben elégtelenek a jelenleg meglévő törvények. Említettem ugyan a sajtótörvényt, említettem a kihágásokról szólót, de ha ezeket nem tartja at. minister ur elégségeseknek, ott van indítványomban a második kérés, hogy ez esetben újabb törvényjavaslattal méltóztassék a törvényhozáshoz fordulni; meg vagyok győződve, hogy úgy a képviselőház, mint a főrendiház igen szívesen hozzá fognak járulni oly javaslathoz, mely ezen visszaéléseknek gátat vetni lesz hivatva. Hogy nem terjeszkedtem ki indítványomban a sajtóban előforduló ledér hangra, az igaz, nem terjeszkedtem ki pedig egy azért, mert nem akartam a figyelmet több tárgyra vonni, más meg mivel ezt felesleges is lett volna tennem, a menynyiben a sajtót illetőleg azt gondolom, világos törvények léteznek s azért, ha azon lapok, melyeket említettem, vagy a melyekre ezéloztam, a fennálló törvénybe ütköző dolgokat foglalnak magukban, akkor ne engem méltóztassék felszólítani, hogy én egy újabb törvényjavaslat benyújtására hívjam fel a kormányt, hanem tessék a királyi közügyészt utasítani, hogy teljesítse kötelességét. (Ugy van! a szélső haloldalon. Ellenmondások jobbról.) T. barátom Herman Ottó nézetem szerint két dolgot tévesztett össze: (Halljuk!) az egyik a művészet, a másik a művészetnek erkölcstelen czélokra való felhasználása. Ha valaki, legyen az fiatal leány vagy férfi, a muzeumot, a művészet remekeit bármily alakban szemléli, az nem teszi reá azt a hatást, a melyet ezen alakoknak nemtelen czélokra való felhasználása, a színházban való szerepeltetése tenni szokott. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Nem fogok t.^ház, béketüréseükkel tovább visszaélni, (Halljuk!) nem annyival inkább, mert nem először szólaltam fel ez ügyben; és talán emlékezetükben vannak még a többi érvek is, a melyeket ez év elején az idei költségvetés tárgyalása alkalmával előhozni szerencsés voltam. Csak arra kérem ugy a kormányt, mint a t. képviselőházat, hogy ezen ügyet egész fontosságában, egész komolyságában méltányolni kegyeskedjék, azon felelősség érzetében, a mely különben a jelen és a jövő kor előtt fogná sújtani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! Két megjegyzést kénytelen vagyok tenni, ismételve kérvén a t. házat, (Halljuk!) hogy a határozati javaslatot jelen alakjában elfogadni ne méltóztassék. Az egyik észrevételem az, mert nem szeretném, hogy félreértés legyen belőle — hogy én azt, mintha semmi botránynyal szemben nem volna törvényes eszköz a kormány kezében, nem mondottam; csak azt mondottam: olynemű színdarabokkal szemben, a melyeknek előadását a t. képviselő ur betiltatni kívánja, nincs a kormány kezében hatalom. Ezt kívántam constatálni s ismétlem: ha épen tavaly az itt lefolyt vita daczára, négy nappal azután a kormány azon darab előadását betiltotta volna, mint a szabadsajtónak, mint a szabadszellemnek ellensége, megsértője, letiprója lett volna megtámadva s az összes ellenzékben talán csak a t. képviselő ur szavazott volna védelmére, (ügy van! a jobboldalon.) Másik észrevételem a felelősségre vonatkozik. Felhozom ezt csak azért, mert a t. képviselő ur utalt az államügyészre s utalt a felelősségre, a mely, ha meg nem történik az, a mi szerinte törvénynél fogva megtörténhetik, első sorban a kormányt kell, hogy az erkölcsök romlásáért terhelje. En, t. képviselőház, ez irányban a felelősséget el nem vállalhatom, nem vállalhatom el pedig két okból. Az egyik mindenesetre az, hogy még ha megtorlás bekövetkeznék is, a hatás már megvolt, mert a megtorlás hónapok után következik be. A másik ok pedig az, hogy a mint a tapasztalat bizonyítja, határozottan merem állítani, hogy ezen kérdéseknek ma sajtóbiróság elé vitele annyi volna, mint teljes szabad passus adás, hogy tessék folytatni. (Zaj a baloldalon.) Mert méltóztassék a sajtóesküdtszéki eljárást figyelemmel kisérni, hogy minők a verdietek legnagyobbra szt. Azt mégis kimondják néha, például, hogy van rágalom; azt is kimondják, hogy van erkölcs elleni vétség; azt is kimondják, hogy kitől származik és az utolsó kérdésnél azt mondják, hogy ártatlan. (Ugy van! joobfelől. Nagy nyugtalanság a szélső balon.) Szederkényi Nándor: Az esküdtszéket igy megtámadni nem szabad! (Helyeslés a szélső balon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Már, t. ház és t. képviselő ur! ha egyfelől mindenkinek szabad a maga véleményét bármely irányban elmondani, igy nekem is szabad.
