Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-146
146. országos ülés deezember 5. 1SS2 43 úttal, hogy felszólalásom nem marad majd hatás nélkül. Én mindazáltal nem hajoltam a t. ministerelnök és belügyminister ur felhívására, mert a tapasztalásból tudtam, hogy felszólalásainknak, a t. minister úrénak azonképen, mint az enyémnek, a múltban sem volt semmi legkisebb eredménye. És ime, a következés megmutatta, hogy ez alkalommal is igazam volt, mert alig, hogy elhangzottak, e teremben szavaink, már harmadnapra adták egyikét azon sikamlós, azon erkölcstelen daraboknak, melyek épen a felszólalásra indítottak volt. (Halljuk! Halljuk!) Azóta pedig szinre hoztak egy olyan ledér férczmüvct, melynek hallása, s hozzáteszem, látása komoly és megőszült férfiakat is megpirított és a legmélyebb megbotránkozásra indított. (Ugy van! Derültség.) A ki ezen nevet uraim, annak sem a tárgy, sem a képviselői méltóság nem fekszik szivén. (Halljuk!) Én t. ház, a társadalmi segélyben fájdalom, nem bizhatom, annál inkább nem, mert az nem talál kellő támogatást azon tényezőkben, melyekre méltán számíthatna. A sajtót értem, melynek egyik része, egyszerűenre gistrálva felszólalásainkat, azok felett napirendre tért, inig a másik része egyenesen gúny tárgyává tette az erkölcsiség helyreállítása végett történt felszólalásokat, megfeledkezve arról, hogy a ki a vallást, vagy az erkölcsi tisztaságra irányzott törekvéseket gúny tárgyává teszi : az, ha hírlapíró, nemes hivatásának magaslatán nem áll (Élénk helyeslés.) Vannak továbbá lapok, a melyek maguk is ugyanazon bűnben leiedzenek, a melyre megrovásaink kiterjednek. Tannak lapok, melyek oly trágár képeket és azokhoz méltó szöveget tálalnak a müveit közönség elé, (Elénk tetszés) hogy akiben ki nem aludt a tisztesség érzete, azokat csak undorral lökheti el magától. (Úgy van!) Vannak lapok, melyekben oly hirdetéseket olvashatunk, a melyek egyenesen erkölcstelen életre való felhívást foglalnak magukban, (ügy van!) ugy, hogy ma-holnap oda jutunk, hogy a gondos családapák és anyák ezeket a család ifjabb tagjai elől elrejteni lesznek kénytelenek, épen ugy, mint a töltött fegyvereket, vagy mérges anyagokat. (Igaz!) Ily körülmények között társadalmi úton várni orvoslást, hiú önámítás. Itt hatósági közbelépés szükséges a törvény erejénél fogva, a törvény határai között, Erre, hála istennek, a magyar törvények elegendő alapot szolgáltatnak, akár az 1848-iki sajtótörvényt, akár pedig a kihágásokról szóló törvényeket tekintsük. A mennyiben azonban sem amaz, sem emezek nem lennének elégségesek: a társadalom erkölcseit szivén hordozó kormánynak kötelessége, hogy a hiány pótlásáról minél előbb gondoskodjék. (Élénk helyeslés.) Múltkori beszédemben előadtam, hogy minden művelt nyugati államban léteznek törvények, a melyek szerint a szini és egyéb előadások hatósági felügyelet alá helyeztetnek. Még magában a szabad és szabadságot tisztelő Angliában is, mert bármily szabad legyen is ezen ország, az erkölcstelen előadások szabadságát nem tűri, nem tűrheti. Tagadhatlan ugyanis t. ház, hogy valamint az anyagi, ugy az erkölcsi világban is az egyes tünetek és a tényezők közt összefüggés van, és ha az egyik oldalon rés üttetik, azt a másik oldalon is megérezzük. Azon ifjak, nők és férfiak, kik a ledér és erkölcstelen szinielőadásokat látogatják, azokat lassankint megszokják és félő, hogy később, midőn családi életet fognak élni, ez ama megszokásnak nyomait fogja viselni. A szemérmetesség, uraim olyan, mint akard hüvelye, mely ha elvész, vajmi nehéz magát a kardot a rozsda ellen megóvni. A társadalmi segélyre utal a minister ur: vájjon, ha az erkölcsiség helyett a monarchieus kormány forma, vagy bár csak az 1867-iki kiegyezés, vagy bár csak a ministerek személye ellen intéztetnének a színházakban és egyéb mulatóhelyeken folytonos és rendszeres támadások, [szintén ezen útra utalna minket, vagy attól várna orvoslást? Vagy talán kevesebb gondot, kevesebb figyelmet érdemelnek a nemzet erkölcsei, melyekről a költő megírta, hogy azok a nemzetnek támasza, talpköve? Remélem t. ház, hogy habár a múlt évben nem fogadta is el az indítványt, melyet e részben előterjesztettem, azt, a melyet ma leszek bátor ugyan e végre benyújtani, támogatni méltóztatik. Vigyázzon a kormány, nehogy — nem mondom a pártszenvedély, hanem a részrehajlatlan történetíró egykor jegyezze feljazt, hogy alatta nemcsak a politikai, hanem a magánerkölcsök hanyatlása is tovább folyt és hogy a kormány, daczára annak, hogy hatalmában állott és hogy arra ismételve felhiva lett, annak megakadályozására semmit sem tett, tenni nem akart. Ezek után bátor leszek felolvasni határozati javaslatomat, melynek elfogadását kérem. (Olvassa.) Határozati javaslat. Tekintve, hogy úgy a fővárosban, mint a vidéken létező némely színházban, nemkülönben más nyilvános mulató-helyeken a jó erkölcsökkel meg nem egyező színdarabok, dalok és mutatványok adatnak elő: felhívja a képviselőház a kormányt, hogy ezen visszaéléseknek a törvények értelmében és korlátai között leendő megszüntetése iránt intézkedjék ; a mennyiben pedig külön törvény alkotásának szüksége forogna fenn, ez iránt javaslatot terjeszszen elő. Irányi Dániel, Csanády Sándor, László Imre, Szederkényi Nándor, Szabó Endre, Vidliczkay József, Meszlényi Lajos, Duka Ferencz, Hentaller Lajos, Somssich Pál. Tisza Kálmán belügyminister: T.ház! Mindenekelőtt kénytelen vagyok megjegyezni 6*
