Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-161

366 161. országos ülés január 10. 1883. tálatokat és így már ezen qualifieafióban is van némi garantia, a mit a törvényszék meg nem ad. Ezeknél fogva én azokhoz csatlakozom, a kik elvi szempontból sem fogadják el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gáli József: T. ház! (Felkiáltások: Holnap! Interpéllatió is van!) Elnök: Ugy látom, hogy a t. ház tekintettel arra, hogy interpéllatió is van bejegyezve, a tárgyalás folytatását holnapra kívánja halasztani. Ennélfogva kijelenteni, hogy a holnapi illés napirendje ugyanaz marad, a mi mára volt kitűzve és az ülés 10 órakor fog kezdődni. Most felfog olvastatni az interpellatiós könyv, és azután Istóczy képviselő ur ebi fogja terjeszteni interpelíátióját. Tibád Antal jegyző (olvassa az interpellatiós könyvben Istóczy interjoellaiiójára vonatkozólag foglalt bejegyzést.) Istóczy GyÖZÖ: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Á hírlapokból eléggé ismeretes gróf Wimpffen párisi osztrák-magyar nagykövetnek megrendítő esete, a ki múlt deezember hó 30-án, Paris egyik utczáján a legfeltünéstkértőbb módon lőtte főbe magát. Á távíró e hírrel majdnem egyidejűleg arról is sietett a közönséget értesíteni, hogy a szerencsétlen nagykövet, báró Hirsch párisi bankárhoz intézve egy érzékeny hangon írt levelet hagyott volna'hátra, a melyben gr. Wimpffen saját családját Hirsch báró gondviselésébe ajánlotta volna. Ezenkívül arról is lettünk a távíró által értesítve, hogy Hirsch báró azonnal egy nevezetes összeget bocsátott az özvegy rendelkezésére, sőt még arra is megkérte az özvegyet, hogy költözzék egyelőre az ő, Hirsch báró palotájába. Ezen, nyilván maga Hirsch báró által dróton világgá bocsáttatott hírek után azonban hamarosan kiderült, hogy gróf Wimpffen igenis hagyott hátra egy levelet Hirsch báró részére, de ez a levél egészen más és Hirsch báróra nézve épen nem kellemes dolgokat foglal magában. E levelet legelőször a berlini „Deutsches Tageblatt" közölte, kijelentvén, hogy annak hitelességéről megbízható párisi levelezője jót áll. Gr. Wimpffennek Hirsch báróhoz intézett levele, a mely csak rövid kivonatban lett közölve a budapesti lapok által s igy is csak ezeknek egyketteje által, a most nevezett berlini lap szerint ekkép szói: „Báró ur! Ha ön e levelet veendi, esak habozva fogja azt felbontani, mert sejteni fogja tartalmát. Xe féljen azonban szemrehányásoktól. Midőn én az ön sziveskedései által magamat lassan körülhálóztatni engedtem, nem gondoltam, hogy önt rósz és bűnös szándék vezetik. Majdnem észrevétlenül vitte ön az én jellemgyöngeségemet a becstelenség lejtőjére. . . . Hazám engem kevésbé szigorúan Ítélne meg, ha tudná azt, mily okosan járt el ön a mellett. Ön engem rászedett és pénzével megfogott, mint Damad és Mahmud iíedim pasákat és mint grőf..,. — itt gróf Wimpffen három kiváló osztrák-magyar diplomatát nevez meg, kiknek neveit kíméletből elhallgatom — s minket honcsalókká tett, hogy azok mellett a milliók mellett, melyeket ön a török-sorsjegybirtokosoktól elvett, Törökországban xijabb milliókat nyerjen. A mit tettem, halálom födözze föl és igy akarok bűnhődni. Már maga azon körülmény, hogy az osztrák-magyar nagykövet önmagát végezte ki és egy levelet hagyott hátra Hirsch bárónak, elégséges lesz arra, hogy a közvéleményt az igazi nyomra vezesse. Csak erőlködjék ön, a bécsi és párisi napilapokat újabb áldozatokkal az ön érdekei mellett működtetni. Halálom el fogja halványítani az ön millióit itt Harisban ugy, mint ott Bécsben. Berlinben különben sem voltak önnek társai; pedig Berlin most az európai szárazföld fővárosa és a küzépeurópai keleti politika központja. Röviddel ezelőtt még Berlin mi reánk hagyatkozott a keleti vasúti kérdésben, mert nem tudta azt, hogy az osztrák-magyar nagykövetségek Konstantinápolyban és Parisban pusztán ügynökségei Hirsch bárónak és majdnem sikerült önnek a famózus egyezségi üzletet Bleichröderrel létrehozni. Most Radowitz, a mennyire »":őt ismerem, gondoskodni fog, hogy Kémetország Konstantinápolyban önállólag járjon el s különösen a vasutügyben határozottan az ön — a mint ön maga is tudja, képtelen — követelései ellenében állást foglalni fog. Kálnoky grófhoz az utolsó órában egy általános jetentést tettem ezen ügyről, a mely ügyet mi mindig az ön ügyének tekintettünk, holott az a miénk volt. Ha én bécsi nagykereskedő lennék, már rég nyilvánosan bevádoltam volna az osztrák-magyar eHplomatiát; mert ez tizenkét év óta ön által az ön érdekében befolyásoltatni engedi magát, noha egyedül ön az, a ki vaspályáinknak a török vaspályákkal való csatlakozását hátráltatja. Hangolja halálom a német birodalmat szegény hazám iránt legalább némileg engeszteiékenyebbé; Berlinben joggal komolyan neheztelhetnek reánk, mert mi Németország bizalmával és befolyásával az ön érdekében Konstantinápolyban visszaélni készültünk. Én meghalok, hogy lelkiismeretemnek eleget tegyek; és Ausztria-Magyarország nagykövete nyílt utczán fogja önmagát megölni, hogy az egész világ előtt beismerje bíínét. A mit a becsület parancsol és a lelkiismeret követel, ön előtt ugyan elejétől fogva ismeretlen volt, talán mivel ön az ön Talmudját mint egy Tartuffe magyarázta. De a mai pénzfejedelmek legelvnélküliebbjét is utói fogja érni ä Nemezis. Rövid idő múlva semmi se