Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-161

358 161. országos ülés január 10 1883. hátrányára történhetik. A bíróságok iránti bizalmat | lerontja, mert a judicatura egyöntetűségét, mint a bizalom egyedüli alapját lehetetlenné teszi. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És ha az igazságszolgáltatás rendeltetésével és czéljaival meg is lehetne egyeztetni azt, hogy bírói elintézés alá kerülő ügyekben a rendes fellebbviteli eljárástól eltérőleg kivételes eljárás követtessék, az csak azon esetben volna lehetséges, ha kellő garantiák mellett gondoskodva lenne arról, hogy minden egyes ügy az igazságnak teljesenmegfelelőleg fog elintéztetni. (Helyesles a szélső baloldalon.) A bírói qualificatió tekintetében igaz ugyan, hogy nincs fokozat, mert a törvény ugy az első, mint a felebbviteli bírótól egyforma képesítést követel és ebből kiindulva, talán lehetne védeni a javaslatot azon irányban, hogy a garantiát épen ezen oknál fogva ezen fellebbviteli rendszerben is fel lehet találni. Úgyde ezen okoskodást egész odáig lehet vinni, hogy egyáltalában nem kell megengedni a fellebbviteli, mert ha csakugyan egyforma a bíróságok qualificatiója, akkor már az első bíróságnak is magában kellene egyesíteni mindazon előfeltételeket, melyek a jó igazságszolgáltatást biztosítják. És ha feltehetjük az első bíróságról azt, hogy tévedni fog, épen oly joggal lehet feltenni azt a felsőbb bíróságról is. Én a magam részéről t. ház, nem látnék abban nagy sérelmet, hogy ha bizonyos ügyekben kevesebb lenne a felebbviteli fórum, mint másoknál, de ezen esetben már magának az eljárásnak szabályaiban kellene biztosítékot találni az iránt, hogy azon kevesebb forummai ellátott ügyek, az igazságnak megfelelőleg fognak elintéztetni; az eljárásban kellene lenni a biztosítéknak, hogy az eljáró birák az igazságot nem csak megtalálják, hanem tényleg meg is találhatják. De azt már neiD hiszem, hogy a képviselőház tagjai közül valaki állítani merné, hogy a jelenlegi eljárás szerint megnyugtató másodfokú ítéletet legyenek képesek hozni azon másodbirósággá qualiíicált királyi törvényszékek, melyek a járásbíróságok előtt minden elővizsgálat nélkül egy nagyon is szűk korlátok közé szorított jegyzőkönyv alapján befejezett ügyet, egyszerűen ezen irományok alapján, tehát a felek meghallgatása nélkül kénytelenek elintézni. Igaz, hogy ezai kifogást a jelenlegi eljárás alapján eljáró fellebbviteli forumok ellen is fel lehet hozni, még pedig joggal és méltán, de ott legalább azon biztosíték megvan, hogy fellebbviteli biráinkban sokkal több gyakorlati képzettség, sokkal több tudományt találhatunk fel, mint első bíróinknál, ennek legalább így kell lenni, mert ha még ez sincs, agy akkor az csak azon kinevezési rendszer silányságát igazolná, mit a minister ur honosított meg. Akármelyik oldalról vizsgáljuk a törvényjavaslatot, annyi tény, hogy ez nem az igazság- ' szolgáltatás előny érc, hanem inkább annak rovására szolgál, tisztán csak látszólagosan akar a bajon segíteni és ez által még nagyobb bajt fog okozni. Különben is az igazságügyi politika c&éljával merőben ellentétes: az igazságot keresők érdekeivel szemben tisztán csak a biróságoknál felgyűlt munkahalmaz kevesbítésére törekedni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Annak vitatásába én fölöslegesnek tartom bocsátkozni, hogyha a ház elfogadná is ezen alapot, vájjon helyesen vannak-e megválasztva az esetek, melyekben a fellebbvitel korlátoztatik, mert én részemről — valamint azon párt is, melyhez tartozni szerencsém van — elvi szempontból nem fogadjuk el a javaslatot. Nem fogadjuk el azért, mert nem akarunk segédkezet nyújtani azon igazságügyi politika neve alatti működéshez, a mely csak az esetleges szükség ideiglenes kielégítésére irányul, de minden komolyabb czél és eszme nélkül, a melyben oly nagy érdemeket szerzett a t. minister ur; mert t. ház, ha ezentúl is meghajlunk azon kényszerhelyzet előtt, melyben igazságügyi politikánk sínylik és a minek megteremtésében oly nagy mester a minister ur, akkor igazságügyünk mindig azon igazán szégyenletes állapotban fog maradni, a melyben ma van. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Helyeslés a szélső balfelől.) Veszter Imre: T. ház! A jelen javaslat a legsúlyosabb aggodalmat idézi fel bennem. — Jói tudom ugyan— hiszen nem először szólalok fel ez ügyben — hogy a mi felsőbb bíróságaink túlterheltségén mielőbb segíteni okvetlenül szükséges, de attól tartok, hogy a jelen javaslattal czélt nem térünk, vagy ha igen, hogy nem lesz benne köszönet, sőt keservesen megbánhatjuk a dolgot. (Helyeslés balfelől.) Ha sok a per és kevés a biró: akkor szaporítani kell a birák számát. (Élénk helyeslés balfelől.) Ez a nagy problémának az egyszerű megfejtése. Adjon az ország a jelen javaslat tárgyát képező bűnügyek ellátására körülbelül 80,000 frtot 8 curiai és 12 kir. táblai birói állomásnak creálására és az ország tekintélyéhez és becsületéhez egyedül méltó úton ugy a Curiánál, mint a kir. táblánál segítve lesz legalább azokon a bajokon, a melyektől a jelen javaslat bennünket most igazán életveszélyes amputatióval akarna megszabadítani. 80,000 frt igaz, szép pénz, kivált minálunk, a hol állandó deficittel kormányoznak s a hol minden krajezárnak megvan a maga helye; azonban . ház , legyen ezen összeg a mi viszonyaink között bármilyen jelentékeny és súlyos, arra, hogy az ország, csakhogy 80,000 frtot megtakarítson, inkább törvénykönyveinek jövőjét, polgárainak szabadságát és igazságszolgáltatásának reputációját veszélyeztesse, még is csak kevés és kicsiny. (Helyeslés balról.)