Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-161
161. országot ftlé* január 10. 1883. 359 Ha sok a per — hát akkor tenni kell róla, hogy ne legyen annyi. Á per csak ott szaporodik, mint a gomba, a hol az igazságszolgáltatás nem egyéb, mint lutri. Ha egy és ugyanabban a kérdésben egyszer igy — máskor ugy ítélnek, akkor bizony ne csudálkozzunk rajta, ha az emberek szerencsét próbálva, fellebbeznek in infinitum. A codex egymagában ez ellen nem elegendő óvszer. Nincs olyan codex a világon, a melynek bármelyik §-át többféleképen ne lehetne értelmezni, vagy sokféleképen ne lehetne elferdíteni. A törvénykönyv csak holt betűkből áll, a melyekbe még csak a judicatura önt életet. Méltóztassék csak beletekinteni a Curia újabb döntvénytárába. Látni ott, hogy mióta életbe léptettük az új büntető törvénykönyveket, a Curián az alsóbb bíróságok felebbezett Ítéleteinek legalább a felét megváltoztatják, megváltoztatják ugy, hogy számos esetben, melyekben az alsóbb bíróságok 6 vagy több havi börtönt Ítéltek, a Curia még csak büntethető cselekményt sem talál s hogy a hol az alsóbb fokokon 3 napi fogházzal beérik, a Curián 1 évi börtönt is mondanak ki. Ha azonban lehető, hogy valamely kérdésben, melyben 3 fórum ítél, mindegyik mást-mást mond: akkor világos, hogy a 3 közül csak egynek lehet igaza s csak egy lehet melynek ítélete arra nézve, hogy a törvény más hasonló esetben miként értelmezendő és alkalmazandó, ugy a feleknek, mint az alsóbb bíróságoknak zsinórmértékül szolgáljon pro futurus is. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Ez az egy pedig a dolog természete szerint nem lehet más, mint a legfőbb ítélőszék, (Ugy van! a baloldalon) ez önként következik már a felebbezési rendszerünknek azon alapeszméjéből is, hogy mentül feljebb megyünk, annál képzettebb és tapasztaltabb bíró elé visszük ügyünket. Ha a járásbiró Ítélete felett első folyamodása törvényszéki bíró itél, akkor mind a két fokon egyenlő qualifieatiójú bíró mondott ítéletet, akkor a felebbezés nem más, mint üres formalitás és a felek és alsóbb bíróságok tájékozatlansága soha meg nem szünhetik, az igazságszolgáltatás lutri marad továbbra is, a minek szükségképeni következménye a felebbezések özöne. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A törvény helyes értelmezésének és gyakorlati alkalmazásának regulatora nem lehet más mint a legfőbb ítélőszék, nem kivált mi nálunk, a hol alig 2 éve, hogy az új büntető törvénykönyvet életbe léptettük s ezáltal még számos szakember előtt is egészen új világot teremtettünk s egészen új mederbe tereltük a büntető igazságszolgáltatást. Most — ha ugyan igaz — a kir. táblák is decentralisáltatni fognak. A jelen javaslat tárgyát képező bűnügyekben tehát kivételesen 10—12 kir. tábla, rendszerint azonban 60—70 törvényszék fogná képezni az utolsó forumot. Nem tart az igazságügyminister ur attól, hogy az ország legkülönbözőbb vidékeire exponált s ennélfogva a legkülönbözőbb localis befolyásoknak is kitett bíróságaink a legjobb szándék mellett is tönkre fogják tenni a törvény alkalmazásának egységét s ezzel büntető törvénykönyveink egész hitelét és jövendőjét, ha a bűnügyeknek egy igen nagy részét, azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, legalább negyedrészét, az ország centrumában összpontosított Curiának judieaturája alól, melynek egyik főfeladata épen a különböző bírói felfogások kiegyenlítésében áll — egészen elvonja? {Élénk helyeslés a baloldalon,) Most 2 éve a minister ur még egészen más véleményben volt s az életbeléptetési törvény tárgyalásakor ő maga is szükségesnek látta, hogy az itt kérdéses büntető ügyekben a felebbezés egészen a Curiáig megengedtessék. De kérdem, 2 év óta miben változott és mennyiben javult a helyzet s melyek azok az adatok, a melyeknél fogva a minister az első folyamodású törvényszékek megbízhatóságát most annyira növekedettnek találja, hogy pláne a legfőbb ítélőszék attribútumaival elláthatóknak hiszi ? Talán az, hogy a vidéki birák legnagyobb része időközben lakbér felemelésért folyamodni kényszerült s ezen alkalommal anyagi helyzetének egy oly megrendítő képét tárta fel előttünk, hogy a humanitás minden barátjának a szive összeszorul (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) s a birói függetlenség nagy eszméjének minden ismerőjében és őszinte hívében kell hogy komoly aggodalmak keletkezzenek! Tehát 2 évvel ezelőtt ugy — most igy. — Ha az új bűnvádi eljárás elkészül, ekkor megint másként lesz minden. Ily folytonos váltakozás és próbálkozás miatt lehetetlen, hogy a legnagyobb zűrzavar be ne következzék; igy bizony egyetlenegy institutiónk sem verhet gyökeret és nem szilárdulhat meg sem a jogkereső közönségben, sem az igazságszolgáltatás közegeiben. Stabilitás, mely nélkül hiába csinálunk akár milyen peres eljárást, a mi igazságügyi kormányunknál csak egyben nyilvánul, abban t. L, hogy egyik kényszerhelyzetből a másikba sodortatja magát s az igazságszolgáltatás legszentebb érdekeit mindig és mindenben az opportunitás és kormány szempontjainak veti oda áldozatul. {Derültség a baloldalon.) Az azonban igaz: abban az egyben csakugyan következetes. De — azt mondja az igazságügyi bizottsági jelentés — bú nélkül belemehetünk abba a dologba