Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-161
161. országos Ülés T. ház! Véleményem szerint talán ki is kell mondani egyszer már azt, hogy szakministernek nem elég az, ha ő a felszínen lévő politikai irányzat nézeteinek és embereinek szolgál, ha annak kész hive; nem elég ha nagy tudománynyal, nagy elméleti ismeretekkel bir; egy szakministernek csak öntudatos eszmékkelj ól meggondolt czéllal szabad helyét elfoglalnia. És ha czélját elérni, akár saját erélye hiányában nem képes, akár más oldalról gördítenek elébe akadályt, önérzete nem engedheti helyét tovább elfoglalni, nem engedheti, hogy ő az országnak, a kormánynak egyszerű fizetéses hivatalnokává váljék, a kit azért tartanak és fizetnek, hogy utasítás szerint irodai teendőket végezzen, hogy a kinevezéseket eszközölje, illetőleg nagyrészben a kinevezési okmányokat aláírja. (Uyy van! a szélső halon.) T. ház! Annyi bizonyos, hogy igazságügyi politikánk nem sok dicsőségest mutat fel. Volt már eset, midőn a kir. curiánál a hátralékok végtelenül felszaporodtak. Akkor a mi igazságügyi ministeriumunk vezetőjének bölcs tanácsára a kir. táblától rendeltünk kisegítő bírákat. Mikor ennek következtében a hátralékok a kir. táblánál szaporodtak, akkor az első folyamodása törvényszékektől rendeltünk kisegítő bírákat s ez által lehetővé tettük azt, a mi mindenesetre a t. minister urnak halhatatlan érdeme, hogy az első folyamodása biró mint másodbiró, a másodbiró mint harmadbiró Ítéljen, a mi a jogszolgáltatás iránti bizalmat mélyen megrendítette. Mikor azután az első folyamodásu törvényszékeknél szaporodtak íel az ügyek, akkor nem valami igazságszolgáltatás javítása czéljából.ha nem folytatásaképpenaz eddigi politikának, egyes ügyeket egyszerűen más bíróságok hatásköréhez utaltak. Vagy mondjuk ki nyíltan, mióta szerencsénk van a t. minister urat az igazságügyministcrium élén látni, mindig toldoztunk-foldoztunk. Törvényt törvény után alkottunk, de csak azért, hogy legyen mit megváltoztatni. A büntető törvény életbeléptetéséről szóló törvényt alig két éve hoztuk meg és ma már sarkaiból akarjuk kiforgatni. Pedig midőn a minister ur ezt a törvényjavaslatot előterjesztette, már neki tudnia kellett, hogy felsőbb bíróságaink munkaképessége mennyire igénybe van véve és tudnia kellett azt is, hogy ezen törvényjavaslat ismét munkaszaporulatot fog előidézni, de azért emlékezzenek vissza, hogy mint szakminister szóval sem látta szükségesnek a képviselőházat a törvény következményeire figyelmeztetni. Minek oka abban rejlik, hogy a minister ur, ugy látszik, igen jól érzi magát az ő politikája mellett a ministeri székben, elégnek tartja, ha a mára gondol; elégnek tartja, ha a már el nem titkolható bajokat elpalástolni képes, de azzal nem törődik, hogy az elpalástolt baj fokozottabb mérvben fog jelentkezni. A minister ur arról tökéletesen meg van győződve, hogy hivatását betölti. Es az 357 A$8$ január 10. 1883. (-A<C^rJ?j igazságügynek jövője gondolkózáéi Hkörén kivüí esik. (Ugy van! a szélső balon.) A szőnyegen lévő törvényjavaslat most a fellebbezés korlátozását czélozza,' de ne higyje a t. ház, hogy talán valami elvi indokból vagy azért, hogy igazságszolgáltatásunk érdeke előmozdittassék, vagy hogy talán valami nagy eszméje volna a minister urnak: ónem. 0 egyszerűen, mert a curia panaszkodik a hátralékokról, tisztán és kizárólag mindentől eltekintve csak ezen hátralék eloszlatására törekszik. Volt idő, midőn a törvényszékeknél — mert ezeknek a számát csaknem a minimumra leszállították — szintén ugy felszaporodtak a hátralékok; akkor, hogy ezen segíteni lehessen, nem elvi szempontból ugyan, hanem tisztán a hátralékoknak más bíróságokra való áthárítása végett, a végrehajtási törvénynek és a perrendtartási novellának meghozatalával igyekeztünk segíteni. De a baj azért, mint előre látható volt, egyáltalán nem szűnt meg. De alig kezdették érezni a kir. törvényszékek a könnyítést, ismét túlterhelni igyekezzük azokat. Mivel most a Curiától érkeznek panaszok a túlterheltetés miatt, tehát az igazságügyi kormánynak most csak az a törekvése, hogy a Curiától más bíróságra lehessen a terhet áthárítani; a baj tehát ismét csak megmarad* mert méltóztassék elhinni, hogy a mennyivel talán kevesebb lesz ezen intézkedés által a hátralék a Curiánál, épen annyival, vagy talán fokozottabb mérvben fog szaporodni az első folyamodása törvényszékeknél, a mi pedig már azért is veszélyesebb lesz, mert az az igazságszolgáltatást alapjában akasztaná meg. De hát a mi igazságügyi ministerünk bölcsessége engem biztosít arról, hogy már ő neki az agyában készen van azon törvényjavaslat, melyet majd akkor fog előterjeszteni, hogy vájjon hogyan lehetne a törvényszékektől a hátralékokat szép módjával ismét más bíróságok terhére áthárítani, ha majd e hátralékok óriási halmazra fognak növekedni. A törvényjavaslat ugy, a mint van, az én meggyőződésem szerint t. ház, a bajon nem segít; (Iyaz! Ugy van! a szélső baloldalon) különben is, egy öntudatos igazságügyi politikának nem lehet az a feladata, hogy csakis a bíróságoknál felszaporodott hátralékok elpalástolására, illetve egyszerű átháríthatására törekedjék. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Az igazságügyi politikának az a kötelessége és feladata, hogy minél több biztosítékot nyújtson az igazságot kereső polgároknak, ügyük igazságos elintézése iránt. (Helyeslés a szélső balon) A fellebbviteli rendszernek oly mérvben megváltoztatása, mint a hogy a javaslat contemplálja, a bírói szervezetnek hasonló átalakítását kellene hogy maga után vonja, mert minden változtatás, mely e nélkül történik, csak az igazságszolgáltatás