Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-161

356 161. országos ülés január 10. 1883, egy öntudatos czél vezérli, hanem összes működése csak az esetleges szükségesség ideiglenes kielégítésére irányul. A rendszertelenség az, a mi igazságügyi kormányunkat jellemzi. A létező bajoknak nem valódi okait kutatja, a létező sebeknek nem gyökeres gyógyítására gondol, hanem csak azoknak látszólagos és külső beheggesztésére törekszik. Innen van azután, hogy minden intézkedés, melyet a felmerült szükségek eloszlatására az igazságügyi kormány indítványba hoz, csak látszólag javítja a helyzetet, más oldalról pedig újabb és iijabb szükségeknek válik kútfejévé. Nem öntudatos czélból és nem állandó elvek szerint jár el, hanem a napról napra való megélhetés politikáját űzi, nem él, csak tengődik. (Helyeslés a szélső balon.) Az igazságügyi kormánynak egy hivatásának magaslatán álló vezetője, midőn törvényjavaslatot terjeszt be, kell, hogy meggondolja javaslatának mind czélját, mind hatását. Tisztában van az okokkal, melyek őt a javaslatában foglalt intézkedések — és nem mások — megtételére bírták. Nálunk ez egészen máskép van. Nálunk a t. igazságügyminister ur által benyújtott javaslatok csak arra valók, hogy a ház szakbizottságának tárgyalás okául, de ne alapul szolgáljanak. Minek az a természetes következménye, hogy midőn ezen javaslatok a ház elé kerülnek, rendesen csak a ezímjök marad meg, de érdemben a ministeri javaslattól nagyban és egészen eltérnek. Másutt az igazságügyi kormány vezetője, mert meggondolja, mit hozzon javaslatba, javaslatát kész védeni nemcsak a ház szakbizottságában, hanem a törvényhozás előtt is. Nálunk azonban a t. igazságügyminister ur, mint rendesen azok, kiknek nincsenek megállapodott eszméi, mindenbe egész készséggel beleegyezik, sőt volt rá eset, hogy a ház szakbizottságában előre kijelentette, hogy ő ugyan nézeteit helyeseknek tartja, mindazonáltal kész a szakbizottságnak, esetleg a szakbizottság többségének ámbár ez az övével ellentétes, véleményét is elfogadni és azért mint minister a felelősséget elvállalni. A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat csak annyiban hasonlít az eredeti ministeri javaslathoz, hogy azzal egy tárgyra vonatkozik, de azért az igazságügyminister ur nyugodtan ül székében és meg van róla győződve, hogy hivatását fényesen teljesítette. Sőt még arra is el lehetünk készülve, hogy a javaslat mellett, mely az ő javaslatától egészen elüt, beszédet fog tartani, mert az, a ki természetesen saját nézeteinek eltitkolása mellett a jelenleginél sokkal fényesebben betöltött pályáján oly szépen tudta a tanuló ifjúság épülésére, egyes elvek mellett vagy ellene szóló érveket elmondani bizonyára képes lesz javaslatától tökéletesen elütő más javaslat mellett is érveket érvekre összecsoportosítani. Az eredeti ministeri javaslat indokolásában világosan ki van mondva, hogy a kir. járásbíróság hatásköréhez tartozó bűnügyekben a másodfokú elintézést nem lehet a kir. törvényszékre bízni, mert a felebbezési rendszernek és az ezzel karöltve járó bírósági szervezetnek oly nagymérvű megváltoztatásával járna, a melyet ez idő szerint bolygatni nem szabad. Ezzel szemben az igazságügyi bizottság egész tisztelettel félre téve a ministeri indokolást, csak azért is a kir. törvényszékek hatásköréhez utasította ezen ügyek másodfokú elintézését. A ministeri indokolásban világosan ki van mondva, hogy csakis a javaslatban felsorolt kihágási esetekben lehet a felebbvitelt korlátozni, mert a többi kihágási esetekben nem annyira a ténykérdés, mint inkább a jogi kérdés irányadó és ezért a felebbezés korlátozása nemcsak az igazságszolgáltatás, de az igazságot kereső polgárok egyéni érdekeit is mélyen sértené. Ezzel szemben az igazságügyi bizottság egész tisztelettel félretevén a minister indokolását, kiterjesztette a felebbezés korlátozását a többi kihágási esetek nagy részére is. A ministeri indokolásban világosan ki van mondva, hogy mindazon vétségek esetében, a melyek a járásbíróságok hatáskörébe vannak utalva, a felebbezés korlátozandó. Ezzel szemben az igazságügyi bizottság kimondotta, hogy a korlátozásnak csak két esetben látja szükségét. Ott van a minister javaslatában, hogy a másodfokú felebbezés ellen egyátalában nincs helye további felebbezésnek. A bizottság teljes tisztelettel félretévén a minister nek okoskodását, habár bizonyos megszorítással is a felebbezést továbbra is megengedte. A ministeri javaslatban ott van, hogyha valaki jogtalanul ad be felebbezést, ennek visszautasítását az első fokú biróra kell bizni. Azonban az igazságügyi bizottság ezt a kir. tábla hatáskörébe utasította. A ministeri javaslatban benfoglaltatik, hogy a ki jogtalanul él felebbezéssel, esetleg fogságra is átváltoztatható pénzbirsággal sújtandó. Az igazságügyi bizottság ezt törölte. Ezek szerint t. ház, az igazságügynfinister javaslatából semmi, de semmi, sőt még a czím sem maradt meg, mert a szakbizottság ezt is megváltoztatta. Mindezek daczára az igazságügyminister ur nagyon jól érzi magát a ministeri székben és ugy látszik, nincs semmi mondani valója, sőt bizik erélyében és kitartásában, hogy még a ministerek nyugdíjaztatásáról szóló törvényt is ő fogja elkészíteni és a ház által elfogadtatni, a mit minden egyébtől eltekintve, örömmel üdvözölne mindenki, ki az igazságszolgáltatásnak őszinte hive, mert ez esetben talán, ismétlem talán, megtörténnék az, hogy a minister urat a tudomány nagy hasznára, a jogot hallgató ifjúság és általuk édes mindnyájunk előnyére, ismét ott láthatnánk működni a hol ezelőtt működött s a hol hivatását legalább tisztességesen és becsületesen betöltötte.