Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-161
354 161. országol ülés január 10. 1883. szelidítéséről van szó, csak is e tekintetben kivánom interpellátiómat a belügyminister úrhoz intézni, hogy t. i. van-e tudomása arról, hogy Győr város nagyobb részét, valamint Győr városnak vidékét, Eév-Ujfalut, Győrszigetet és GyőrUj várost a viz egészen elborította és hogy több ezerre menő család hajlék és kenyér nélkül van? és ha erről van tudomása, tett-e ezek időleges ellátására hatóságilag intézkedéseket ? Hogy ha pedig nem tett volna, szándékszik-e ez iránt a szükséges intézkedéseket mihamarább megtenni ? Minthogy a t. belügyminister ur előzőleg is bejelentette, hogy interpellátiómra azonnal szándékszik válaszolni, azt hiszem, elesik abbeli kérelmem, hogy tegye ezt meg minélelőbb. TiszaKálmán ministerelnök, mint belügyminister: T. ház! ügy Mocsáry Lajos t. képviselő ur kérdésére, mint az épen most indokolt és élőszóval elmondott interpellátióra rögtön és igen röviden válaszolhatok. Még mielőtt a katastrópha maga bekövetkezett volna, a mely csakugyan Győr-Ujvárost, Győrszigetet, Rév-Falut és Győrvidék némely községét érte, mondom, még az előtt, az ottani megyei, helyi hatóság részéről jelezve lévén, hogy valószínűleg szükség lesz egyesek kiszállásolására és az élelmezésről való gondoskodásra, ezelőtt négy vagy öt nappal, az első perez szükségletére a kívánt összeget táviratilag utalványoztam. Azon tul a bővebb jelentések beérkeztével utalványoztam újra az illető hatóság, tehát az esetben a főispán által kivánt összeget. E mellett, a mint talán méltóztatnak tudomással birni, a magánosok jótékonysága is elkezdődött, ugy, hogy az eszközökben, hogy a menekülőknek élelmezéséről gondoskodni lehessen, hiány nincsen. A mi szükséges, a kormány részéről ezentúl is meg fog történni; a helyi hatóságok pedig — a mennyire legalább eddig meggyőződhettem, maguk részéről mindent, a mi ez irányban szükséges, megtettek és megtesznek. Kétségtelen az, hogy most csak az első szükségről lehet gondoskodni és kétségtelen az, hogy ez sem csekély gondot ad; mert a legutóbbi jelentések szerint körülbelül tízezer lélekre megy azok száma, kiket lakásaikból el kellett távolítni, kiknek momentán élelmezéséről tehát gondoskodni kell, de a helyszíni hatóságok jelentése szerint félni lehet, hogy nem ugyan Győr városában, de a vidéki községekben legalább 400-ra fog menni azon házak száma, a melyek az árviz folytán vagy teljesen, vagy igen nagy részben használhatatlanokká lesznek. De ezek — mondom — későbbi kérdések; most a kiszállásolásról lehetőleg gondoskodva van. Arról, hogy az élelmezés lehető legyen, első sorban, kötelessége szerint, intézkedett a kormány; megadja a szükséges támogatást azontúl is, a magán jótékonyság is már kezdetét vette, ugy, hogy ez irányban aggályra ok nincs. Ez az, a mit röviden előadni bátor voltam. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Az interpellátió most írásban adatván be, méltóztassanak azt meghallgatni. Rakovszky István jegyző (olvassa Szemenyei János interpellátióját): Interpellátió a m. kir. belügyminister úrhoz. 1. Van-e tudomása arról, hogy Győr sz. kir. városa területén és vidékén az ott romboló árviz folytán, számos család hajlék és kenyér nélkül maradt ? Ha igen; 2. intézkedett-e ezen mindenét vesztette családok ideiglenes ellátásáról ? És ha nem; 3. szándékozik-e ez irányban a szükséges intézkedéseket haladék nélkül megtenni. Szemenyei János : Köszönettel veszem az igen t. belügyminister ur válaszát és abban teljesen megnyugszom. Elnök: T. ház! Mocsáry Lajos t. képviselő ur indítványt nem tevén, arra nézve nem szükséges az intézkedés, mert csak a ház figyelmét kívánta felhívni. A mi pedig magát az interpellátiót és a belügyminister urnak arra adott választ illeti, miután a választ a t. interpelláló képviselő ur is tudomásul vette, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház is tudomásul veszi. (Helyeslés.) Következik most a napirend, az igazságügyi bizottság 243. számú jelentésének tárgyalása a kir. járásbíróságok hatósági körébe utalt büntető ügyekben a felebbvitel korlátozásáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház nem méltóztatik kivánni, hogy a jelentés felolvastassák, hanem azt felolvasottnak méltóztatik tekinteni. (Helyeslés.) E szerint az általános vitatkozást megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. Matuska Péter előadó: {Halljuk!) T.ház! A kihágásokról szóló törvény és különösen a büntetőtörvény behozalata óta a büntető ügyek száma a kir. táblánál és a Curiánál olymértékben szaporodott fel, hogy a hátralékok valóságos tömkelege keletkezett és a bírák más fontos ügyeket ellátni, referálni teljesen képtelenekké váltak. Legjobban beszélnek e tekintetben a számok, a melyeknek csoportosításából megláthatja a t. ház, hogy menynyire növekedtek a büntetőügyek ezen utóbbi években. Ugyanis a kir. táblánál 1876-ban az összes büntető ügyek száma 37,454 volt, 1881-ben 58,000-re rúgott, 1882-ben 65,920-ra. A legfőbb itélőszéknél 1876-ban a büntető ügyek száma 9194 volt, 1881-ben már 12,930 és 1882-ben 17,890. A hátralékok száma pedig volt a kir. táblánál az 1881. év végén 14,722, a legfőbb itélőszéknél 9530.
