Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-158

336 I.'iS. országos tiléi decstfmber li). 1SK2. tisztelt elnöke által naponként bemutatni szokott kérvényekből világosan kitűnik, a közigazgatás kü­lönböző ágainál alkalmazott összes tisztviselők és hivatalnokokat majdnem kivétel nélkül magával so­dorta. Nem lehet ezélom t. ház. ezúttal ezen általá­nossá vált mozgalom indító okait kutatni és annak j o­gossága, vagy jogtalansága felett, a gyakorlati élet, a megváltozott viszonyok és ezek alapján beállott következményekre való tekintettel vitatkozni, de hogy maga a jelenség bizonyos fokig legalább, igen nagy mértékben megérdemli a közfigyelmet, annak világos bizonyságául szolgálnak azon tények, hogy a t. ház az 1883-ik évi költségvetés tegnap befejezett tárgyalása rendén már is indít­tatva érezte magát a főváros területén mííküdő alsóbb rangú tisztviselők és hivatalnokok lakbér­minimumát 150 írtról 250 írtra felemelni és némely kisebb fizetési fokozatot az ország egész területére kiterjedőleg megjavítani. De van egy más körülmény is, mely a moz­galomjogosultságát, igazságos voltát látszik bizo­nyítani. És ez a kormánynak azon, ha nem is in optima forma, de általánosságban köztudomásra jutott törekvése, a melynél fogva az állami kisebb tisztviselők és hivatalnokok hivatali viszonyainak szabályozásával, vagy az úgynevezett szolgálati pragmatica megalkotásával komolyabban kezdett foglalkozni, sőt a nyugdíjazás kérdésének szabály o­zását tettleg is munkálatba vette. Azon t. képviselő­társaim ugyan, akik a napilapokat rendesen olvasni szokták, emlékezhetnek reá. hogy az „ Egyetértés "­nek idei szeptemberi egyik számáLan törvényjavas­lat czímmel egy munkálat látott napvilágot az állami és ezzel egyenlőknek tekintendő hivatalnokok, tisztviselők és szolgák nyugdíjazásáról. Néhány nappal később egy másik illetékes lap hivatalos értestilés utján nyert kijelentése szerint e javaslat apokryphnak bizonyult ugyan, de az minden kétségen kívülivé vált, hogy maga a munkálat, habár még ez időben meglehetős embrionális álla­potban van, mint előadói tervezet, de mindenesetre létezik. Mindezek mindmegannyi bizonyítékai a hiva­talnokok és tisztviselők által megindított mozga­lom jogosultságának és igazolt voltának, de egy­szersmind határozott tények is, a melyekre a moz­galmat megindított állami tisztviselők és hivatal­nokok, mint eredményre már is megelégedéssel tekinthetnek vissza. Egészen másképen áll a dolog azonban a szorosabb értelemben vett közigazgatási, vagyis a megyei, központi, ugy a szolgabírói járásoknál alkalmazott úgynevezett törvényhatósági kezelő­és segédhivatalnokokra nézve, a kiknek anyagi hely­zetük javítását czélzó folyamodványai ez idő sze­rint legalább a pusztáhan kiáltó hangnak bizonyul­tak. Pedig t. ház — esnem igen hiszem, hogy ezen állításomat összehasonlító statisztikai adatokkal kellene bizonyítanom a t. ház előtt — nemcsak hogy tetemesen csekélyebbek és kedvezőtlenebbek a jelenleg divó közigazgatási tisztviselői fizetések fokozatai, mint az igazságszolgáltatásnak és köz­igazgatásnak államilag rendezett hivatalnokai és tisztviselőire nézve érvényben levő fizetési foko­zatok, de a belügyministerium vezetésével meg­bízott t. ministerelnök ur által a múlt ülésszak alkalmával a megyék háztartásáról beterjesztett törvényjavaslatban foglaltakat alig érik el, sőt me­rem állítani, el sem érik azon nagy összegeket, melyeket az összes állami tisztviselők zápor számra idő özönlő kérvényeikben a megélhetésre elégtelenek nyilvánítanak. És ezzel nem ért vé­gett azon mellőzések sora, a melyekben nálunk a közigazgatás követelményei még mindig része­sittetnek. A szorosabb értelemben vett köz­igazgatásnál alkalmazott tisztviselők és segéd­kezelő hivatalnokok fizetései nem csak hogy kiseb­bek, mint az igazságszolgáltatásnál és a közigaz­gatás államilag rendezett ágainál működőké, sőt azok a nyugdíjintézmény jótéteményéből is ki van­nak zárva. Nem akarok félre értetni t. ház, szük­ségesnek tartom azért egész őszintén és határozot­tan már most kijelenteni, hog)^ részemről azon mozgalmat, mely a megyék egy része által a választott tisztviselőknek államilag leendő nyug­díjaztatása tekintetében megindittatott, helytelen­nek, ezéltévesztettnek tartom ; helytelennek tartom azért, meri az időközönként megújuló periodicus választási rendszer mellett igen káros befolyást gyakorolhatna az állam pénzügyi érdekeire, de különben is a jelenleg divatozó önkormányzati rendszernek egyik sarkalatos elvével az olcsó köz­szolgálat elvével ellentétben áll. Ezen ellenvetésem azonban teljességgel nem terjedhet ki a közigaz­gatásnál alkalmazott kezelő- és segéd-hivatalno­kokra, kik a mint tudni méltóztatnak, nem válasz­tás hanem kinevezés utján nyerik mandatumjokat és pedig nyerik életük tartamára. Ezek nézetem sze­rint, miután a kormány közegei által neveztetnek ki élethossziglan, tekintettel arra, hogy a törvény­hozás két háza által pár hét előtt elfogadott törvény­javaslat ezekre vonatkozólag ugyanazon qualifi­catiót állapította meg, mint az igazságszolgáltatás és közigazgatás államilag kezelt ágainál alkalma­zott hasonnemű kezelő hivatalnokoknak. Tekintet­tel arra, hogy azok épen ugy, vagy sok tekintet­ben közvetlenebbül működnek közbe az állam közigazgatásban, mint a többi tisztviselők — ezek nézetem szerint egészen helytelenül mellőzve vannak azon tervezetben, melyre hivatkozni bátor voltam. Engedje meg a t. ház, hogy még néhány vonással rajzolhassam ezen segéd- és kezelő- hiva­talnokok hátrányos helyzetét, a többi kezelő és segédhivatalnokokkal szemben. (Halljuk!) Emlí­tettem már, hogy a szorosabb értelemben vett köz­igazgatásnál alkalmazott segéd- és kezelő-hivatal-

Next

/
Thumbnails
Contents