Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-158

15S. országos ülés nokok élethossziglan neveztetnek ki, tehát állandóan vannak alkalmazva, azonban ezen állandóság ez ideig még holt betű maradt a törvényben; mert a kik méltóztatnak emlékezni az 1876-ban eszközölt nagyobb mérvű területi rendezésre és az azután bekövetkezett kisebbszerű rendezésre, midőn pár megye egyesittetett, igen jól fogják tudni, hogy ezen, a közigazgatásnál állandóan alkalmazott tisztviselők egy része, kiknek pedig más pályára kilátásuk nincs — egy évi fizetéssel végkielégittetvén, a szolgálatból elbocsáttattak. És ezen veszélynek még most sincs vége, mert ha a megyék háztartására vonatkozó törvényjavaslat benyujtatik, mint azt a ministerelnök ur kilátásba helyezte és törvényerőre emelkedik, tetemesen meg fog apadni a szolgabírói járások száma s akkor a kormány és a ház azon helyzetbe jut, hogy ezen állandólag alkalmazott segéd- és kezelő-hivatalnokok egy részét el kell bocsátani. Mindezek alapján azt hiszem, hogy ha azon folyamodványok közt, melyek az anyagi helyzetjavítását illetőleg oly nagyszámban fordultak meg a t. ház előtt, van egy jogosult, ez kétségtelenül a közigazgatásnál alkalmazott segéd- és kezelőszemélyzet folyamodvánj^a. Én részemről nem szándékozom e részben a kérvényi bizottság t. előadója által előterjesztett határozati javaslattal szemben valamely másikat proponálni; hiszem, hogy a t. ministerelnök ur, ki mint belügyminister egyszersmind a közigazgatás élén áll, régen belátta e kérdés fontosságát és hiszem, hogy fog intézkednie tekintetben. Részemről kijelentem , hogy a kérvényi bizottság által betérj esztett határozati javaslatot azon véleményben fogadom el, hogy a t. ministerelnök ur Kolozsmegye segéd- és kezelőhivatalnokainak Kolozsmegye közönsége által ajánlólag felterjesztett kérvényét mielőbb a jogosság és méltányosság által igényelt megoldáshoz íogja vezetni. (Helyeslés.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Csak egy pár szóval kívánok a mondottakra reflectálni. (Halljuk!) Első sorban meg kívánom jegyezni félreértések kikerülése végett, hogy helyesnek és szükségesnek tartom ugyan, hogy a képviselő ur által jelzett irányban gondoskodás történjék, de nem hiszem, hogy mindaddig, mig a mostani közigazgatási rendszer fennáll, az itt szóban levő kezelőés segédszemélyzet iránti gondoskodás is okvetlen azon törvénynek tartozzék kiegészítő részét képezni, melyről jelenleg, mint embryóban levőről ő is megemlékezett. De hisz ez mellékes kérdés ; különben a fődolog az: kell-e, lehet-e ezen irányban valamit tenni ? Mielőtt ez iránt nyilatkoznám, igen röviden csak két dolgot vagyok bátor megjegyezni. Egyik az, hogy a mi 1876-ban a kikerekítés alkalmával történt, bocsásson meg a t. képviselő ur, ez nem KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. VIII. KÖTET. deczemlber 19. 1SS2. qq* volt ezen állomások állandósításával oly ellentétben, mi elő ne fordulna minden más hivatali ágazatnál is akkor, ha maga a hivatal szűnik meg. Mert igen jól tudjuk, hogy fennálló törvényeink szerint, a ki állandóan lett kinevezve vagy választva, csak* fegyelmi utón bocsátható el mindaddig, mig a hivatal létezik; de ha a hivatal ma,ga szűnik meg, akkor végkielégítés vagy némely hivatalnokoknál nyugdíjazás alapján, az clmozdíthatás jogát, ugy itt, mint mindenütt a világon, magának fentartotta a kormány. Nem történt tehát semmi más hivatalnoki ágazatnál történhető eljárástól különböző. A másik, a mit érintett maga a t. képviselő ur is, de a mi jele annak, hogy csakugyan a kezelő és segédszemélyzet minden tagját ma állandóan kinevezettnek tekinteni nem lehet, az, hogy az 1870: XLII. törvény szerint, pl. a szolgabírói Írnokokat illetőleg, kikről ő most szólott, az van mondva, hogy azokat a szolgabíró fogadja fel és bocsátja el. Ez nem állandó kinevezés s igy az, hogy ha a szolgabírói állomások kevesbednének, azon esetben állandóan kinevezettek vesztenék el hivatalukat, elő nem állhatna s igy ez argumentumul fel nem hozható. De nem azért hozom ezt fel, mintha tagadnám, hogy főleg a kezelő- és segédszemélyzetről és a mennyiben ez lehetséges bizonyos modalitások mellett a többi törvényhatósági tisztviselőkről gondoskodás ne volna teendő. Részemről nem késem a t. ház tudomására hozni, hogy figyelembe véve a belügyministeriumhoz is a beadott kérvényeket annyival is inkább, mert már egy pár megyében történt is kísérlet az ez iránti intézkedésekre és mert némely gyakorlati javaslatok is állanak rendelkezésemre, e kérdéssel foglalkozom és azt hiszem, hogy sikerülni fogmódot találni, nielylyei az állandóan kinevezettekre mindenesetre, de esetleg a többiekre nézve is, nem az állami tisztviselőkéhez egyenlő, de más alapon intézkedést tenni lehessen. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék a kérvényt a kérvényi bizottság javaslatához képest a belügyministerhez utasítani. (Általános helyeslés.) Baross Gábor jegyző (olvassa a 21. sorsjegyzék 14—15. számú kérvényét, a melyekre nézve a kérvényt lizottság javaslata elfogadtatott. Olvassa) : A soproni és az aradi kereskedelmi és ipar kamärék a pénzintézeteknél elhelyezett tőkékből befolyó jövedelem megadóztatásáról szóló törvényjavaslat elejtését kérik. Berzeviczy Albert előadó: A kérvényi bizottság javaslata a következő: a 233. számú törvényjavaslattalleendő tárgyalás végett, az állandó pénzügyi bizottságnak adatik ki. Ezzel kapcsolatban jelentem a t. háznak, hogymiutáu az állandó pénzügyi bizottság a fenforgó törvényjavaslatot a tegnapi napon tárgyalás alá vette, intézkedés történt az iránt, hogy ezen kérvények rövid utón a pénzügyi bizottsághoz tétessenek át. {Helyeslés.) 43