Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-158

334 158. országos ülés derzember 18. 1882. kiadatik a közgazdasági bizottságnak vélemény­adás végett; addig is köteleztetnek a törvény­hatósági jogú városok, Budapest főváros kivéte­lével, hogy alkotandó vámszabályzataikat a rendes felterjesztés előtt 15 nappal hatóságuk területén kapuról kapura kihirdessék." Tisztelettel kérem ezen határozati javaslatom elfogadását. Elnök: Fel fog olvastatni a határozati javaslat. Rakovszky István jegyző (olvassa). Tisza Kálmán ministerelnök : T. kép­viselőház! (Halljuk!) Mindenesetre kérem —• és indokolni is fogom kérésemet — hogy méltóztassék a kérvényi bizottság határozati javaslatát fogadni el. (Helyeslés jobbfélöl.) Különösen kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy az igen t. képviselőtársam általjavasolt határozati javaslatnak második pontja már teljesen elfogadhatatlan lenne, mert egyoldalú képviselő­házi határozattal városokat, vagy bárkit a törvé­nyen túl menő kötelezettségre kötelezni nem lehet. (Helyeslés.) De ha magát a dolgot tekintem t. képviselő­ház., én azt hiszem, hogy úgy a kérvényezők, mint a t. képviselő urnak aggályai részben alaptalanok, részben pedig alig lenne az általa ajánlott orvos­lási mód megegyeztethető fennálló törvényeink egész irányzatával és szellemével. (Helyeslés.) Túl­ságosnak tartom aggodalmát azért, mert egyfelől a vásári és piaezi vámoknak bizonyos correcti­vuma, mint azt maguk is elismerik a kérvénye­zők, foglaltatik abban, hogy a mely város e tekintetben a kellő határon túl menne, saját maga érdekeinek is ártana, mert saját piaczát és üzletét rontaná meg. De túlságos az aggodalom azért, mert a városok határozataikat a törvény értelmében nyil­vánosan hozzák, az ellen a városbeliek felebbez­hetnek; de nyilvánosan tétetvén a rendelkezés, megvan módja mindenkinek, a ki érdekeiben sértve érzi magát, ott, a hova az ily határozatok­nak megerősítés végett fel kell terjesztetniük, hogy érdekeit felterjesztés útján hasonlag érvé­nyesíthesse. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy a városoknak minden ily határozatai csak ministeri megerősítés után léphetnek érvénybe, még pedig oly megerősítés folytán, mely a dolog természe­ténél fogva a belügyi, a kereskedelemügyi és a pénzügyi minister együttes elhatározása folytán adatik ki, tehát nem oly rögtönözve, hogy bármely más hatóság vagy egyén elől el lenne zárva az út, hallatni ez irányban saját kifogását. De ha-egyfelől túlságosnak tartom az aggályt, másfelől — mint mondám — meggyőződésem sze­rint törvényeink egész szellemével ellenkeznék a kivánt orvoslási mód. (JJgy van!) Mert miben állana az? Abban, hogy egy városi törvényhatóság határozata felett felülvéle­ményt mondjon a körülfekvő megyei törvény­hatóság. {Ügy van!) Már ez ellenkezik a törvé­nyeinkben gyökerező azon elvvel, mely szerint jogilag mindenik törvényhatóság teljesen egyen­rangú egymással, legyen az város vagy megye. Hiszen városok, megengedem, hozhatnak valamely irányban oly határozatot, mely ellen alapos kifogása lehet a vidékbelieknek. De mint bátor voltam megmondani, minthogy ezen határo­zatok nyilvánosan hozatnak, minthogy hosszas tárgyalás alapját képezik, van mód azoknak, a kik érdekeiket sértve hiszik, hogy ellenérveiket illető helyen érvényesítsék, van mód, hogy ha ott tekintetbe nem vétetnek, utoljára még a képviselő­ház útján is tekintetbe vétessenek. De viszont megeshetik és megesik akár­hányszor, hogy a megyék is hoznak oly határo­zatot, mely által a területökbe inelavált törvény­hatósági joggal biró város sértve érzi magát. Ennek is megvan ily esetben ugyanaz a módja, hogy a maga részéről megteszi a lépéseket ott, a hol azt törvény szerint megtennie kell. De hogy akár a városi törvényhatóság a megyei törvény­hatóság határozatát, akár megfordítva, superrevi­deálhassa vagy felülvéleményezhesse, ezt én — ismétlem — fennálló törvényeink és intézményeink szellemével határozottan ellentétesnek tartom. Nem akarva a t. háznak, úgy látom, úgy sem igen nagy türelmét tovább fárasztani, kérem, méltóztassék a kérvényi bizottság véleményét elfogadni. (Helyeslés jobbfelöl.) Lázár Ádám: T. ház! (Zaj.) Ha a hibéri maradványok teljes eltörléséről volna szó, akkor a ministerelnök ur előtt közvetlenül felszólalt kép­viselőtársam szűz beszédében kifejtett régibb tör­vényekre való hivatkozást méltánylandónak talál­nám. Itt azonban Maros-Vásárhely város és Torda­megye közt felmerült vám- és helypénz körüli visszásságok megszüntetéséről levén szó, legyen szabad, mint azon város képviselője és törvény­hatósági bizottságának tagja, ki közelről ismerem a szabályrendelet tartalmát, felszólalnom. (Halljuk!) Minden ily helypénz és vámszedés iránti jog részint kiváltságleveleken, részint a törvényható­sági bizottság által szerkesztett s a kormány által helybenhagyott szabályrendeleteken alapszik. Meg­engedem, hogy a kiváltságlevelek, melyeken alap­szik, régiségüknél fogva talán egyik-másik irány­ban megváltoztathatók és megszüntethetők lenné­nek. Azonban ha azon korban, melyben ezek kelet­keztek, nem is tűnt fel ezen vámok létezése oly szükségnek, mint a mai korban, azt hiszem, hogy az előttem szólott képviselő ur nem volt figyelem­mel épen azon körülményre, hogy midőn ezen rámok szedésére kiváltság adatott, oly nagy követelések I az utezák rendbentartására nézve nem tétettek,

Next

/
Thumbnails
Contents