Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-158

158. országos filé! meg lettek vámolva. Itt mellesleg megjegyezni kívánom azt, hogy ezen elöljárók alatt nagyobbára oly községi bírákat értek, a kiknek évi javadalmazása 20—30 írtnál felébb nem igen megy. Már most t. ház, ha ezekről nemcsak énnekem, de a mint hinnem kell, a t. ház egyes tagjainak is tudomása van, lehetetlen el nem ismernünk azt, hogy a kérelmes megyének fenforgó esetben a kényszerűség által indokolt kérvénye figyelemre méltó. De t. ház, méltányolnom kell kérelmes megye intentióját, miután elvitázhatlanul oda törekedni látszik, hogy a vidék és annak enrporiuma között fennálló legjobb egyetértés útjából a meg megújuló, tehát állandó akadály elhárittassék. Tovább megyek t. ház és ugy találom, hogy gyakran, nevezetesen]! a Mátyás, Ulászló végzései az approbata conpilata constitutió s az 1870 — 71. országos törvényczikkek időnként foglalkoztak ezen kérdés szabályozásával, de a mint az élet, a gyakorlat és tapasztalat mutatja, ezen kérdés máig sincs véglegesen szabályozva, következőleg kérelmes megye épen helyes, egyedül helyes utón van, midőn ezen fontos kérdésnek végleges megoldását a magyar törvényhozástól várja. Már most t. ház, látva azt, hogy kérelmes megye a legjobb intentióból, a leghelyesebb, egyedül helyes s teljesen kényszerülten lép fel folyamodványával, vizsgáljuk, mit kér voltaképen ? Kéri általában a vámjövedelmek korlátozását, kéri különösen azt, hogy bizonyos kulcsnak megállapítása segélyével a szedhető vám mennyiségének korlát vettessék s egyszersmind intézkedés tétessék az iránt, hogy ily váinjövedelmek oly czélra fordíttassanak, mely czéloknak a közönség hasznát lássa, illetőleg a teherviselő közönségnek abból viszonylagos előnyök biztosíttassanak. Vájjon t. ház, kérelmes vármegyének helyes, elfogadható-e kifejtett nézete? vájjon melyek azon helyes módok és eszközök, melyek ezen czél megvalósításához vezetnek; ugy hiszem, hogy ezen kérdésnek érdemleges tárgyalása ma nem képezheti a tanácskozás tárgyát, de mindenesetre reflectálni kell arra, hogy oly fontosságú kérdés áll előttünk, a melynek elintézését már tovább halasztani nem lehet. En erre fontosságot, súlyt fektetek és sajnálattal fejezem ki, hogy a kérvényi bizottság véleményét nem fogadhatom el, nem különösen azért, mert az előzmények tanítottak meg, miszerint, ezen részemről is fontosnak tekintett kérvény, osztozván más társainak szomorú sorsában, az elbánásnak ilyen rövid módozata által vagy a feledékenységnek adatnék át, vagy a legjobb esetben igen hosszú bizonytalan időre odáztatnék el. En pedig ilyen fontos kérvénynyel állván szemben, ezt az elintézést nevezhetem kényelmesnek, de nem ismerhetem azt helyesnek. A mi a kérvénynek általános részét, vagyis a vámjogok általában való deczember IS. 1882. 333 korlátozását illeti, a t. ház engedelmével fel fogom olvasni az 1881: LXXII. t.-cz. 13. §-ának rendeletét, mely legutóbbi törvényünk szabályozza ezen kérdést: „ E jog gyakorlatára a kormány engedélye szükséges, mely azt, á mennyiben az állam jövedelmének csökkenése, az ipar- és kereskedelem érdekeinek veszélyeztetése nélkül eszközölhető, a helyi viszonyokhoz képest a város indokolt felterjesztésére megadhatja". En a törvény ezen intézkedését elannyira általánosnak tartom és épen mert ilyen általánosan intézkedik a törvény, látom, hogy bekövetkeztek azon miseriák, melyeket a kérvényező megye itt felsorol. Én annyival kevésbbé tartom kielégítőnek a törvény ezen intézkedését, mert sem egyik, sem másik t. ministeriumról nem hihetem, hogy helyileges érdekek képviseletére vállalkozhatik; épen e tekintetből ugy találom, hogy a kérvényező megye e kérdésben teljesen elfogadható expedienst ajánl kérvényében, azt t. i.. hogy nyújtassák mód és alkalom a megyéknek, a municipális városokkal is szemben, hogy mielőtt a városok a vámok iránt hozott határozatukat lelterjesztenék, a megyék e vámszabályok ellenében jogos, méltányos észrevételeiket indokolt sérelmeiket a magas kormány és döntő körök előtt felfejthessék. Ezen. méltányos kívánsággal elég tétetnék egyfelől a közérdeknek, másfelől pedig a t. kormány is azon helyzetbe jönne, hogy nemcsak az egyik fél, de az érdekelt feleknek meghallgatása után intézkedhetnék. Mig azonban ez irányban ilyen előnyök mutatkoznak, a bizottság javaslatának elfogadásában nem látok orvoslást. Az ajánlott móda városok munieipiuniab nak jogkörét távolról sem érinti; nem különösen azért sem, mert az 1870 : XLII. t.-cz. amunicipiumoknak amúgy is kötelességévé tevén azt, hogy fontosabb határozataikat szabály szerint kihirdessék, a midőn ezen városi municipiumok ilyen határozataikat 15 nap alatt, a rendes felterjesztés előtt, a város területén az amúgy is nagybirtokos vármegye közönségével, illetve az ezt képviselő hatósággal közlik: én ugy hiszem, hogy ezen eljárással mig egyfelől csak törvényes kötelességüknek tesznek eleget, másfelől a városi municipiumok jogkörét a legtávolabbról sem érintik. Ezek voltak t. ház, a miket általában a tárgyalt kérvényt illetőleg elmondani bátorkodtam. Ezek voltak az indokok, melyeket kifejteni óhajtottam (Sálijuk!) annak igazolására, hogy én a kérvényi bizottság javaslatához nem járulok. Ily helyzetben lévén t. ház, engedtessék meg nekem, hogy a részemről el nem fogadott határozati javaslattal szemben a következő határozati javaslatot lehessek szerencsés benyújtani: (Halljuk!) „Határozati javaslat: A 2378. sz. kérvény