Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-158
158. orixágos Sles deeienber II. 1882. 331 tekintetbet. képviselőtársam, hogy midőn 1840-ben szüksége volt azon elv kimondásának, hogy általában az egyházi férfiak értsék a magyar nyelvet, kérdem, most 1882-ben vájjon kényszerités-e az, vájjon kiforgatása a törvénynek, mely az állam eszméje valósítása czéljából hozatott, ha egy bizonyos kérvény nem is kötelezőleg, hanem csak egyszerűen áttétetik aközoktatásügyiministerhez, hogy tanulmányozza a kérdést. Hangsúlyozom, hogy tanulmányozza, hogy ha kivilágosodnék, hogy nemcsak a tanítónak éltes kora, hanem más körülmények is össze játszanának, hogy valamely községben oly tanítók vannak alkalmazva, kik magyarul nem tudnak, de azon községnek, vagy hitfelekezetnek elég vagyona van, hogy azon tanító mellett segédet is tarthat, ki magyarul tud, igenis évek multán, idővel, miclőn a szükség követeli, a közoktatási minister oly javaslattal, minő itt kívántatik, előállhasson. Én legalább részemről okvetlenül szükségesnek tartom és igen helyesnek látom, hogy ezen megyék kérvényeztek ide a házhoz: mert legalább jelét adják annak, hogy megértették azon kötelességet, a melylyel az állam irányában tartoznak, hogy igenis a kormány minden alkalmat és módot megragad] on arra — nem hogy a tanítókat elkergesse, mert azt hiszem utóvégre, ha a község oly szegény volna, hogy a segédtanítót nem birná fizetni, a ki magyarul is ért, az állam hivatása az, hogy e tekintetben segélyt nyújtson — de ha látni fogja a kormány és a képviselőház, hogy roszakaraí forog fenn és a magyar állam iránti tisztelet és a hozzá való ragaszkodás nem több, mint puszta sző és a tettek egyebet bizonyítanak, akkor igenis módot kell találnia a törvényhozásnak, hogy adja meg az alkalmat, hogy a gyermekek gyermekkorukban megtanulhassák a magyar nyelvat, melynek megtanulásától, higyje meg t. képviselőtársam, egyetlen józanul gondolkozó apa gyermekét el nem zárja, mert abban van gyermekének jövője, hogy polgári jogait nemcsak gyakorolhatja, hanem kimutassa, hogy ezen jogok gyakorlására érdemes is. Én csatlakozom a kérvényi bizottság javaslatához. [Helyeslés.) Ugron Gábor : T. ház! Kénytelen vagyok a ház figyelmét különösen a kérvény tekintetéből kikérni azért, mert a közoktatás állapotáról szóló jelentésben a minister ur statistikai adatokat terjeszt elő, melyekből kiderül, hogy azon néptanítók, a kik nem akarnak magyarul megtanulni és nem tanultak meg, ugy, hogy a magyar nyelvben szintén oktatást adhassanak, túlnyomó számban az erdélyi részekben vannak. Fel kell hivnom a t. ház figyelmét arra, hogy a görög keleti, a görög katholikus, de különösen a lutheránus egyház tanítói a legnagyobb szívóssággal szegülnek ellene, hogy az ez iránt való törvény valahára érvényesüljön. Ha a magyarul nem tudó tanítók nagy számát figyelembe vesszük, fel kell hogy tűnjék, hogy e tekintetben a tanfelügyelők utján a kormány saját ellenőrzési kötelességét nem teljesítette oly buzgósággal s nem hajtotta végre oly erélylyel a törvényt, mint ezt az országnak megkívánni jogában áll s mint ezt tennie a cultusminister urnak kötelességébem állott volna. (ügy van! a szélsőbalon!) De legfeltűnőbb a közoktatás állapotáról szóló jelentésnek azon része, melyből kitűnik, hogy Naszód vidékén a néptanítóknak 677,,-a nem tud magyarul. Bocsásson meg a t. ház, én bennem, a ki a naszódvidéki gynmasiumoknál és reáliskoláknál folyó üzelmeket ismerem, mely üzelmek mindig a magyar állameszme ellen vannak irányozva; ki tudom, hogy a naszódvidéki népiskolák mily tetemes vagyonnal rendelkeznek azon erdőkből és regálékból, a melyeket oly könnyelműen játszott a magyar kormány a naszódvidékiek kezére — mondom — bennem azon gyanú vert gyökeret, hogy mivel ott legnépszerűbb ember az ottani kerület egyik képviselője, a cultusministerium államtitkárja és ott megtörténhetik, hogy a nagy vagyonnal rendelkező néptanítók 677o-a nem tud magyarul : mondom, azon gyanú ébred bennem és ébredhet másokban is, mely bennem szilárd gyökeret vert, hogy mindez azért történik, hogy ottan a cultusministerium államtitkárjának biztos kerülete lehessen. Ezért van az oláh iskolák üzelmeire teljesen fátyol borítva. Erről nemcsak én, de mások is az erdélyi részekben meg vannak győződve. Én igen kérem a t. kormányt, méltóztassék engem megczáfolni azzal, hogy a közoktatás állapotáról kiadandó jövő jelentésbe fel lehessen venni, hogy azon rossz arány, mely ott jelenleg a magyarul nem tudó tanítókra nézve fennáll, meg van szüntetve. Különben csatlakozom a kérvényi bizottság véleményéhez. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) A közoktatási minister ur nem lévén jelen, egy pár szót kötelességemnek tartok a kormány nevében mégis mondani. Az ellen, hogy a kérvény a közoktatási ministerhez tétessék át, ugy tudom, nem szólott senki s nekem sincs kifogásom ellene; mert természetes, mint minden más kérdésben, ugy a magyar nyelv tanításának kérdésében is, a ministeriumnak kötelessége a törvényt végrehajtani. De, ha szólok, teszem ezt azért, mert vád emeltetett két oldalról is, mintha a törvény ezen rendelkezése a közoktatásügyi ministerium által végre nem hajtatnék. Én igen kérem a t. képviselő urakat, vegyék fontolóra, vájjon a magyar nyelvnek ai iskolákban való tanítása czéljából nem épen a mostani közoktatásügyi miniszter niinistersége alatt s nem épen az utolsó években történt-e a legtöbb? (Helyeslés.) Azt hiszem, senki nem állíthatja, bizonynyal pedig senki nem bizonyíthatja, hogy nem ugy volna 42*
