Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-158

158. orixágos Sles deeienber II. 1882. 331 tekintetbet. képviselőtársam, hogy midőn 1840-ben szüksége volt azon elv kimondásának, hogy álta­lában az egyházi férfiak értsék a magyar nyelvet, kérdem, most 1882-ben vájjon kényszerités-e az, vájjon kiforgatása a törvénynek, mely az állam eszméje valósítása czéljából hozatott, ha egy bizo­nyos kérvény nem is kötelezőleg, hanem csak egy­szerűen áttétetik aközoktatásügyiministerhez, hogy tanulmányozza a kérdést. Hangsúlyozom, hogy tanulmányozza, hogy ha kivilágosodnék, hogy nem­csak a tanítónak éltes kora, hanem más körülmények is össze játszanának, hogy valamely községben oly tanítók vannak alkalmazva, kik magyarul nem tudnak, de azon községnek, vagy hitfelekezetnek elég vagyona van, hogy azon tanító mellett segé­det is tarthat, ki magyarul tud, igenis évek multán, idővel, miclőn a szükség követeli, a közoktatási minister oly javaslattal, minő itt kívántatik, elő­állhasson. Én legalább részemről okvetlenül szük­ségesnek tartom és igen helyesnek látom, hogy ezen megyék kérvényeztek ide a házhoz: mert legalább jelét adják annak, hogy megértették azon kötelességet, a melylyel az állam irányában tartoz­nak, hogy igenis a kormány minden alkalmat és módot megragad] on arra — nem hogy a tanítókat elkergesse, mert azt hiszem utóvégre, ha a község oly szegény volna, hogy a segédtanítót nem birná fizetni, a ki magyarul is ért, az állam hivatása az, hogy e tekintetben segélyt nyújtson — de ha látni fogja a kormány és a képviselőház, hogy roszakaraí forog fenn és a magyar állam iránti tisztelet és a hozzá való ragaszkodás nem több, mint puszta sző és a tettek egyebet bizonyítanak, akkor igenis módot kell találnia a törvényhozásnak, hogy adja meg az alkalmat, hogy a gyermekek gyermekkorukban megtanulhassák a magyar nyel­vat, melynek megtanulásától, higyje meg t. kép­viselőtársam, egyetlen józanul gondolkozó apa gyermekét el nem zárja, mert abban van gyerme­kének jövője, hogy polgári jogait nemcsak gyako­rolhatja, hanem kimutassa, hogy ezen jogok gyakor­lására érdemes is. Én csatlakozom a kérvényi bizott­ság javaslatához. [Helyeslés.) Ugron Gábor : T. ház! Kénytelen vagyok a ház figyelmét különösen a kérvény tekintetéből kikérni azért, mert a közoktatás állapotáról szóló jelentésben a minister ur statistikai adatokat ter­jeszt elő, melyekből kiderül, hogy azon néptanítók, a kik nem akarnak magyarul megtanulni és nem tanultak meg, ugy, hogy a magyar nyelvben szin­tén oktatást adhassanak, túlnyomó számban az erdélyi részekben vannak. Fel kell hivnom a t. ház figyelmét arra, hogy a görög keleti, a görög ka­tholikus, de különösen a lutheránus egyház ta­nítói a legnagyobb szívóssággal szegülnek ellene, hogy az ez iránt való törvény valahára érvényesül­jön. Ha a magyarul nem tudó tanítók nagy szá­mát figyelembe vesszük, fel kell hogy tűnjék, hogy e tekintetben a tanfelügyelők utján a kormány saját ellenőrzési kötelességét nem teljesítette oly buzgósággal s nem hajtotta végre oly erélylyel a törvényt, mint ezt az országnak megkívánni jogá­ban áll s mint ezt tennie a cultusminister urnak kötelességébem állott volna. (ügy van! a szélsőbalon!) De legfeltűnőbb a közoktatás állapotáról szóló jelentésnek azon része, melyből kitűnik, hogy Naszód vidékén a néptanítóknak 677,,-a nem tud magyarul. Bocsásson meg a t. ház, én bennem, a ki a naszódvidéki gynmasiumoknál és reáliskoláknál folyó üzelmeket ismerem, mely üzelmek mindig a magyar állameszme ellen vannak irányozva; ki tudom, hogy a naszódvidéki népiskolák mily tete­mes vagyonnal rendelkeznek azon erdőkből és regálékból, a melyeket oly könnyelműen játszott a magyar kormány a naszódvidékiek kezére — mondom — bennem azon gyanú vert gyökeret, hogy mivel ott legnépszerűbb ember az ottani kerület egyik képviselője, a cultusministerium államtit­kárja és ott megtörténhetik, hogy a nagy vagyon­nal rendelkező néptanítók 677o-a nem tud magya­rul : mondom, azon gyanú ébred bennem és ébred­het másokban is, mely bennem szilárd gyökeret vert, hogy mindez azért történik, hogy ottan a cultusministerium államtitkárjának biztos kerülete lehessen. Ezért van az oláh iskolák üzelmeire tel­jesen fátyol borítva. Erről nemcsak én, de mások is az erdélyi részekben meg vannak győződve. Én igen kérem a t. kormányt, méltóztassék engem megczáfolni azzal, hogy a közoktatás állapotáról kiadandó jövő jelentésbe fel lehessen venni, hogy azon rossz arány, mely ott jelenleg a magyarul nem tudó tanítókra nézve fennáll, meg van szün­tetve. Különben csatlakozom a kérvényi bizottság véleményéhez. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) A közoktatási minister ur nem lévén jelen, egy pár szót kötelességemnek tartok a kor­mány nevében mégis mondani. Az ellen, hogy a kérvény a közoktatási mi­nisterhez tétessék át, ugy tudom, nem szólott senki s nekem sincs kifogásom ellene; mert természetes, mint minden más kérdésben, ugy a magyar nyelv tanításának kérdésében is, a ministeriumnak köte­lessége a törvényt végrehajtani. De, ha szólok, teszem ezt azért, mert vád emeltetett két oldalról is, mintha a törvény ezen rendelkezése a közoktatásügyi ministerium által végre nem hajtatnék. Én igen kérem a t. képviselő urakat, vegyék fontolóra, vájjon a magyar nyelv­nek ai iskolákban való tanítása czéljából nem épen a mostani közoktatásügyi miniszter niinistersége alatt s nem épen az utolsó években történt-e a leg­több? (Helyeslés.) Azt hiszem, senki nem állíthatja, bizonynyal pedig senki nem bizonyíthatja, hogy nem ugy volna 42*

Next

/
Thumbnails
Contents