Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-158

330 15$. •r«xágot *lé* deerember 19. !SS2. egy törvénynek végrehajtásáról van szó. (Helyeslés balfeldl.) Zay Adolf: T. ház! Én azt hiszem, hogy előttem felszólalt t. képviselőtársam azon eshetőségeket, melyeket a törvény contemplál s a melyekről az idézett kérvény is szól, nem vette bírálat alá, mert a t. képviselő ur megfeledkezett azon néptanítókról, a kik 1872 előtt szerezték meg képesítvényüket. Ezeknek az 1879: XVIIL t.-cz. garantiát adott, hogy alkalmazásukban jövőre is meg fognak hagyatni a nélkül, hogy a magyar nyelvet kénytelenek lennének elsajátítani. A kérvények, a melyekről itt szó van, a törvény adta ezen garantiát leakarják rombolni és kényszeríteni akarják azokat is, a kiket e törvény biztosított az iránt, hogy állomásaikon meg fognak hagyatni, arra, hogy záros határidő alatt szerezzék meg maguknak a magyar nyelv tudását. T. ház! Midőn egyetértek a t. képviselő úrral, hogy az 1879-ben hozott törvény tiszteletben tartását jelenleg követelnünk kell, ámbár ahhoz alkotása idején nem voltam képes hozzá járulni, s azért nagyon helyeslem, hogy a kérvényi bizottság nem indítványozta e törvény megváltoztatását, hanem annak hü és íoyalis alkalmazását. Hogy azután a t. közoktatásügyi minister ur — a kihez, fájdalom, ma nincs szerencsénk, miként hajtandja végre törvényt, arról majd eg}'szer lesz alkalmam szólni, ha a t. szakminister jelen lesz; mert szerény nézetem szerint azon végrehajtási rendelet, melyet e tárgyban kibocsátott, nem felel meg egészen a törvény szellemének s különösen azon biztosítékoknak, a melyekre ő maga az illető törvényjavaslat tárgyalásánál e házban hivatkozott. Az illető végrehajtási szabályzat t. i. a magyar nyelvet, mely az 1879: XVIII. t.-cz. értelmében a népiskolának csak egyik tantárgya, arra igyekezik — a törvény ellenére — tannyelvvé tenni, hogy a 2-ik tanévtől fogva a nyelv- és értelemgyakorlatoknál már kizárja az anyanyelvet és az oktatás fősúlyát rendeli fektetni a magyar nyelvre. — De a ministernek e törvénytelen, az anyanyelv jogait elkobzó intézkedéséről nem akarok itt szólni, csak arra akartam figyelmeztetni előttem szólott t. képviselőtársamat, hogy a tárgyalás alatt lévő kérvények nem a törvények tiszteletben tartását, hanem annak a maga józan szelleméből való kiforgatását és az abban adott garantiáknak visszavonását óhajtják. Madarász József: T. képviselőház! Én nem kívántam az ügyhöz szólni, ha előttem szólott t. képviselőtársam azzal nem végzi beszédét, hogy a jelen kérvény épen a törvénynek tulajdonképeni intentiójából, vagy szándékából való kiforgatását czélozza. Hát mi lehet ezen törvénynek a czélja, a mely 1879-ben hozatott? Bizonya hogy mindenkinek alkalom adassék ez országban megtanulni a magyar nyelvet gyermekkorában. Ezen törvény-elisnierem — azon tanítóknak, a kik már alkalmazva voltak bizonyos időszakban, azon biztosítást nyújtja, hogy ők, ha nem tudják is a magyar nyelvet, vagy nem tanulják is azt meg, tanítói pályájukon meghagyassanak. Hát jól van; de ezen kérvényre még sem foghatja rá t. barátom azt, hogy az a törvény szándokaiuak teljes kiforgatását kívánja. Mert mi volt szándéka az 1879-ben hozott törvénynek? Először, hogy biztosíttassanak ugyan a tanítok, de a tanítványoknak is megadassák az alkalom a magyar nyelv megtanulására és ha e kettő közt netalán, mint látjuk, két-három év múlva oly ellentét fejlődnék ki, a melyből meg kellene győződni arról, hogy ezen tanítók közt lehet roszakarat, mely útját akarja állani az államban annak, hogy a magyar nyelvet, mint az állam nyelvét a gyermekek már a gyermekkorban elsajátítsák, hát én nem mondom, hogy aj elén kérvénynek azon részéhez óhajtanék hozzájárulni, hogy az ilyen tanítók tanítói pályájukról elmozdittassanak, hanem igenis, hogy pl. nekik segédkezés adassék, vagy bizonyos mód találtassák arra nézve, hogy ne halasztassék el évtizedekről évtizedekre, félszázadokról századokra a magyar nyelv megtanulása. Azért hoztam ide ezt a nagy törvénykönyvet, hogy nem fogok ugyan belőle sokat felolvasni, ez nem is szükséges, hanem hogy figyelmeztessem a képviselőházat régibb törvényekre. Először is 1836-ra hivom fel figyelmét, a mely ideig a nemzet oly szerencsétlen volt, tanítóiban, írástudóiban, hogy a magyar nyelv rovására deák nyelven volt kénytelen megírni törvényeit. Végre 1836-ban megegyezett az ország fejedelmével abban, hogy ezentúl magyar nyelven legyenek szerkesztve törvényeink és a magyar nyelvre nézve megtétettek a szükséges intézkedések. Azután 1840-ben a hazának képviselői a fejedelemmel együtt már szükségesnek látták, hogy ezután a magyar nyelv legyen a törvények szerkesztése tekintetében az eredeti és szükségesnek látták egyúttal 1840-ben a magyar nyelvről a VI. t.-cz. 1. §-ában oda iktatni azt is, hogy „Oly helyeken is, a hol a gyülekezetben a szent beszédek magyar nyelven nem tartatnak, a jelen országgyűlés berekesztésétől számítandó három év múlva az anyakönyvek magyar nyelven vezettessenek; tehát 1843-tól fogva már oly helyeken is, a hol a szent beszédek magyar nyelven nem mondatnak. Miért? Mert az nemcsak jogos, hanem természetes következménye egy nemzet életének, hogy az állami hivatalos nyelv mindenki által tekintetbe vétessék. Az említett törvénynek 3-ik szakaszában az van továbbá: „Ezentúl minden vallásbeli kölönbség nélkül plébánosoknak, egyházi szónokoknak, káplánoknak és segédeknek olyak alkalmaztassanak, kik a magyar nyelvet tudják*. Van még ezenkívül intézkedés a végezredeknél a magyar nyelv terjesztésére nézve. Most vegye