Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-157
geijA 157. országoi ülés deczember 18 1882. győződve. Hogy a honvédség tisztikarában mily szellem kezd lábra kapni, arra nézve nem kell egyebet felhoznom, mint azt, hogy akárhol találkozunk honvédekkel, nem hallunk mást, mint azt, hogy németül beszélnek. S legyen meggyőződve a t. minister ur, hogy azon irány, a melyre hivatkoztam, való. Odáig elterjed, hogy a honvédség a közös hadsereg szellemi irányába tereitessék, a honvéd főparancsnokság vagy a ministerium gondoskodik arról is, hogy a honvédtiszteknek meg van tiltva műkedvelői előadásokban résztvenni. Mit jelent ez? Azt, hogy a honvédtisztnek a magyar társaskörökön kivül kell állania, a magyar társasélet jótékony lelkesedései által provokált műkedvelői előadásokban részt nem vehet. A tisztek conduite-lisztájában, nem a nyilvánosban, hanem abban, a mely a honvédparancsnokságnál vezettetik, egyik megjegyzés rovatát az képezi, hogy a civillel hogyan élnek. Hogyha valaki jól él a civillel, ez indok arra, hogy áthelyeztessék. (Derültséq a jobboldalon. Mozgás.) önök nevetnek e fölött, de nézzék meg a magyar honvédelmi ministert és a magyar honvédfőparancsnokságot. Mindkettő gondnokság alá van helyezve. A mióta az adlatusi intézmény van behozva, a honvédfőparancsnok, az ország által annyira tisztelt és szeretett honvédfőparancsnok, mennyire korlátolva van. Mindenki tudja, hogy még segédtiszteinek megválasztásában is mekkora pressio alatt áll. így lévén a dolog, nem kell állításomon nevetni, hanem arra kell gondolni, hogy Magyarország honvédségének maholnap oda kellend jutnia, hogy nemlesz szabad, hogy magyar legyen. (Helyeslés a szélső baloldalon. Ellenmondás jobbjelöl) Elnök: A honvédségi intézetek tétele fejében 314,000 frt általánykép megszavaztatik. Ernuszt Kelemen: Ezen rovatnál (Mozgás.) Csanády Sándor (közbeszól): Miért nem hivja fel a jegyző ur Ernuszt képviselő urat. Duka Ferencz jegyző: Csanády Sándor képviselő ur nem tudja, hogy nem volt felírva. Csanády Sándor: Bocsánatot kérek, hisz előbb állott fel. mint Ugron Gábor t. képviselő ur és átadta a szót Ugron Gábornak. Duka Ferencz jegyző: Az előbbi tételnél igen, de ennél nem. Elnök: Én minden ülés kezdetén meg szoktam mondani, hogy melyik jegyző fogja a jelentkezőket jegyezni. Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak magukat ehhez tartani. (Helyeslés.) Ernuszt Kelemen: T. ház! Röviden mellőzhettem az általános vitánál való felszólalást, mert igaza van Csanády Sándor t. képviseltő urnak, hogy én az utolsó pillanatban keltem fel, de csak azért, mert nem tudtam, hogy a t. minister ur fel akar szólalni. Es néhány megjegyzést óhajtottam előhozni, hogy szíves legyen azokra reflectálva, épen mint új honvédelmi minister, némileg azon iránytól, melyet e tárcza betöltésénél követni akart, felvilágosítást nyújtani. De miután a t. minister ur akkor felszólalt, igen megegyszertísítette az én felszólalásomat, mely ugy is rövid lett volna, azon okból, mert a tárcza, a mint helyesen mondta, normális tárcza, ugy hogy csekély változások vannak benne s azért minden évben ugyanazt ismételni még sem akarja az ember. Örömmel constatálom, hogy a virement-t illetőleg — a mit köszönettel vettem -- nagyobb orvoslást akar jövőre nyújtani s arra kérem, hogy ha lehet, méltóztassék erre nézve oly határig menni, mint ez más tárczáknál történik. Egyetértek a minister ur felszólalásával abban is, hogy a honvédség azon mostoha viszonyok közt, melyben ez intézmény annak idejében volt, egyesek és az összesség áldozatkészsége folytán ép azon brilliáns és a külföld által is méltányolt érdemeket kivívta magának. Egyes csekély változásoknak annál kevésbbé látom itt helyét, mert igaza van Ugron Gábor t. képviselő urnak, hogy egy bizonyos mintát követnek, igy tehát jutalékok és fizetésekben nyújtott kedvezményekben mindig egyenlő arányban részesülnek a közös hadsereggel ; és ha talán egyik vagy másik irányban lennének jogosnlt kifogások, azokat meggyőződésem szerint első sorban a közös hadseregben kellene orvosolni és csak azután a honvédségben, mely mindenesetre sokkal nagyobb hivatás betöltésére vagyon hivatva, mint a közös hadsereg. Ez egyéni meggyőződésem. De azért tagadhatlan, hogy a házban és a közvéleményben felmerültek aggályok a honvéd-intézmény jövőjét illetőlegsnémileg kifejezést nyertek a felszólalt képviselő urak által, mint az ujonczozásnál a legénység veszélyes apadása, a mit a ministerur boldogult elődje, Szende Béla, beismerni kényszerítve volt. Midőn az egyes contingensek, melyek évtizedeken állíttattak, tetemes változékonysága beigazoltatott, csak általános tiz évi átlagát véve azon igényeknek, mely a honvéd újoncz-illeték némileg megfelelni volt képes. De egy főhiány, a melynek a honvédség tiszti karát illetőleg bekövetkező háború esetére való orvoslását kívánom, nem volt érintve és ép ez legszomorúbb pontja honvédségi intézményünknek. Tagadhatatlan, hogy mi azt vitattuk, hogy a honvédség kivált szabadságolt állományú tisztekben hiányt szenved. Ezt igazolja még a tegnap kézhez vett jelentése a honvédelmi minister urnak a Ludovica-akadémia állapotáról. Engedje meg a t. ház, hogy néhány abban előforduló passusra való hivatkozással a t. ház türelmét rövid időre igénybe vehessem. Hivatkoznom kell reá, mert hivatalos jelentés. Ugyanis a jelentés második oldalán a következőket olvasom:
