Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-157

157 országos ülés december 18. 1882. 335 „E számadatokból ismételten az tűnik ki, hogy a honvédség hadrendjéhez megkívántató szabadságolt állományú tiszti létszám, melynek a tettleges állománybeliekét az alantosabb fokozatokban legalább négyszeresen kellene meghaladnia — e rendszer mellett teljes mérvben nem állítható ki, smellőzhetlenül szükséges volt már e baj orvoslásáról gondoskodni." Ezen gondos okoskodásnak - mint emlé kezni fognak — az annak idejében benyújtott törvényjavaslattal igyekett a kormány megfelelni. Itt csak egy vanjelezve, de három pontra akarta azt kiterjeszteni. Ugyanis először a hadapródoknak saját akaratukból való belépése által, egyévi önkénteseknek besorozás a által és végleg midőn tiz évet szolgáltak kötelesek két évig a honvédségben szolgálni, ámbár akkor is sajnosán becsúszott az, hogy egyes esetekben a honvédelmi minister saját önkényétől függ ez. Mi akkor igyekeztünk ezen orvoslási módoknak valódi értékét a maga kellő mértékére reducálni és sajnos, hogy azon nézetemet most is fenn kell tartanom, hogy az igy nem fog megfelelni a ezélnak. Maga a t. minister ur is azt mondja: „Ezen újabb törvényes rendelkezés eredménye remélhetőleg már a jövő évben javítand a helyzeten és én részemről ezen irányban minden kínálkozó módot felhasználok". Természetesen fel is teszem a honvédelmi minister hazafiságáról hogy igyekezni fog ezen, de az majdnem lehetetlen. Ezen jelentésben a tiszti előkészítő intézmény nél az foglaltatik, hogy nincs kellő számban intelligentia a rendelkezésére és épen azért kellett ezen tiszt-előkészítő tanfolyamot életbeléptetni. Végre maga mondja : „merthogy a szabadságolt állomány számára kevés pótlást szolgáltatott, az nem az akadémia szervezetében találja okát; de reményleni lehet, hogy az 1882. évi XXXIX. t.-cz. ez irányban is meghozandja — legalább részben — az orvoslást." Mit tapasztalunk tehát ezen jelentésből, a melynek egyes passusai hasonló szellemben nyilatkoznak? Először is constatálható az, hogy a szabadságolt állományú tisztikar hiányzik, másodszor az, hogy ennek orvoslását akarja, reméli és hiszi is ezen törvény keretében, de természetesen ez hosszú időnek a munkája. Harmadszor tapasztaljuk azt, kivált a delegátióban, hogy midőn a magyar tiszti akadémiának eszméje sajnosán elejtetett, mert azon megoldási módot nem nevezhetem másnak, mint elejtésnek, midőn az az illető köröknek jóakaratától tétetik függővé, a mely körök egyes tagjainak bár tisztelem egyéni tulajdonságait, de a mely köröknek a legkevésbé sem lehet a magyarságiránti szeretetet vagy rokonszenvet imputálni, tehát én ezen eszmét eleitettnek vagyok kénytelen tekinteni, mivel indokolták ezt ? Azzal, hogy a közös hadsereg túl van árasztva intelligentiával, annyira el van halmozva tisztjelöltekkel, hogy majdnem mint egy reteszt kell előre tolni, hogy ne legyenek tisztek oly nagy számmal, hogy szóval a tiszti proletariátus — mind mondták — ne szaporittassék. Sajátságosnak tűnik fel, hogy ha a honvédség kiegészítő része a hadseregnek, sőt megköveteltetik, hogy némileg inkább kiegészítő része legyen, mert már az első harczvonalban is ugyanazon szolgálatot fognák tenni a honvédség egyes részei, mint a közös hadsereg, akkor ily mostoha elbánásban részesül. Mikor azt tapasztaljuk, hogy nincs tiszt, hogy előkészítő tanfolyamokra van szükségünk és az értelmiség hiányában, ha valamit akarunk alkotni arra nézve, hogy az intézmény fejlesztessék, akkor el van zárva az a túláradó intelligentia tőlünk és nem adatik rendelkezésünkre. Természetes, hogy azon nemzet, mely mint magyar állami létének egyik kifejezőjét s mint helyesen értett önvédelmi eszközt, a honvédséget létesítette s ezért annyi áldozatot hozott, joggal megkövetelheti, hogy annak gyümölcseit is élvezze. Ez oly természetes követelmény, mely elől senki sem zárkózhatik el, alkotmányos kormányunk legkevébbé, fel sem is teszem, azért kötelességévé óhajtanám tétetni szakavatott ministerünknek, ki ügybuzgó lelkes felszólalásában azon hitének adott kifejezést, hogy ez meglesz — kötelességévé óhajtanám tétetni, hogy ezen működjék is, de engedje meg, ha kételyeink vannak és kérem, legyen oly kegyes, adjon kellő megnyugtatást az intézetet illetőleg, hogy nemcsak reméli, hanem a fenyegető viszonyok következtében most már válóban szükséges honvédelmi intézmény e szüksége kielégíttetik, mert hiszen már tiz éve letelt és azon állítás, hogy nem vagyunk normális helyzetben, tehát hiánynak lennie kell, nem áll, mert már rendes helyzetben vagyunk. Itt ajelentésben nincs megmondva, hogy honnan fogja venni a t. ministerur ha szükségünk lesz rá, a szabadságolt állományú tiszteket, hogy a honvédség hivatásának e tekintetben is képes legyen megfelelni. (Helyeslés balfeM.) Ifj. gr. Ráday Gedeon, honvédelmi minister: Szükségesnek tartom, Ernuszt képviselő ur megjegyzéseire és kérdéseire mindjárt válaszolni. (Halljuk !) A virementra nézve, mint örömmel tapasztalom, meg van nyugtatva a képviselő ur. A mi a szabályokat és illetékeket illeti, ezeken változtatni nem lehet, ezek törvényen alapulnak. A mi honvédelmi intézményünknek és honvédségünknek legnagyobb baját, a szabadságolt állománynál a tisztek hiányát illeti, ezt elismerte mindenki, nem tagadta senki, legkevésbé fogom 1 én tagadni. Elismerem, hogy e bajon segíteni kell,