Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-157
157. országos ülés decaember 18. 1882 JJ23 a 2-ik czím alatt elősorolt rovatok között jövőre ne kéressék és ne adassék meg az átalány, hanem azok külön-külön rovat alatt számoltassanak el. Még csak azt akarom megjegyezni t. ház, hogy a honvédségi tettleges szolgálatban álló egyének részére a nősülési szabályzat ki van dolgozva s reménylem, hogy az rövid idő alatt életbe fog léphetni. A honvédmenházról a lehető legjobbat jelenthetem a t. háznak. Meggyőződtem személyesen, hogy ott megtörtént minden lehető. A honvédmenház felszereltetett bútorokkal, ágyakkal, ágynemííekkel elláttatott; száz áponcz van jelenleg ott, a ki elláttatott fehérruhával és felső posztóruhával és biztosíthatom a t. házat, hogy ott most tisztaság és rend uralkodik, mindenesetre sokkal több béke és megelégedés, mint azelőtt. (Helyeslés jobb felöl.) Igen kell még a t. házat kérnem, hogy méltóztassék elfogadni a pénzügyi bizottság által ajánlott felemelését azon 45,000 írtnak, a mely eddigelé mindig az átmeneti kiadások között szavaztatott meg a 48—49-ki honvédek özvegyei s árvái segélyezésére. A pénzügyi bizottság ugyanis szives volt kérésemre ezen összeget 70,000 frtra felemelni s igen kérem a t. házat, hogy ezt elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) T.ház! Daczára annak, hogy alig két hónapja, hogy elfoglaltam helyemet, mint honvédelmi minister és daczára annak, hogy még lehetetlenség volt minden egyes irányban részletesen és behatóan mindennel megismerkednem, már ma is biztosíthatom a t. házat arról, hogy habár még sok kivánni való van hátra, bár igen-igen sok tenni való van, de komoly aggodalmakra egyáltalán nincs ok. Honvédelmi intézményünk egészséges, helyes alapokra van fektetve, életképessége, fejlődése, jövendője biztosítva van és én már ma is kifejezést adhatok azon meggyőződésemnek, hogy honvédségünk minden alkalommal és minden irányban meg fog felelni magasztos feladatának. (Tetszés jobbfelöl.) Ajánlom a költségvetést elfogadásra. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra senki sem lévén félj egyezve, azt hiszem, a 291,200 frt átalányképen megszavaztatik. Az átruházási jogra nézve, azt hiszem, a hatodik czímnél fog a ház határozni. Gr. Pejacsevich Tivadar jegyző (olvassa) : Honvédségi intézetek. Kendes kiadások XXI. fejezet, 2. czím. Kiadás. Átalányképen 314,000 frt. Ugron Gábor: A honvédelmi minister ur imént némely állításom ezáfolásaképen olyanokat mondott, melyeket szó nélkül nem hagyhatok. Azt mondja a t. minister ur, hogy nem áll az, hogy újonczozás útján némely zászlóalj oly kevés | újonczjutalékhoz jut, hogy a miatt a zászlóalj | kereteit fentartani nem lehet. Ezt nem tulajdoníthatom egyébnek, mint egyszerűen annak, hogy a minister ur — mint beszéde végén maga is mondta — még nem ismerkedhetett meg szakmája egész körével, mert különben jól tudná, hogy Felső-Magyarországban vannak oly honvédzászlóaljak, melyekbe, hogy a keretet fenn lehessen tartani, más zászlóaljakból helyeztettek át az újonczok. Ez többször tárgyalva volt a véderő - bizottságban, ha nem is volt tárgyalva, itt a házban. Kérdem vájjon meg van-e egy intézménynek a fejlődési képessége, melynek egyes administrativ és tacticai keretei, mint milyent a honvédzászlóaljak képeznek, nem birnak elegendő számú új onczokkal. Mi következik ebből? Az azon keretben lévő honvédtisztek ideje nincs kellőleg felhasználva, hogy az újonczok kiképeztessenek és ennélfogva nem birnak elegendő kerettel, melyben a rövid szolgálati időben további kiképeztetésöket és a továbbihoz való assimilatiót nyerhetnék a közös hadseregből átjött jutalékok, melyek eddig be sem hivattak a magyar verényszó megtanulására. De maga a minister ur elismeri, hogy most van 42 ezerrel kevesebb, a jövő évben körülbelül 62 ezerrel fog apadni a honvédség anyakönyvi állománya. Mert újabb időben az újonczozás által nem kerülvén be sokan, mig az első időben nagyon sokat soroztak be, most midőn azok kilépnek, nem lévén képes a hiányt ugyanannyi újonczczal pótolni, beáll a 62 ezernyi anyakönyvi állományban való fogyaték, hogy magamat a hivatalos kifejezéshez tartsam. Ezen fogyatékkal szemben azt mondja a minister ur, hogy ő tudja, miszerint a honvédség fejlődése biztosítva van. Miként fejlődhetik egy hadseregi intézmény ? Ugy, hogy a létszám emelkedik és mikor a minister ur daczára annak, hogy beismeri a fogyást, mégis a fejlődés nagyságát és szépségét helyezi kilátásba, azt kell, hogy mondjam, hogy magát és a házat ámítja. Megjegyzem, hogy igaz, a honvédelmi ministerium eddigi vezetőinek bölcs előrelátásával közelebb fog jönni a kitűzött czélhoz, mert százezren fölül volt honvédünk, a kiknek számára, ha háborúra került volna a dolog egyetlenegy puskát sem lehetett volna kiadni, mert aniryi fegyverrel nem rendelkezett a honvédség, a hány honvéd az anyakönyvekben volt. Azt mondja a minister ur, hogy a 48—49-iki honvédek nem üldöztetnek. Nem akarok folytonosan neveket felsorolni. Nincs e házban képviselő, a kinek egy-két ismerőse ne volna, a ki személyes meggyőződést nem szerzett. Ez köztudomású dolog, melyről mindenki panaszkodik és mégis különös, hogy azon panaszok, a melyeket mindenütt hallunk, itt a házban elhangzanak és daczára annak, hogy az illetők más meggyőződéssel birnak, gyakran eltűrik, hogy megélj eneztessenek oly dolgok, melyek ellenkezőjéről meg vannak 41*
