Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-157
157. omägoi ülés *ee*en»ber 18. 1882. 317 Következik a honvédelmi tárcza költségvetése. A honvédelmi minister úr esetleges felvilágosítások megadása ezéljából b. Fehérváry Géza államtitkár és Cserhalmay Eerencz vezérhadbiztos urakat bizta meg, tehát Őket a szólás joga meg fogja illetni a szükséges felvilágosítások megadására. Baross Gábor jegyző (olvassa): Központi igazgatás. Rendes kiadások: XXI. fejezet, 1. czím. 291,200 frt. Rakovszky István előadó: A honvédelmi ministeriumnak költségvetése ez idén csak annyiban tér el a múlt évi költségvetéstől, a mennyiben az élelmezési és az elszállásolási költségek nagyobbodása s a katonai intézetekben elhelyezendő növendékek tápdíjai és a honvédmenház és honvédsegélyezés növekvő kiadásai igénylik. Ezúttal is, mint más esztendőkben a honvédelmi ministerium költségvetésében igen jelentékeny átruházási jogokat kér a t. háztól. A pénzügyi bizottság nevében még ezen évben főleg takarékossági szempontból bátor vagyok ezen átruházási jog megadását, valamint a költségvetésnek is ugy a mint azt a pénzügyi bizottság a t. ház elé terjesztette , elfogadását ajánlani. (Helyeslés jobbfelöl.) Ugron Gábor: T. ház ! Ha elégséges volna a honvédelmi költségvetés elfogadására azon indok, melyet az előadó ur felhozott, hogy ez évben is a honvédelmi költségvetés csak ugyanazon keretek közt mozog, mint a múlt évben, akkor talán én is oly indokolással hozzájárulhatnék a honvédelmi költségvetés megszavazásához, de miután nekünk itt a parlamentben az a hivatásunk, hogy a nemzeti intézményeknek ellenőrei legyünk, azt hiszem kötelessége alig nehezedik valahol a parlamentre oly súlyosan, mint épen a honvédelmi költségvetésnél, mert alig találunk közintézményeink Összes szervezetében nagyobb visszaesést és nagyobb erkölcsi hanyatlást, mint épen a mi honvédelmünknél, (ügy van ! a szélsőhalon.) Miért állította fel a nemzet a honvédséget? Azért, hogy a nemzeti véderő kifejlesztésének képezze magvát, a magyar hadi erények és erkölcsöknek legyen fenntartó meleg ágya és hogy a magyar ifjaknak nyíljék tér magukat nemzeti irányban a hadtudományok teréu kiképezetni. (Ugy van ! a szélsöhalon.) Megfelel- e e hivatásának a honvédség ajelenlegi szervezetben ? Nem. Nem felel meg azért, mert épen a honvédségnek anyagi része, t. i. annak létszám-állománya évről évre apadóban van. A t. ház tagjainak figyelmét fel kell hivnom arra, hogy vannak már ma holt zászlóaljak, melyekbe újonczot évek óta nem soroznak be, hanem csupán azokból egészítik ki azokat a közös hadsereg keretéből, a kik a tiz évi szolgálati idő után áthelyeztetnek. És miért történik az, hogy némely zászlóaljak nem bírnak újonczokat kapni, és nem kapnak évek óta. Midőn a nemzet a honvédségi institutiót felállította, bízott benne, bízott már a név varázsánál azon történelmi múltnál fogva is, mely ezen névhez kötve volt. Bécsben nevettek a felett, hogy ily rövid idő alatt lehetséges lesz katonákat kiképezni. Az 1871. évi váczi hadgyakorlatok alkalmával ugy az osztrák katonai szaktekintélyek, mint a külföldi katonai attachék meggyőződtek arról, hogy a honvédség jelentékeny elemét képezheti és képezi Magyarország véderejének. Mig ez nagyobb büszkeséget és öntudatot ébresztett itt, a bécsi katonai körökben ellenszenvet keltett és rendszeres terven alapuló oly működés kezdetét jelentette, mely működés nem ezéloz egyebec, mint a honvédséget létszámában csökkenteni, szellemében megtörni és megváltoztatni. (Zaj a jobboldalon.) Igen hangosan kell, hogy beszéljek, ha diselíráinak a képviselő uraksrendesen csak azok discurálnak, a kik ritkán szokták teljesítni képviselői kötelességüket, hogy . . . Hegedűs Sándor : A képviselő ur van legtöbbször távol! Ugron Gábor : Azok discurálnak. Hegedűs Sándor: üt hónapban egyszer van itt! Ugron Gábor : Én mindig itt vagyok, midőn a képviselői kötelességemet teljesíteni kell éa nem tudtam, hogy Hegedűs Sándor képviselő ur itt nem képviselői, hanem háziszolgai teendőket teljesít. (Mozgás a jobboldalon.) Azóta, 1871 óta, egész lánczolata a tervszerű működésnek vette kezdetét a honvédség ellen. Az első az volt, hogy újonczokat ne kapjon. Ezt könnyen keresztül tudták vinni, mert a sorozásnál a közös hadseregbeli egyének azon titkos utasítást kapták, hogy az első és második korosztályban iparkodjanak minél több egyént visszadobni, hogy a honvédségbe annál kevesebb jusson és miután az sikerült, a honvédség 4—5 egyént vagy egyet sem kapott. Legközelebbi eset, mely nem oly rég történt, a következő. Az új véderőtörvény értelmében a póttartalékosok újabb sorozás alá vétettek, hogy aztán feleskessenek és ezek behívásánál a honvédség részéről senki sem volt jelen, tisztán a közösügyi katonatisztek és közegek teljesítették a póttartalékosok újonczozását, vagyis Ők válogattak bennök, visszavetettek és felmentettek igen sokat, minek következménye az lett, hogy nagyon sok helyütt a póttartalékból ki nem jutván a közös hadsereg számára szükségelt 10'/ 0 , a jövő évi újonezjutálék íőn általa megterhelve, a minek ismét következése az, hogy a honvédségnek jutandó rész a jövőre annyival fog kisebbittetni, a mennyi póttartalékos a jövő évi újonczozás terhére utaltatott. S történik ez akkor, a mikor némely közös hadseregbeli ezredben a létszám a
