Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-157

a 18 157. országok ülés dcczember 18. 1882 törvényben meghatározott létszámot jóval felülmúlja. Mindenki, a ki figyelemmel szokta kísérni az országban történő katonai dolgokat, tapasztalhatta azt, hogy midőn Boszniában mozgósítni kellett a Pozsonyban állomásozó 72. számú sorezredet, 5000 emberrel több volt, mint a mennyire egy hadállományu ezrednek szüksége volt. Mekkora hátramaradást okozott ez, hogy 5000 emberrel több levén, belőlük ki kellett válogatni, hogy ki menjen az ezredet a hadi létszámra kiegészíteni s ki maradjon ott? De ezen eset a 62. számú s még több gyalogezrednél megtörtént. Ezt azoknak, kik az ország katonai kormányzatára hivatva vannak, tudniok kell, ha laieusok is tudják és ha tudják, nem értem, mi lehet oka, hogy elnézik azt, hogy a közös hadsereg kebelében oly nagy mennyiségben halmoztassanak fel az njonezok, hogy egy-egy ezred kétszeresen bírjon a hadi létszámmal, akkor, mikor a honvédségnek ujonczok sem jutnak. Ha a honvédségnek hanyatlásáról szólottam, azt kell, hogy bizonyítsam. 1872-ben még ki volt dolgozva a honvédségnek teljes hadi beosztása és akkor a honvédség dandárokként egymásután folyó számokkal birt. Azóta a honvédség dandárszámai nem folynak egymásután, hanem be levén osztva a honvédség a közös hadsereg dandárai közé, azon számot nyerte, mely őt a közös hadsereg dandárai között megillette, vagyis ki van zárva ez által, hogy háború esetén a magyar honvédség mint külön hadtest működhessék, hanem dandárokként be levén a közös hadseregbe osztva, annak mintegy tartalékát képezi és aigy közös hadseregbeli tiszteknek teljesen alá lévén rendelve, a dicsőség, a mit a honvédek aratnak, mindig azon közös hadseregé lesz; mig ha szégyent és kudarczot kell elviselni, akkor a katonai szakirodalom, a mely Bécsben annyi rokonszenvvel viseltetik a magyar nemzet iránt, gondoskodni fog, hogy gyalázzák ezt a magyar nemzetet, amelynek csak az a hibája van, hogy a mily erőt fejt ki jogainak védelmében háborúban, azt nem képes magának béke idején megtartani, {ügy van! balfelöl.) A honvédségnél voltak mitrailleuse-ök — a melyek első elemeit képezhették a honvédségnél majdan felállítandó tüzérségnek; ezek szépen raktárba tétettek, azoknak kezelésére a legénység ki nem képeztetik, hanem a mitrailleuse-ök költségesen eonserváltatnak s őriztetnek és a tüzérek, kik a közös hadseregből a honvédséghez által jőnek, vagy a szekerészekhez osztatnak be, vagy pedig fentartatnak, hogy majd háború esetén a törvénynyel szemben a közös hadseregbeli tüzércsapatokhoz újból visszacsatoltassanak. Mily pazarlása az erőnek és a szakképzett elemeknek, hogy a helyett, hogy azon tüzérek számára, kik 10 évi szolgálati idő alatt eleget tesznek a közös hadsereg keretében, hasonló foglalkozást nyújtsanak a tüzérség felállításával a honvédség keretében arra nézve, a mit tanultak, most Fuhrwesereknek kell lenniök, vagy pedig a közös hadsereg tüzérségének tartalékát kell képezniök. {Igaz! Ügy van! a szélső" baloldalon.) De van egy szellem, a mely 1872—73 óta a honvédségen mindinkább erőt vesz és ezen szellemnek első sympthomája az, hogy a 48—49-iki honvédeket lépten-nyomon mellőzni kell, azokat, a hol lehet, pretereálják és ha máskép nem tudják elkedvelíteni a honvédségtől, folytonos áthelyezések által anyagilag és társadalmilag annyira sújtják, mig elmúlik a kedvök tovább szolgálni a honvédségnél, a melynek nevét ők szerezték meg, nem pedig azok, a kik még semmi bizonyítékát sem adták katonai erényüknek és hősiességüknek. Azt mondják, eseteket hozzak fel, mert az a rendes szokás, hogy ezt, kérik. Eseteket fogok nevezni és példákat fogok felhozni azért, hogy egyfelől megmutassam, hogy a honvédtisztek között a magyar szellemű embert mennyire üldözik és másfelől, hogy az előbb mondottakra hozzak fel példát. Emlékezhetik a t. ház, a Seemann-téle esetre. Akkor egyPetrás Gyula nevezetű őrnagy Egerben nem csinált közös pajtáskodást Seemann úrral, hanem hagyta, hogy az tisztázza magát és azt a tiszteletet, melyet a honvédség megérdemelt, féltékenyen megőrizte. Mi lett a jutalma? Az, hogy áthelyeztetett Ka hol oly jó bánásmódban részesült felebbvalói részéről, hogy 45 éves korában szélhüdésben meghalt. (Mozgás és derültség jobbfelol.) Ez a honvédtiszt nem tartozott azon enervált nemzedékhez, a melyet 45 éves korában ér szélhűdés ; az férfias erőben levő és férfiassággal biró ember volt, a mit megmutatott azon erkölcsi erő, a melyet kifejtett? Vagy említsek-e fel pl. egy Villám nevű honvédtörzstisztet ? Áthelyeztetett és miért ? Mert az osztrák közös hadseregbeli tisztek egyik bálján nem jelent meg. Hogy pedig a honvédségtől megkívántatik, hogy a közös hadseregbeli tisztekkel, akár szenynyes, akár tiszta dolguk is legyen azoknak, a honvédtisztikar együtt tartson, ezt mutatja a kolozsvári gyalázatos, brutális eset. Köztudomású dolog, hogy a honvédtisztek mindig meg voltak híva minden táncz- vagy másnemű mulatságba, a mint megérdemelték: a közös hadseregbeli tisztek a társaskörök mulatságaiból ki voltak zárva, mert a társadalom őket elítélte. És mi lett a következés ? Az, hogy megtiltották a honvédtiszteknek, hogy azon társaskörű mulatságokban megjelenjenek, a melyekbe meg voltak hiva, megtiltották azt csak azért, mert a közös hadseregbeli tiszteket nem hittak meg. Köztudomású dolog az is, hogy midőn a Bem <