Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-157

a 18 157. országok ülés dcczember 18. 1882 törvényben meghatározott létszámot jóval felül­múlja. Mindenki, a ki figyelemmel szokta kísérni az országban történő katonai dolgokat, tapasztalhatta azt, hogy midőn Boszniában mozgósítni kellett a Pozsonyban állomásozó 72. számú sorezredet, 5000 emberrel több volt, mint a mennyire egy hadállományu ezrednek szüksége volt. Mekkora hátramaradást okozott ez, hogy 5000 emberrel több levén, belőlük ki kellett válogatni, hogy ki menjen az ezredet a hadi létszámra kiegészíteni s ki maradjon ott? De ezen eset a 62. számú s még több gyalogezrednél megtörtént. Ezt azoknak, kik az ország katonai kormány­zatára hivatva vannak, tudniok kell, ha laieusok is tudják és ha tudják, nem értem, mi lehet oka, hogy elnézik azt, hogy a közös hadsereg kebelé­ben oly nagy mennyiségben halmoztassanak fel az njonezok, hogy egy-egy ezred kétszeresen bír­jon a hadi létszámmal, akkor, mikor a honvédség­nek ujonczok sem jutnak. Ha a honvédségnek hanyatlásáról szólottam, azt kell, hogy bizonyítsam. 1872-ben még ki volt dolgozva a honvédségnek teljes hadi beosztása és akkor a honvédség dandárokként egymásután folyó számokkal birt. Azóta a honvédség dandár­számai nem folynak egymásután, hanem be levén osztva a honvédség a közös hadsereg dandárai közé, azon számot nyerte, mely őt a közös hadsereg dandárai között megillette, vagyis ki van zárva ez ál­tal, hogy háború esetén a magyar honvédség mint külön hadtest működhessék, hanem dandárokként be levén a közös hadseregbe osztva, annak mint­egy tartalékát képezi és aigy közös hadseregbeli tiszteknek teljesen alá lévén rendelve, a dicsőség, a mit a honvédek aratnak, mindig azon közös had­seregé lesz; mig ha szégyent és kudarczot kell el­viselni, akkor a katonai szakirodalom, a mely Bécsben annyi rokonszenvvel viseltetik a magyar nemzet iránt, gondoskodni fog, hogy gyalázzák ezt a magyar nemzetet, amelynek csak az a hibája van, hogy a mily erőt fejt ki jogainak védelmében háborúban, azt nem képes magának béke idején megtartani, {ügy van! balfelöl.) A honvédségnél voltak mitrailleuse-ök — a melyek első elemeit képezhették a honvédségnél majdan felállítandó tüzérségnek; ezek szépen rak­tárba tétettek, azoknak kezelésére a legénység ki nem képeztetik, hanem a mitrailleuse-ök költsé­gesen eonserváltatnak s őriztetnek és a tüzérek, kik a közös hadseregből a honvédséghez által jőnek, vagy a szekerészekhez osztatnak be, vagy pedig fentartatnak, hogy majd háború esetén a tör­vénynyel szemben a közös hadseregbeli tüzér­csapatokhoz újból visszacsatoltassanak. Mily pazar­lása az erőnek és a szakképzett elemeknek, hogy a helyett, hogy azon tüzérek számára, kik 10 évi szolgálati idő alatt eleget tesznek a közös hadsereg keretében, hasonló foglalkozást nyújtsanak a tüzér­ség felállításával a honvédség keretében arra nézve, a mit tanultak, most Fuhrwesereknek kell lenniök, vagy pedig a közös hadsereg tüzérségének tarta­lékát kell képezniök. {Igaz! Ügy van! a szélső" bal­oldalon.) De van egy szellem, a mely 1872—73 óta a honvédségen mindinkább erőt vesz és ezen szellem­nek első sympthomája az, hogy a 48—49-iki hon­védeket lépten-nyomon mellőzni kell, azokat, a hol lehet, pretereálják és ha máskép nem tudják el­kedvelíteni a honvédségtől, folytonos áthelyezések által anyagilag és társadalmilag annyira sújtják, mig elmúlik a kedvök tovább szolgálni a honvéd­ségnél, a melynek nevét ők szerezték meg, nem pedig azok, a kik még semmi bizonyítékát sem adták katonai erényüknek és hősiességüknek. Azt mondják, eseteket hozzak fel, mert az a rendes szokás, hogy ezt, kérik. Eseteket fogok nevezni és példákat fogok felhozni azért, hogy egyfelől megmutassam, hogy a honvédtisztek kö­zött a magyar szellemű embert mennyire üldözik és másfelől, hogy az előbb mondottakra hozzak fel példát. Emlékezhetik a t. ház, a Seemann-téle esetre. Akkor egyPetrás Gyula nevezetű őrnagy Egerben nem csinált közös pajtáskodást Seemann úrral, hanem hagyta, hogy az tisztázza magát és azt a tiszteletet, melyet a honvédség megérdemelt, félté­kenyen megőrizte. Mi lett a jutalma? Az, hogy át­helyeztetett Ka hol oly jó bánásmódban részesült felebbvalói részéről, hogy 45 éves korá­ban szélhüdésben meghalt. (Mozgás és derültség jobbfelol.) Ez a honvédtiszt nem tartozott azon enervált nemzedékhez, a melyet 45 éves korában ér szél­hűdés ; az férfias erőben levő és férfiassággal biró ember volt, a mit megmutatott azon erkölcsi erő, a melyet kifejtett? Vagy említsek-e fel pl. egy Villám nevű hon­védtörzstisztet ? Áthelyeztetett és miért ? Mert az osztrák közös hadseregbeli tisztek egyik bálján nem jelent meg. Hogy pedig a honvédségtől megkívántatik, hogy a közös hadseregbeli tisztekkel, akár szeny­nyes, akár tiszta dolguk is legyen azoknak, a honvédtisztikar együtt tartson, ezt mutatja a ko­lozsvári gyalázatos, brutális eset. Köztudomású dolog, hogy a honvédtisztek mindig meg voltak híva minden táncz- vagy másnemű mulatságba, a mint megérdemelték: a közös hadseregbeli tisztek a társaskörök mulatságaiból ki voltak zárva, mert a társadalom őket elítélte. És mi lett a következés ? Az, hogy megtiltották a honvédtiszteknek, hogy azon társaskörű mulatságokban megjelenjenek, a melyekbe meg voltak hiva, megtiltották azt csak azért, mert a közös hadseregbeli tiszteket nem hittak meg. Köztudomású dolog az is, hogy midőn a Bem <

Next

/
Thumbnails
Contents