Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-157
308 ' 57- öregre* ftiés Hogy időközben a legsürgősebb bajoknak orvoslására történtek intézkedések és történnek, az a dolog természetéből folyik. Igenis tudjuk, milyen különböző változásokon mentünk mi keresztül jogi intézményeinkre nézve az utolsó 30 év alatt. Egyik rendszer követte a másikat. Alig gyökerezett meg valamely intézmény, már ismét más váltotta fel és igy számos hézag és hiány támadt, melyeknek orvoslását nem lehetett azon időre hagyni, mikorra a rendszeres törvénykönyvek elkészülnek, ezt akármilyen, vérmes reményekkel lett volna valaki, azok elkészítésére nézve, ha tökéletes művet akarunk, idő kell ahhoz. Tekintsük a szomszéd nemzeteket, azok törvénykönyvei sem készültek el 4, 5, 6, 7 év alatt. A porosz Landrecht közel 40, az osztrák pedig 50 évig készült. Igaz, hogy most már több matériáié van, rövidebb idő alatt megtörténhetik, mint a tapasztalás mutatja, mert első tervezete a polgári törvénykönyvnek kész, de mégis egy-két év alatt azt alaposan, jól és a kor követelményének megfelelőleg elkészíteni nem lehet, ezt mindenki belátja. Tűrtük volna tehát mindazon hiányokat és hézagokat, a melyek orvoslást követeitek? Ezt nem lehetett tűrni és igy hoztunk törvényeket, az igaz, melyek talán beillettek volna az általános polgári törvénykönyvbe, vagy mig a büntető törvénykönyv el nem készült, a büntető törvénykönyvbe. Említhetem ezek közt a nők nagykorusításáról hozott törvényt, vagy a váltóhamisítás és hamis bukás, a büntető ügyekben követendő elj vagy a vasutak által okozott károk megtérítéséről, a végrendeletekről stb. stb. hozott törvényt. Ezt én nem tartom rendszertelenségnek és ha szabad hasonlattal élni, addig, mig a palota elkészül, nem kell-e a házat tatarozni, kijavítani, melyet lakunk? (Helyeslés jobbjelöl.) Ennélfogva a midőn mi rendszeres törvénykönyvek kidolgozására törekszünk, midőn ezek egymást követik, időközben a legégetőbb bajokon segíteni a kormány feladata. És midőn ezt tesszük, midőn a kormány e feladatának megfelel, ezt rendszertelenségnek, kapkodásnak mondani legalább olyan szemrehányás, mely ugy hiszem, nem indokolt. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) A mi már most az illető szónokok által felemlített egyes tárgyakat illeti, igy nevezetesen a curiai bíráskodásról szóló törvényt, az az igazságügyi bizottságon keresztül ment, a háznak be van terjesztve, a háztól függ, hogy mikor fog az napirendre kitűzetni és tárgyaltatni. A házszabályokon történendő revisio semmiképen sem gátolja ezt, mert akár fogadtatnék az el, akár nem mint már annak idején Baross Gábor t. képviselőtársunk mondotta, ä házszabályoknak bizonyos intézkedéseit módosítani szükséges és czélszerű. (Igaz! Ugy van! jobbfelb'l.) A bagatell törvények iránti tapasztalatok még nem oly bővek és hosszu idejűek és nem is annyira deezember IS. 1882. e meggyőzők, hogy azok változtatása és módosítása iránt már most lehetne törvényjavaslatot beterjeszteni. Meg lesz annak az ideje, habár tagadhatlan, hogy azon eljárásnak bizonyos irányban jótékony hatása van. Az ügyvédi rendtartásról szóló törvényt beterjesztettem s az az igazságügyi bizottságban van s attól függ, hogy mikor fog az tárgyaltatni. Hogy eddig nem történt, annak oka, hogy a bizottságot igen sürgős törvényjavaslatok foglalták el, nevezetesen a curiai bíráskodásról, az uzsoráról szóló törvény és legközelebb a keresztények és zsidók közti házasságról szóló törvények, melyek amannál sürgesőbb és szükségesebbeknek mutatkoztak. A szentszékek hatóságát csak akkor lehet és kell szabályozni, mikor házassági törvényünk lesz; addig, mig az nincs, a szentszékek hatásköréhez nyúlni, azoknak hatóságát korlátozni vagy megváltoztatni akarni, idején nem volna, mert azoknak hatásköre saját egyházi belügyeiken kivül, jelenleg csak házasági ügyekre szorítkozik. A mi a katonai bíráskodást illeti, ez oly tárgy, melynek elintézése nem csak tőlem, hanem más factoroktól is függ és ennél fogva csak is az azokkal való egyetértés, csakis az azokkal való tanács kozás nyomán létesíthető. Én azon nézetben vagyok, hogy sokkal tanácsosabb, ha ezen törvény valamivel később jön létre, de olyan módon, a mint azt meggyőződésem szerint az igazságügy kellő kezelése megkívánja, mintha ezen fontos kérdésben oly törvényt létesítenénk, a mely a várakozásoknak és a szükségnek meg nem felel. Némely pontra nézve még nem történt megegyezés, és azért a törvényt a törvényhozás elé terjeszteni nem is lehetett. (Helyeslés.) Fel volt említve a bűnügyek szaporodása és ez kapcsolatba volt hozva a hivatalnokok fizetésével, mintha t.i. a fizetések csekélysége miatt a sikkasztások és megvesztegetések gyakoriak volnának és igy a bűnügyek száma szaporodásának okául szolgálna. A bűnügyek szaporodását nem lehet tagadni, nem pedig azért, mert világos számok szólanak erről. De ennek egyik főokát nem a nép erkölcsiségének romlásában, annál kevésbbé a tisztviselőkben, hanem abban találom és kell hogy találjam, hogy sok ügy az uj büntető törvénykönyv előtt nem képezte bűnvádi eljárás tárgyát, hanem, mint pl. a becsületsértés, a polgári per útjára, sőt az utóbbi időben a kisebb peres eljárás útjára tartozott, még számos csekélyebb ügy most már a büntető eljárás tárgyát képezi, ennél fogva a büntető bíróságok teendői szaporodtak. Csekélyebb büntethető cselekmények, mind a tényálladék, mind a büntetésnek szempontjából kevesebb fontosságú ügyeknek a felsőbb törvényszékekhez való fellebbezésével túlterheltettek a felsőbb bíróságok és az illető felekre czélszerűbb garantia nem nyujtatik, mintha ott, a hol
