Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-157

|167. oruigos ülét deezenher 18. 1S82. 307 adatokat, melyek szerint 4.211 község van, mely még átalakításra vár, úgy méltóztassék figyelembe venni azt, hogy 15 év kell arra, hogy a telekkönyvi átalakítás befejeztessék, azaz, hogy pontos legyek, 14 év és 8 hónap. Már pedig, ha a 15 évet nem tekintenők is oly véghetetlenül hosszú időnek, méltóztassék figyelembe venni, hogy az elévülés és az elbirtoklás kérdése nagyon zavarólag fog hatni, mert már most léteznek községek, melyek már húsz év óta várják az átalakítást. Hogy a bajokat orvosolni lehet, az kétséget nem szenved, azonban ehhez erély és elhatározott akarat kell. Azt hiszem, hogy úgy az administrátió, mint a törvényhozás megnyugtatása tekintetében helyes volna, ha az igazságügyminister ur meghagyná az illető közegeknek, hogy az átalakítandó községek névszerinti kimutatását a birtokszabályozás évszámának és az átalakítás megkezdésének kimutatásával készítsék el, és hogy az átalakításoknál sorrendet kövessenek. Eddig ez nem történt m eg, de ha megtörtént volna is, a tényekből azt kell következtetnem, hogy az igazságügyminister ur a sorrend megtartására súlyt nem fektet. Ezek azok, a melyeket az igazságügyminister urnak figyelmébe kívántam ajánlani s ezek alapján felkérem őt, hogy a kisebb tisztviselők javadalmazásának kérdését tanulmányozni, a tisztviselők méltányos kérelmét tekintetbe venni és a telekkönyvi átalakítások ügyében mielőbb intézkedni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve a vitát bezárom. Pauler Tivadar igazságügyi minister; T. ház! Az imént lefolyt vita alatt oly tárgy pendittetett meg, a mely véleményem szerint a jelen vita anyagát és tárgyát nem képezi és nem is képezheti. Es ha arra mégis reflectálok, teszem ezt azért, mert azt mindkét előttem szólt t. képviselő ur felemlítette és arra nagy súlyt fektetett; értem az esküdtszéki intézményt. (Halljuk! Halljuk!) Tudjuk, hogy a bűnvádi eljárás kidolgozását még elődöm, az akkori államtitkárra és a mostani tanácselnökre Csemeghi Károlyra bizta — tehát ugyanazon férfiura, a ki az anyagi büntetőjogot mind a büntettek és vétségek, mind a kihágásokról kidolgozta, ugy, hogy az nemcsak a hazai közönség, hanem a külföld elismerését is kivivta. Az általa kidőld ózott bűnvádi eljárás készen van Ki lett az nyomatva, közkézen forog és igy mindenkinek van alkalma hozzá szólni, a maga véleményét nyilvánítani. Én erre a műre is azt az eljárást szándékozom követni, a mely nagyobb törvényhozási művek és munkálatoknál egyáltalán el van fogadva: miután ugyanis egj ideig a közönség kezében volt, egy szakférfiakból alakított tanácskozmánynak terjesztetik elé, azoknak véleményét meghallgatom, azoknak tanácsai és nyilatkozataik nézeteimet vagy megerősítik, vagy | megváltoztatják és ezen szaktanácskozmány nyomán az én meggyőződésem és belátásom szerint — mert hisz engem illet a felősség a beterjesztett javaslatokért— a javaslatot a ház elé terjesztem. Ha a ministerelnök ur mint a jelenlegi ülésszak egyik tárgyát, a büntető eljárást említette, ezt ha jól emlékszem, ezen szóval tette: „esetleg" t. i. ha addig a többi előmunkálatok elkészülnek. Nem lehet reményem, hogy a valósággal bekövetkezzék, ez még ezen ülésszak alatt tárgyaltassék. Mert a tárgy fontos, sokkal több időt vesz igénybe mintsem hogy a szaktanácskozmányon keresztül menvén, már márcziusig vagy áprilisig a ház elé terjeszteni lehetne. Ha a bűnvádi eljárásnak javaslata a szaktanácskozmány által elfogadva vagy módosítva készen lesz, a ház elébe fog terjesztetni, a t. ház azt az igazságügyi bizottsághoz utasítandja, a mely hasonlag a maga véleményét adván, a ház elé fog kerülni, akkor lesz aztán ideje az esküdtszéki intézmény ezélszerűsége vagy ezélszerűtlensége felett tanácskozni, véleményt mondani, vitát kezdeni és folytatni. Most én annak idejét nem látom, nem látom már azért sem, mert ezt csak összefüggésben az egész büntető eljárással, annak minden alapelve és intézményével lehetne sikeresen tenni. Hogy ez tehát időelőtti, arról, ugy gondolom, mindnyájan meg vágyunk győződve s az előttem szólott t. képviselő urak is inkább csak megpendítették a tárgyat, megpendítették, hogy saját meggyőződésüknek adjanak kifejezést, mintsem azt kimerítették, vagy azt egyáltalán itten tárgyaltatni óhajtották volna. A mi azon észrevételt illeti, hogy a munkálatokban nincs bizonyos rendszeresség, hogy az általános reformeszmék és intézmények iránt nem történik semmi intézkedés, erre nézve bátorkodom nem szavakra, hanem tényekre hivatkozni. Nemcsak én, de elődöm is, az eljárásnál azon elvet követtük, hogy a nagyobb törvényhozási munkálatok, a melyeknek híjával vagyunk, egymás után létesíttessenek. így először gondoskodtunk a hitel törvényekről, kereskedelmi, váltó, csődtörvényről, gondoskodtunk a büntetőjog, bűntettek, vétségek, kihágások iránti törvényekről, átmentünk a bűnvádi eljárásra s a polgári törvénykönyv nagyobb része, majdnem mondhatni, a családjogon kivül minden része nemcsak elkészült, hanem a közönségnek nagyobbrészt kezében vannak, mert a kötelmi jog speciális része ki van nyomatva és igy azon hiányokat, melyeket nálunk a fejlődés rohama oly sajnosán előidézett, egymásután rendszeresen orvosolni, pótolni és kiegészíteni iparkodunk. Én tehát nem látok abban rendszertelenséget, hanem következetes haladást, határozott czél felé, t. i. ezen országot rendszeres codificalt törvényekkel ellátni abban a sorrendben, a mint azt a szükség I és a körülmények megkívánják. 39*