Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-157

306 l57- orsiágos Illés deczember 18. 1882. vétettek mindazon tekintetek, melyek szerint a háztartás mentül kisebb megterheltetésével javadalmaztassanak az illetők ; az állás tisztes volta és a közbecsülés, mely avval rendszerint jár, már akkor is latba vettetett és ezek figyelembe vételével vétetett fel abirói állásoknál a 10 évi és illetve 5 évi fizetésemelés és épen ezen fizetés emelésre való hivatkozással ütötte el tavaly a t. ministerium a magasabb állású tisztviselők halmazra gyűlt kérvényeit; de mig a törvényhozás ezen nagyobb tisztviselők fizetésének emelkedéséről gondoskodott, addig ezen kisebb tisztviselőkről ez irányban gondoskodás nem történt, azon feltevésből indulván kk hogy ezek járandósága időről-időre fog megállapittatni. Már pedig kétségtelen tény — és ez döntő indok a kérdés elbírálásánál — hogy 1871 óta Magyarországban a drágaság fokozódott, az igények egy át alán emelkedtek és hogy különösen a lakbér magasabb lett. A házbér felszökkenésének egyik eclatans bizonyítéka, ha egyebet nem akarunk venni, azon óriási különbség, mely a házadó fejében 1871. és 1881. években befolyt összegek közt mutatkozik. E különbség maga 407o emelkedést mutat, tehát közvetve azt is tanúsítja, hogy a házbérek emelkedtek és pedig a vidéken leginkább. Ezen érvet pedig nem erőtleníti meg a t. pénzügyminister ur által bizonyára felhozandó ellenvetés, hogy a nagyobb építkezések befolyása ezen emelkedés, mert az azóta történt építkezések adómentességet élvezvén még ma is, itt nem jöhetnek számba. Áttérek felszólalásom másik tárgyára, a telekkönyvek átalakításának és helyszínelésének kérdésére. Midőn a múlt évi költségvetési indokolásban azt olvastuk, hogy a niinister ur „a helyszínelés által beállott birtokváltozások folytán szükségessé vált telekjegyzőkönyvi átalakításokat gyorsan keresztül viendőknek tartja", azt hiszem, mindenki örömmel üdvözölte a t. minister urnak ezen kijelentését és szó nélkül meg is szavaztatott az ezen ezélra követelt 100,000 frtnyi összeg. De a mily készségesen történt ezen összegnek megszavazása, ép oly joggal volt követelhető, hogy annak eredménye is legyen; azonban azóta ismét elmúlt egy év, de sajnálattal kellett tapasztalnunk, hogy azon 100,000 frt hatása, mely e czímen megszavazva lett, csak alig éreztette magát s hogy az a hatás is, melyet felmutatott, nem felel meg egy helyes igazságügyi administratio követelményeinek. Igen nagy baj az, hogy az úrbéri rendezés folytán szükséges átalakítások eddig meg nem történtek s hogy ennél rendszer nem követtetik. Ismerek községeket, például Szabar-Dályok és Izsép stb. községeket, hol a birtokszabályozás már 1862—63-ban megtörtént, de még most sincsenek átalakítva, míg más alig egy két év előtt átalakított községek telekkönyvei már átalakítva vannak. És ezen bajt fokozza az alsó és a felső bíróságoknak e tárgyban követett eltérő gyakorlata. Az alsóbb bíróságok ugyanis intézkedéseiket a polgári rendtartás szabványaira alapítván, elrendelik a biróiárveréseket akiosztott legelő illetményekre, a felsőbb bíróságok pedig, minthogy külön telekkönyvezve ily birtok nincs, azon elvhez ragaszkodván, hogy Magyarországon telekkönyvezetlen birtok nincs, azt mondják, hogy ez tartozékát képezvén a fődolognak, az árverés arra el nem rendelendő s esetleg a vétel megsemmisítendő. És még szerencse, ha az történik, hogy az illető árverési ügy megszüntettetik. De megtörténik sok esetben az, hogy az árverés nem lesz megtámadva, a vevő lefizeti a vételárt, birtokba lép és 5 év múlva a telekkönyvi tulajdonos vagy már a 3-ik tulajdonos támadja meg a vevőt és a törvényszék kénytelen neki megítélni a Curia gyakorlata értelmében a birtokot, melyet a másik az árverésen vett. Vájjon nem desavouálása ez az igazságszolgáltatásnak? Vájjon nem veszi-e el azt a kis hitet is a néptől, mely még benne létezik. Én nem védem itt az ügyvédeket, mert tudom, hogy a nép már kezd rájönni arra, hogy nem az ügyvédben, hanem fellebb van e baj oka. (Igaz! balfelöl.) De ezzel szemben mit tapasztalunk? A tisztelt igazságügyminister ur elénk terjeszt adatokat az indokolásban és ez adatok véleményem szerint nem hitelesek, mert önmagukkal is ellenkeznek. Az 1880. év első felében a városok, községek, puszták, telepek összege 15,419-el volt kitüntetve, és csodálatos módon a szabályozások félévi folyama után az összes városok, községek, puszták, telepek 15,40 l-ben vannak kimutatva mig egy év múlva már 1881-ben csakl5,371 község van. T. ház! Hogy szabályozás folytán több telep és puszta keletkezik, azt értem, ez a dolog rendes menete. De hogy kevesebb legyen, ezt azt hiszem, nem lehet máskép, mint hibás kimutatás után magyarázni. Én lehetőnek képzelem azt, hogy kevesebb lesz a község, de azt hiszem, akkor helyes volna ezt az indokolásban megemlíteni. Én azonban mondom, az adatok hiányos voltának tulajdonítom a dolgot. E hiányos adatok alapján is azonban be lehet csakhamar bizonyítani, hogyha azon eljárás és rendszer követtetik a telekkönyvek átalakításánál, akkor egyhamar a zavarból ki nem jövünk. Kimutattatik ugyanis, hogy 1881. végén átalakított város, falu és telep volt összesen 4488, 1881. végén kimutatva volt 4805, e szerint 317 községet igazol egy éven át átalakítottnak. Mondom, nem megbízhatók ez adatok, de én kész vagyok őket elfogadni. Már most, ha tovább megyünk az indokolásban kitüntetett adatok összehasonlításában és elfogadjuk ismét a kimutatásban talált