Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-157
157- országos ülés deezeinber 18. 1882. 305 fogom ismerni a tárgyalás folyamán felmerülhető téves felfogásokat helyreigazítani. E czélra fenntartom magamnak esetről-esetre a nyilatkozhatást. (Helyeslés jdbbfelől.) Deutsch Lipót: T. képviselőház! Én magam sem tartom kedvezőnek a hangulatot az igazságügyi tárczánál ma nagyobb vitát kelteni. Belátom, hogy a t. ház türelme meglehetősen kifogyott a többi költségvetési tárcza vitáinál. Ha még is felszólalok, teszem azt a tárgy fontosságánál fogva és midőn megígérem, hogy lehető rövid leszek, kérem erre a t. ház türelmét. (Halljuk!) Polónyi Géza t. képviselő ur azzal kezdte beszédét, hogy sajnálattal vette észre, miként az előadó ur előtte nem szólalt föl; a t. előadó ur erre reflectálva, azt mondja, hogy nem tartja szükségesnek a felszólalást. Meglehet, hogy az előadó urnak is igaza van, de annyi tény, hogy Polónyi képviselő ur felszólalása nem volt oknélküli. Ha mást nem, azt mindenesetre jelzi a t. előadó urnak néma hallgatása, hogy az igazságügyi politikával egészen nem képes magát azonosítani. Ha azonosította volna magát, ugy lehetetlen neki elhallgatni azt, hogy ő bár előadója ezen tárezának, sajnálattal kénytelen jelezni, hogy a jövő évi költségvetésben az esküdtszék életbeléptetése iránt gondoskodás nem történt. A többi kérdéseket csak azért nem említem fel, mert az előadó ur sem jelezte különleges álláspontját. Ha az igazságügyi költségvetésben összehasonlítjuk a bevételi és kiadási tételeket és összehasonlítjuk azokat a többi tárezákkal, ugy alig zárkózhatunk el t. ház azon vélemény előtt, hogy igazságügyünk árva gyermekét képezi államháztartásunknak, melynek mostoha atyja a t. pénzügyminister ur, anyja a t. igazságügyminister ur és hivatott, vagy kirendelt gyámja a t. ministerelnök ur. (Derültség balfelöl.) Azért hozom fel ezen hasonlatot, mert tény, hogy azon csekély örökséget is, mely az igazságügyet illeti, mert az ő keblén táplálkozik, t. i. 22 milliónyi bélyeg és díjak jövedelmét a mostoha apa: a pénzügyminister kezeli el, előtte kedvesebb gyermekeire, köztük a hadügyre és igy nem marad más hátra, mint az igazságügynek tehetségeit fejletlenüi hagyni, vagyis a fejlesztést a legsanyarubb körülmények közt, ugy szólván magára hagyni. Ha pedig magában vesszük is az igazságügyi költségvetést, ugy azt kell észlelnünk t. ház, hogy az magasabb irányeszmék s az általános reformok nélkül szűkölködik. S ez annyival nagyobb baj, mert ha egyrészt igaz a t. ministerelnök urnak múltkori megjegyzése, hogy nagy reformoknak, először a társadalmi életben, az irányadó eluhbokban és körökben kell megérlelődniük, úgy másrészt kötelességéül ismerem a kormánynak, hogy akkor, a mikor ezek már az illető körökben megérlelvék, azokat megvalósítsa s midőn ezek ~ KÉPTH. NAPLÓ 1881 — 84. VIH. K.ÖTIT. megvalósítását nem kezdeményezi, mulasztást követ el. S itt kérdem a t. háztól, vájjon ninesen-e megérlelve a közvéleménybén az esküdtszék életbeléptetésének szüksége ? Nincsen-e megérlelve, hiszen a t. minister ur már számtalanszor maga is igérte, a kir. tábla decentratisatiójának kérdése? Nincsen-e megérlelve a telekkönyvek decentralisatiójának kérdése? Hiszen a t. igazságügyminister ur indokolásában maga is elismeri ennek szükségét. Itt van az ügyvédi rendtartás reformja s több más fontosabb ügy és mégis mindezekről alig valamit, úgyszólván semmit sem találunk arra nézve, hogy meggyőződhetést merítsünk magunknak, hogy a t. igazságügyminister ur ezeket komolyan életbe léptetni akarja. Mert azt csakugyan nem lehet a megvalósításra való törekvésnek tekinteni, hogy a kir. táblák decentralisatiójának küszöbén most új állásokat léptet életbe a központosított kir. táblánál, vagy hogy a költségvetésben 14 telekkönyvvezetői állás van rendszeresítve. Hiszen méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy az országnak van 374 járásbírósága, ezek közül alig 96 van felruházva telekkönyvi hatósággal; de ugy számítva, hogy egyes járásbírósághoz legalább kettő kell, sőt nagyobb járásbíróságoknál több, ugy tekintve azt, hogy körülbelül 300 járásbíróság nélkülözi a telekkönyvet; ha évenkint csak Lét járásbíróságot ruházunk fel telekkönyvi hatósággal, mikor leszünk azzal készen? Épen 42 évig kell várni, egy egész emberöltőig. Az igazságügyi nagyobb reformkérdésekkel az előadott oknál fogva bővebben foglalkozni nem akarok. Csak két oly dologra kívánom a t. szakminister ur figyelmét mégis felhívni, melyek az általa perhorrescált nagyobb reformok radicális eszközlésbe vételét nem igénylik. Az egyik a kisebb javadalmazása tisztviselők helyzetének javítása, a másik pedig a telekkönyvi átalakítások kérdése. Belátom, hogy ellenzéki állásomnál fogva igen kényelmetlen helyzetben vagyok, midőn a kir. kisebb jadalmazású tisztviselők érdekében felszólalok, annyival kényelmetlenebb helyzetben, mert a pénzügyi tárcza költségvetésének tárgyalása alkalmával a túloldalról felszólalt egyik t. képviselőtársam beszédének sem volt sikeres hatása. De ha tekintjük azt, hogy a társadalom a kisebb javadalmazása tisztviselők irányában is, különösen a vidéken mindig nagyobb igényekkel lép fel, mint aránylag a fővárosban; ha tekintjük azt, hogy azoknak ott tisztességes lakást kell tartaniok, tisztességes ruhában kell járniok és oly életviszonyok közt élniök, a melyek nincsenek arányban azon fizetéssel, a melyben részesülnek, ugy nem zárkózhatunk el azon kérelemnek igazságos volta elől. Midőn a rendezéskor a fizetések és lakbérilletmények megállapittattak, akkor is már számba 39
