Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-157

157. orMágot liléi deezeinbcr 18. 1882. 3Q3 házban képviselő, a ki ezen bűnvádi eljárásnak horderejét, nagy fontosságát épen oly kellőleg ne méltányolná mint magam. A bűnvádi eljárás, t. képviselőház, alaptervezetében, az előadói javaslatban már kész s a mint az köztudomásra jutott, a Csemeghy Károly ur által elkészített bűnvádi eljárás az esküdtszéki intézmény mellőzésével lesz a t. háznak beterjesztve. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy ezen nemzetünk jövőjére nézve oly nagy fontosságú kérdésben itt az ideje, itt a legfőbb ideje, hogy a t. háznak szives figyelmét erre felhívjam, hogy a t. háznak minden egyes tagja ezzel foglalkozzék. Ismerem t. ház, aíon nézeteket is, melyek részint pénzügyi szempontból, részint időkímélés szempontjából nagyon hajlékonyaknak mutatkoznak arra, hogy egy a kormány által hirtelen beterjesztett törvényjavaslatot, a mint egyszer egyik képviselő ur kijelentette, szőröstül bőröstül elfogadjanak, a nélkül, hogy jónak látnák annak az alapelveit bővebb vitatás és megfontolás tárgyává tenni. Itt tehát az ideje t. képviselőház, ezen kérdéssel most, habár csak röviden is, foglalkozunk. Nem szándékozom az esküdtszéki intézmény kérdésében elvi vitát felidézni, mert erre a kérdés maga nem elég érett, másrészt az idő és a hely is helytelenül lenne megválsztva, {Helyeslés a stélso halóldalon.) ha ezen intézménynek kérdésében most elvi és döntő vitát akarnék provocálni. Még csak annyira sem megyek t. ház, hogy határozati javaslatot nyújtanék be, nem teszem pedig azért, mert megtanított engem a tapasztalás arra, hogy a legszentebb, a legnemesebb eszmék egyszerűen mathematicai többséggel leszavaztatnak, [Ügy van! a szélső halóldalon.) én pedig t. képviselőház, az esküdtszék intézményét egy ilyen leszavazási manoeverének kitenni most absolute nem akarom. {Helyeslés a szélső' baloldalon.) De szükségesnek tartok egyet-mást mégis megjegyezni. Ha az idő és hely alkalmas volna, nagyon sokat mondhatnék az esküdtszéki intézmény mellett; de teljesen felmentve érzem magam attól, hogy az esküdtszék elméletéről a t. házat foglalkoztassam, felmentve érzem magam egy auctorra való hivatkozással és ez senki más, mint Csemeghi Károly, (Halljuk!) ki az esküdtszéki intézménynek mellőzése mellett tör lándzsát. Méltóztassék megengedni, hogy a bűnvádi eljárás indokolásából röviden csak néhány tételt felolvassak. (Halljuk!) Azt mondja az esküdtszékről szólva: „E rendszer nagy hordereje a javaslat előkészítésénél nem ismertetett félre. Tudva volt, hogy ezen álláspont elfoglalása hazánk haladásáért és szabadsági intézményeinek biztosításáért lelkesülő sok jelesünknek régen táplált kedvencz eszméjét sérti; hogy a javaslaté rendszere sokaknak ellenzését és elkeseredett harczát provocálja. El kellett ismernünk és számba vennünk azon eltagadhatatlan tényt, hogy hazánkban is nem csekély azon férfiak száma, a kik minden jótéteményt, melyet a vádelv ígér, minden garantiát, melyet az ezen elvet keresztülvivő bűnvádi eljárás tervez, értéktelennek, illusoriusnak tartanak, ha nem esküdtek határoznak azon kérdés fölött, hogy a büntetendő cselekmény létföltételei gyanánt in abstracto a büntető törvényekben meghatározott ismérvek a concret esetben tényleg fenforognak és hogy a vádbeli cselekmény elkövetését illetőleg a bűnösség vádlottat terheli-e ? Es nem lehet kicsinyleni az ervek sulyat, melyek e felfogást támogatják. De ezt mellőzhetjük. Azt mindenkinek el kell ismernie, hogy az esküdtszéki intézmény mellett, minden egyébtől eltekintve, egy, már magában is nagy jelentőségű gyakorlati tény harczol. Ezen intézmény az utóbbi két évtized alatt csaknem az egész művelt Európa büntető törvénykezésében elfogadtatott, sőt több államnak alkotmányában az alkotmányos garantiák sarktétele gyanánt gyökeresíttetett. Ez tény, melyet sem elvitázni, sem jelentőségében alászállítani nem lehet. Ha mindennek daczára a jelen törvényjavaslat nem fogadta el az esküdtszéki intézményt, illetőleg azt az 1848: XVIII. t.-cz. által vont körön túl nem terjesztette ki, ennek indoka nem magában az intézménynek természetében, nem is az ennek helyes functionálása föltételét képező szervezet és egyéb fontos intézkedések tekintetében tényleg fennálló, minduntalan megújuló küzdelmekben, sőt nem is a köztudomásra jött egyes, nem bátorító verdictekben keresendő: hanem egyedül csak különös, egyelőre semmiféle törvény által le nem győzhető és el nem hárítható viszonyainkban keresendő." T. ház! Méltóztatott hallani, hogy milyen bűbájosán, édes, mézes-mázos, fülbemászó szavakkal, a jó barát álezája alá rejtőzött Mephistobensővel közelíti meg ezen javaslat a szabadságért lelkesülő sziveknek rejtekeit csak azért, hogy azután, mint ama kígyó, mely áldozatát először megnyaldossa, hogy azt kényelmesebben lenyelhesse: mint áldozatát, az esküdtszéki intézményt annál könnyebben elejthesse. (Tetszés a szélső baloldalon.) Ezen javaslat, t. ház, az esküdtszéki intézményt elejti; elejti azon egyetlenegy indokból, hogy a nemzetiségek veszedelmesek lennének az esküdtszék mellett. (Halljuk!) Ennek a kérdésnek Magyarországon történelme van, 1848-ban általában vívmánynak tekintetett az esküdtszék behozatala. 1867. márczius 19-én már az esküdtszéki intézmény megvitatta tott e házban, mikor a sajtóra vonatkozó meghatalmazás kérdése tárgyában felvettetett. Maiakkor megoldást nyert t. ház, ezen úgynevezett nemzetiségi kérdés, melylyel, niint mumussal való