Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-157
300 '57- orsaágos Illés déezember 18. 1888 évben: biczeg az igazságügy szekere különféle kátyúk között, néha fel-felemelkedik, de csak azért, hogy annál mélyebbre lesülyedjen. Rendszertelenség, kapkodás, sporadicus törvényjavaslatokkal való miívészkedés, ez jelzi a t. igazságügyminister ur azon politikáját, mely a rendszeres eljáráshoz hozzá szokni, nagyot, nemeset és szépet alkotni nem tud, vagy nem akar. A t. ministerelnök ur által bejelentett munka tervből meggyőződnénk arról, hogy a legközelebbi jövőben az igazságszolgáltatás terén a euriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat fogja a képviselőházat foglalkoztatni, nem különben az uzsora korlátozásáról, a keresztyének és izraeliták közti házasságról szóló törvényjavaslatok, esetleg a hunvádi eljárás és a magánjogi codex, melyeknek még a jelen ülésszak alatti tárgyalása kilátásba helyeztetett. Meglehet, hogy a ministerelnök ur már megfeledkezett róla, de én ezt épen az ő beszédéből irtam ki. A euriai bíráskodásról szóló törvényt azóta már anticipálták; a túloldali képviselő urak közül Baross Gábor képviselő ur volt oly szíves s benyújtotta a házszabályok módosítására vonatkozó indítványát, legszentebb meggyőződésem szerint azért, hogy a házszabályok módosításának kérdésénél eldöntessék az, hogy a euriai bíráskodás hatásköréből ki fog vonatni a képviselői mandátum felett való bíráskodás s akkor, mikor majd a törvényjavaslat ide kerül, meghaladott állásponttal, bevégzett ténynyel fogunk találkozni, (ügy van! a szélső halon.) De azt is mondotta továbbá, a ministerelnök ur, mikor a munkatervet bejelentette, hogy komoly tanulmányozás alatt áll, le fogta rgyaltatni a bíróságok székhelyeinek végleges elhelyezéséről szóló törvényjavaslat. Itt általános helyeslés volt. Hát én t. ház, meg vagyok győződve arról, hogy az igazságügyminister urnak, meg a ministerelnök urnak ezen ünnepélyesen tett Ígéretei, komoly szavak, melyekben hinnem kell s kétkednem nem szabad; de mégis nagyon kérem a t. igazságügyminister urat, ha szíveskednék nyilatkozni az iránt, vájjon ezen általánosan óhajtott szükséget pótló törvényjavaslat be fog-e nyújtatni a jelen ülésszak alatt s oly időben, hogy az törvényerőre emelkedhessek, de szükségesnek látom továbbá, hogy a t. minister ur nyilatkozzék az iránt is, vájjon mi szándéka van a bagatell törvény revisiója iránt, mi szándéka azon törvényjavaslattal, melyet az ügyvédi rendtartási törvény módosítása iránt a házhoz benyújtott, ügy vagyok értesülve, hogy e fölött a bizottság a pereatot kimondta titokban és hallgatagon. De bár hogy legyen is, nekünk tudnunk kell, hogy vagy örök álomban fog-e elnyugodni a törvényjavaslat, ott a bizottság kebelében, vagy pedig szándékozik a minister a szükséges javításokat lehetőleg czélszerű* és megfelelő törvényjavaslat benyújtásával eszközölni és azt napirendre kitűzni, de kíváncsi vagyok arra is, hogy az igazságügyminister ur, ki évről évre minden budget tárgyalás alkalmává! ígéri a katonai büntető törvénykönyvnek a polgári büntető törvénykönyvvel összhangzásba hozatalát, vájjon elég érettek, befejezettek-e azon tanulmányok, melyeket már 8 év óta folytat a minister ur és körülbelül 6 év óta pari amentiroz a közös liadügyministerrel a törvény életbe léptetése iránt. Óhajtandó volna, ha a t. minister ur oly kegyes lenne s felvilágosítana bennünket azon Chorin képviselőtársam által benyújtott határozati javaslatra adott válasz értéke iránt, mely szerint kijelentette, hogy már csak csekély differentiák forognak fenn közte s a hadügyminister közt s nem sokára azon helyzetben lesz, hogy a javaslatot előterjesztheti. De az is érdekelne t. ház, ha a minister ur nyilatkoznék a tavalyi budgetbeszédem által érintett szentszéki bíráskodás iránt. Nem szándékozom e kérdést még bővebben vitatni, mert hiszen tavaly bőven foglalkoztam vele s igy legfeljebb ismétlésekbe eshetnem. De t. ház, tudjuk azt is, hogy a fellebbvitel korlátozására vonatkozólag a t. igazságügyminister ur törvényjavaslatot terjesztett a t. ház elé s miután ez pénzügyi kérdés, ennek sürgős szükségességét természetesen a kormánypárt részéről el nem ismerni nem is lehetett. Ezen törvényjavaslat legközelebb napirendre fog tűzetni. A t. igazságügyminister ur és talán a pénzügyminister ur is eredményeket várnak attól, ha ezen fellebbvitel korlátoltatni fog, ha a járásbíróságok hatáskörébe utasított, bizonyos vétségek tekintetében a polgároknak ezentúl nem lesz megadva azon jog, hogy az országban a legfőbb fórumhoz folyamodhattak. Az mondatik a többi közt a törvényjavaslatban indokolásul, hogy hiszen hajdanában is ugy volt, mert a nem nemes embernek nem volt szabad annyira appellálni, mint a nemesnek. Nagyon érdekes. A liberális párt a liberalitás zászlóját magasan lobogtatva, ama korban keresi az indokokat, hogy életbe léptesse azon korszak intézményeit azon alapokra fektetve, melyeket a nemes és nem nemes közti különbség nyújt. Nekem az a meggyőződésem, hogy akár a nemesekre, akár a nemtelenekre fogják kiterjeszteni e törvényjavaslat hatályát, az nem lesz orvosság, mert a bűnügyek nemcsak'a járásbíróságoknál szaporodnak, hanem ijesztően, progressiv arányban szaporodnak maguknál a törvényszékeknél is. Méltóztassanak csak egy rövid összehasonlítást meghallgatni. A budapesti kir. törvényszék büntető osztályánál 1879-ről 1880-ra volt 4656 darabbal több, mintáz előző évben, 1880-ról 1881-re 4220-szal több, összesen 1879-ről 1881-re 8876-tal több, 1881 októbertől 1882 október 3 likéig 4324-el több, összesen tehát 1879 október 31-től 1882
