Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-157
157. orssságos ülés deeKémber 18 1SS2. 299 Helfy Ignácz: Engedje meg a t. ház, hogy a magam részéről is pár szóval hozzá járuljak ez ügy felvilágosításához. Ez szóba került a pénzügyi bizottságban is és ép alkotmányos szempontból találta azt a bizottság szükségesnek, hogy a határidő a törvénybe fel legyen véve és Csanády Sándor t. képviselőtársamnak legyen szabad megjegyeznem, hogy ha ez nem volna felvéve, megtörténhetnék például az, hogy időközben feloszlatják az országgyűlést és a kormány meg nem szavazott budget-vel vinné az ország ügyeit. {Helyeslés) Elnök: E szerint a törvényjavaslat részleteiben is elfogadva lévén, annak végmegszavazása a következő ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a napirend további tárgya, vagyis az 1883 évi költségvetés részletes tárgyalása, ínég pedig az igazságügyministerium. Baross Gábor jegyző (olvassa): Központi igazgatás. Rendes kiadások XX. fejezet 1. czím. Kiadás. Személyi járandóságok. Összesen: 160,670 frt. Duka Ferencz jegyző; Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Valóban meglepetéssel tapasztalom, hogy szólásra én leszek felhiva. Az eddigi parlamentáris szokás szerint a költségvetést az előadó indokolni szokta. Az igazságügyi politikát s annak jövőjét a költségvet ésben hiába keresem. Vártam volna tehát, hogy a t. előadó ur lesz szives jelezni az igazságügyi politikának jövő irányát s azon nagy horderejű javaslatokat, a melyekkel foglalkozni fogunk. S üne t. ház a csendes tűrés, a nemes és méla hallgatás azok, a melyekkel a t. előadó ur az igazságügyet, a legmagasztosabb érdekeket védelmezni magát hivatva érzi. Ha consequens akarnék lenni t. ház, nekem is azt kellene tenni, a mit az előadó tesz: hallgatni s akkor a t. ház nagyon alaposan tájékozva lenne az igazságügyi politika iránt s ez igen méltó eljárás lenne az eddigiekhez, hogy egyszerű szavazással döntenek a nemzet legvitálisabb érdekei felett. De én ezt nem teszem t, ház, mert habár beismerem, hogy nehéz, sőt merész is a feladat, az igazságügygyei ma foglalkozni, mégis foglalkozom vele; nehéz, mert a mint nem régen, alig pár napja halottam, hogy a régi jó megyei, a táblabírói magyar korszak mily szépen felvirágoztatta a nemzetet, mikor mindenki értett az igazságszolgáltatáshoz, mert mindenki foglalkozott vele. ma már a helyzet megváltozott. A mint mondám, a csendes tűrés, a semmibe vevés váltotta fel a nemes érdeklődést és nagyon nehéz munka a t. háznak, az igazságszolgáltatás érdekei iránt eltompult érzékét felgalvanizálni és új életre ébreszteni. De t. ház, merész is e munka részemről ma, mert én Magyarországnak, sőt talán mondhatnám az európai parlamentnek legnépszerűbb ministerével állok szemben. A hevesi kérvényt tárgyalta a képviselőház, a vita befejeztetett, a minister ur szavazott s a vita befejezte után a tisza-eszlári interpellátióra adott válaszában a minister ur ezeket mondja: „Mind a közvádlót, mind a vizsgáló, mind az itélő bírákat, mind a védőket meg kellene óvni; mert senki sem sajnálja jobban, mint én, hogy azok által, a mik idő előtt közhírré tétettek, a vizsgálatnak a lefolyása és sikere nagyban veszélyeztetve lesz. De szemben a szabadsajtóval, nekem eszközeim nem voltak, hogy én azt előre meggátolhassam." Továbbá azt mondja: „Mert meggyőződésem az, hogy a judicaturának a törvényes határok közötti önálló gyakorlása a polgári rend és szabadság egyik legnagyobb biztosítékát képezi." „Szabad legyen nekem kifejezni azon meggyőződésemet, hogy bíráink csakugyan be fogják bizonyítani ezen esetben is, hogy az igazságszolgáltatás Magyarországban áthághatlan válaszfalat képez, melyen sem a szenvedélyek, sem az elfogultság, sem semminemű más illetéktelen befolyás rést törni nem lesz képes." S üne t. ház, ezek a keresetlen egyszerű szavak az igazság valódi fegyverével, az igazság varázs hatalmával kitörésre, lelkes éljenzésre fakasztották a kedélyeket, még a legszélsőbb ellenzék padjain is. Magyarország igazságügyministere a legnépszerűbb ministerré vált. Mily érdekes, milyen fontos két tanulságot lehet ebből levonni t. ház. Érdekes tanulság az, hogy arra, hogy Magyarország jelenlegi igazságügyi ministere népszerű lehessen, szükség volt, hogy a belügyminister a legpraegnansabb törvénysértést kövesse el. Szükség volt az igazságügyminister ur népszerűségének még arra is, hogy azon szervezetet, melyet igazságügyi gépezetnek nevezünk, immár egy kis antisemiticus olajcseppel megkenegessék; szükség volt arra is a t. igazságügyminister urnak, hogy Szalay Imre t. képviselőtársam és barátom tegnap ezen olajcseppet kellőleg széjjelkenje, hogy annál nagyobbnak látszassák. (Derültség a szélső baloldalon.) Igenis népszerű lett a magyar igazságügyminister, csakhogy ezen népszerűség valóságos tiszavirág volt, csak egy napig élt, addig élt, mig a kritikát ki nem hivta maga ellen; mert azt, a mit mondott, követte az, hogy mig a minister ur egy órával előbb szavazott arra, hogy a bíróságok és közigazgatási hatóságok között emelt válaszfal ledöntését engedje, addig egy órával később a legszebb, a legkeresetlenebb szavakkal védelmezte azt, a mit előbb megtagadott. De a valódi kritika tisztában van azzal, hogy Magyarországon nem szavakkal, hanem tényekkel lehet népszerűséget szerezni és a kritika, mely szigorú, de igazságos az igazságügyministerrel szemben , tisztába van azzal, hogy az igazságügyi politika, az igazságügyi törvényhozás épen ott van, a hova haladt a múlt 38*
