Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-156

156. országos filés deczfmber 17. 1882­2 89 melyet előbb röviden bátor voltam vázolni, én azt hiszem, azon tulajdonságok szükségesek ez intézmény megismertetésére s megkedveltetésére, a melyekkel Ráth ur bir. De továbbá a t. kép­viselő ur azt mondja, hogy egy ember, kinek az ipar érdekében hangoztatott nagy lármája a társadalomban és itt a házban kényelmetlen volt az illető kormányférfiakra nézve, megbízatott a technológiai múzeum berendezésével s mondhatja t. képviselő ur, hogy az illető azóta tökéletesen hallgat. T. ház! Ráth ur már nem volt abban a helyzetben, hogy legalább itt az országházban kényelmetlenkedjék a kormánynak és ha a kor­mány jónak látta őt mégis kinevezni, legfeljebb azt találom, hogy objectivitásának elismerésre méltó jelét adta. Én azt hiszem, akadt volna más ember is, ki ilyen megbízást elfogad vala, de igen kevés alkalmas emberek voltak, kik közül a kormány választhatott. Én tehát azt hiszem, hogy, mint az angol mondja, nem fair eljárás valamely távollevőt ily értelemben megtámadni, ily távolievőt, mint Ráth barátom, kinek a közélet terén mindenesetre sokkal számosabb és nagyobb érdemei vannak, mint t. képviselőtársam Herman Ottó urnak. (Mozgás balfelöl.) Ráth ur azóta nem hallgat. De ha hallgatott volna is és tevékenységét tökéle­tesen mostani foglalkozásának szenteli, ez is teljesen dicséretére válnék. Azon értelemben, melyet a t. képviselő ur ért, Ráth Károly most sem hallgat, azon a téren tovább működik, melyen előbb működött, lapot ad ki és oly szabadon nyilatkozik mint valaha. A midőn bátor voltam t. ház, ezt előhozni, azon kérést intézem Hermán Otfó képviselő urboz, hogy ha már oly sok mindenre kiter­jeszti figyelmét és ba annyi üdvös eszmét terjeszt a ház elé, a mely érdemet nem akarok tőle eltagadni, arról, a mi iránt felszólal, tájékozza magát és hogy távollévőket, kik nem védelmez­hetik magukat, személyes antipathiából vagy más okokból ily mórion ne méltóztassék meg­támadni. Ezek után azon reménynek adok kifeje­zést, hogy a technológiai iparmúzeum még fej­lődin és sok hasznot fog hozni hazai iparunknak. Megszavazom a tételt. Herman Ottó: Egészen megtörve, össze­zúzva fogadom a nemes és lovagias képviselő urnak azon védelmét, a melyet ő a hozzá töké­letesen méltó társa érdekében előadott. (Derültség szélső balfélöl.) Én őt ezen azon utón követni nem akarom és meglehet róla győződve, hogy ha én szurkálást akarok végezni Steinacker kép­viselő úron, hát azt el tudom végezni magam. (Halljuk! Halljuk! szélső balfelöl.) A t. képviselő ur airogálja magának, hogy itt a technológiának jelentőségéről a háznak megadja az egészséges KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. VIII. KÖTET. fogaimat. Én azonban be fogom bizonyítani, hogy a képviselő urnak a technológiáról absolute nincs fogalma. (Derültség szélső balfelöl.) Azt mondja a képviselő ur, a technológiának az a feladata, hogy kisebb látványossággal az iparo­sokat oda gyűjtsük és őket megismertessük, de elfelejtette azt, hogy mivel? Szerintem minden technológiának az az alfabetája, hogy ismertesse az anyagot és azon eljárásokat ,a melyek az ipar­ban alkalmazhatók. És ha a képviselő ur ezt nem tudta és most bele vonja az iparmuzeumot és azt mondja, hogy nálunk az intézmények azért nem élnek, mert a közönség nem látogatja azokat, miért nem mondta meg ennek az okát ? A ma­gyar közönség és iparos világ soha sem fog látogatni oly intézeteket és sohasem fog rokon­szenvvel viseltetni oly intézetek iránt, a melynek élére oly lejárt emberek állíttatnak. (Ugy van! szélső balfelöl.) Azt mondja a képviselő ur, hogy nem szép, hogy én oly embert, ki a házban nincs jelen, megtámadok. Bocsánatot kérek, én azt hittem, hogy Magyarország törvényhozásában vagyunk és hogy számtalanszor vagyunk kényszerítve arra, hogy oly viszonyokat hozzunk elő, a me­lyeknek képviselői nincsenek e házban. (Helyes­lés a szélső balon.) Nékem egyenesen jogom van, hogy ott, a hol bírálatot mondok, a hol legjobb meggyőződésem szerint azt találom, hogy a dol­gok nem mennek jól, a bajt és annak kútforrá­sa! megnevezzem. (Ugy van! a szélső balon.) Miután nem akarom azt mondani, hogy érdemeim Ráth Károly úréival szemben minők, az Ítéletet nem kérem Steinacker képviselő úrtól, sem mástól, mert szégyelném azt, hogy ha az én netalán létező csekély érdemeimet ugy merné valaki bárhol feldicsérni, mint a hogy feldicsérte Steinacker képviselő ur érdemes társáéit. (Helyes­lés a szélső balon.) Magyarországon sem a köz­művelődést, sem az ipart nem tartom mindaddig felvirágoztathatónak, míg az intézmények és intézetek vezetésére tökéletesen kifogástalan és a közvélemény által elismert férfiak nem állít­tatnak (Helyeslés.) és határozottan merem állítani, hogy épen mert 1872 óta figyelemmel kisértem Ráth Károly működését a kármentő és egyéb vállalatokon keresztül, nem tartom ezen férfiút olyannak, kihez Magyarországnak összes iparos­sága pártkülönbség nélkül bizalommal viseltet­hetnék. (Helyeslés a_ szélső balon.) Steinacker Ödön: Félremagyarázott sza­vaim helyreigazítására szót kérek. (FeHáltások a szélső balon: Lipcse!) Én a technológiának defi­nitióját nem adtam s egészen hamisan értette azt Herman Ottó t. képviselő ur s aztán igen olcsó babérokat szerzett magának. Én nem a tech­nológia definitióját adtam, hanem vázoltam azon technológiai iparmuzeumnak a czélját. Ez egy 37

Next

/
Thumbnails
Contents