Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-156
288 ls6- országos ülés decxembcr 17. 1852. Trefort Ágoston, vallás- és közoktatásügyi minister: A nemzeti arezképcsarnokra vonatkozó kezdeményezésnek én is tagja vagyok, legalább a múltkor képviseltettem magamat, mert a történelem és művészet érdekében szükséges vállalatnak tartom és különösen a mi a történelmi iskola fejlesztését illeti, azt én teljes erőmből elő fogom mozdítani. (Elénk helyeslés.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sem lévén feljegyezve és az összeg sem támadtatván meg, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a magyar nemzeti múzeum kiadásaira a 100,000 frt megszavaztatott. Gr. Pejacsevich Tivadar jegyző (olvassa): Országos képtár. Személyi járandóságok és dologi kiadások együtt 25,104 frt. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Pejacsevich Tivadar jegyző foívassa):Meteorológiai központi intézet. Személyi járandóságok és dologi kiadások együtt 14,580 frt. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Pejacsevich Tivadar jegyző (olvassa) : Országos zene-akadémia és szinitanoda. Személyi járandóságok és dologi kiadások 41,250 frt. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Pejacsevich Tivadar jegyző (olvassa): A nemzeti zenede segélyezésére 1500 frt. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Pejacsevich Tivadar jegyző (olvassa): Ipar-muzeum. Személyi járandóságok és dologi kiadások együtt 14,400 frt. Elnök: Megszavaztatik. Gr. Pejacsevich Tivadar jegyző (olvassa): Technológiai múzeum. Személyi járandóságok és dologi kiadások összesen 14,000 frt. Elnök: Megszavaztatik. Steinacker Ödön: T. ház! Herman Ottó t. képviselt) ur bámulatos sokoldalúságánál fogva, melyet különösen a jelen budgetvita lefolyása alatt tapasztalni oly gyakran alkalmunk volt, a többek közt hozzászólott az iparmúzeum és a technológiai múzeum kérdéséhez. Hogy mennyire volt tájékozva azon többi dolgokra nézve, melyekhez hozzászólott, azt nem vizsgálom, azt azonban constatálnom kell, hogy a technológiai múzeum iránt tájékozva nem volt. A képviselő ur szemére vetette a minister urnak, hogy nem ugy nyilatkozott egyik-másik kérdésben, mint ministernek kellene nyilatkoznia, én pedig azt merem állítani, hogy a képviselő ur meg nem ugy kérdezett, a mint képviselőnek kellene kérdeznie. A képviselő ur azt mondotta az iparmuzeumra vonatkozólag, hogy abban absohte semmi életet nem tapasztalván, miután a múzeum mint intézet nem állhat fenn, hire jár, hogy a technológiai múzeumhoz fogják csatolni és szeretné tudni, hogy mit tart a minister a technológiai múzeumról ? Hát t. ház, ha oly intézetről volna szó, mely csak most terveztetik, lehetne kérdeni, hogy mit tart róla a minister, hanem miután e múzeum már létrejött, bizonyos előzmények nyomáig melyeket a minister a ház elé terjesztett javaslatában ismertetett, a ház minden tagjának módjában volt azs-al megismeikedni, a ki t. i. a dolog iránt érdeklődött. Azt hiszem, hogy a képviselő ur is az intézet czéljával megismerkedhetett volna, de későbbi nyilatkozatából az ellenkezőjét látom. Azt kérdi, hogy mi czéloztatik tehát a technológiai múzeummal, midőu az annak idejében világosan ki volt mondva az előterjesztésben, hogy t. i. miután az iparmúzeum az ipari működésnek csak egy oldalát, csakis a művészeti oldalát ismerteti, szükséges arra is hatni, hogy az ipar technikai oldalára nézve is történjék valami. E rövid szavakban benne foglaltatik a technológiai múzeum feladata, melyet tulajdonképen helyesen technológiai iparmuzeumnak kellett volna nevezni. Ha ezen intézet egy darabig működni fog, akkor természetesen szabad lesz felette kritikát gyakorolni mindenkinek és igy Herman Ottó urnak is ; ha nem azon irányban és nem oly gyorsan mutat majd fel az intézet kézzelfogható eredményeket, a mint a képviselő ur óhajtja: akkor a képviselő urnak jogában álland megjegyzéseket tenni; de a képviselő ur nem ismerkedvén meg az intézet czéljával, roszszalja azt, hogy a technológia tanárai az intézet alapításánál meg sem kérdeztettek. Hát t. ház, itt nem a technológiai kiképzésnek elméleti oldaláról van szó, hanem arról, hogy a technológiai tudományok vívmányai kész keretben, tisztán kézzelfogható alakban ismertessenek meg az iparosokkal, erre pedig nem szükséges, hogy ennek alapításához tanár járuljon. Én meg vagyok győződve, hogy ez intézet előbb-utóbb mindenesetre fejlődni fog s egy vagy több szakember a technológia különböző ágaiból ott mindenesetre fog alkalmazást nyerni s elég lesz téve ezen kívánatnak. De jelenleg az intézet főczélja, bevonni abba az iparosokat, őket arra birni, hogy oda járjanak s felhasználják az adott alkalmat. Nemcsak Magyarországon általános a pauasz ? hogy sok oly téren, melyen az állam megteszi a kötelességét, mégis az intézetet azon közönség,. melynek számára teremtetett, nem használja. A t. képviselő ur rosszalja azt is, hogy ez intézetnek bizonyos tekintetben való vezetése igen t. barátom Ráth Károlyra ruháztatott. A t. képviselő ur azt mondja: Ráth urat látjuk ott, akit volt szerencsénk a múlt ülésszak alatt itt, mint e ház tagját tisztelhetni, kinek működését ő már 1877 óta figyelemmel kiséri, de hogy benne technológiai szakképzettséget vett volna észre y I azt nem mondhatja. Az intézet czéljáoál fogva r
