Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-156

156. országos ülés deezember 17. 1882. 283 hán gondoskodnak a magyarság ez oázáról s . engedje meg a tisztelt ház, hogy ez alkalommal ezeket is röviden érinthessem, nem akarván az egyes ministeri tárczák költségvetésénél különkülön felszólalni, pedig a magyarság ez oázának sorsa legalább is oly fontos, mint az oly nagy figyelemmel kisért s kétségkívül jobban gondozott Muraközé. (Igaz! Ugy van!) Ott az Olt folyója, melyet szabályozó kéz még eddig nem érintett, minden évben pontoson kiöntve elpusztítja és iszapba temeti a partján tetemes birtokkal dicsekedhető kincstár és egyesek reményeit, a várost s több községet nem elárasztással, de tökéletes elsepréssel fenyegetvén ; tudom, hogy ennél fontosabb, de semmi esetre sem sürgősebb szabályozások veszik igénybe a közmunka és közlekedési sovány tárczát, de még is felkérem annak igen t. ministerét, hogy figyelmét az Olt szabályozására is kiterjeszteni s azt a lehető legelső alkalommal megkezdetni méltóztassék, annál is inkább, mert ez valami nagy összeget nem igényel s abból a partján tetemes birtokokkal biró kincstár is kiszámíthatlan hasznot fog húznh A földmívelés-, ipar- és kereskedelemügy új ministere is alig hiszem, hogy tudomással bírjon azokról, mik tárczáját illetőleg e kis oázt végpusztulással fenyegetik. — Ugyanis Fogaras megye sovány, kövecses, hideg talaja nem ad az általában 6—10 holddal biró gazdájának annyi terményt, hogy abból a legjobb terméskor is ő s rendesen számos családja csak legszegényesebben is megélhetne, s igy szükségleteit leginkább a havasi legelők és erdőkből fedezgeti. — Igen, de ezek elkülönítése és szabályozásánál a nagy birtokú kincstár, tán a különben igen derék és sok érdemeket szerzett ottani uradalmi jószágigazgató túlbuzgósága folytán, oly megmagyarázhatlan szigorral, hogy ne mondjam szűkkeblüséggel járt és jár el, hogy több község csaknem fele lakói, miután tudvalevőleg a telkek száma nem a jelenlegi, hanem az 1848-ik összeírás szerint lettek meghatározva — megfosztva egyetlen élelmi és fentartási forrásuk, a legelő és erdőtől, tömegesen vándorolnak ki a szomszéd Eomániába ; pedig én tisztelt ház, a magyarokkal hazaszeretetben versenyző Fogaras megyei román testvéreinkre nézve nem fogadom el Thaly Kálmán képviselő ur azon ajánlott cseréjét, hogy szívesen oda odná a csángó magyarokért, mert valóban nem tudom, nem-e Magyarország vesztene e merész cserében? A mit tehát a magyar kincstár a legelők és erdők szabályozásánál Fogaras megye lakóival tett, -az sem hazafias, sem nemzetgazdasági politika, banem szelíden szólva, nem egy országhoz, hanem egy minden áron meggazdagodni akaró kalmárhoz illő önző j sáfárkodás s miután — ugy hiszem — az [ államnak nem lehet czélja egyes alattvalóit, sőt egész községeket anyagilag nemcsak tönkre tenni, de tőlük még az esistentia lehetőségét is elvenni, mulhatlanul kell, hogy ezen szűkkeblű, méltánytalan, káros eljárás lehetőleg helyre hozassék az által, hogy azon községekben, hol a szabályozás már keresztülvitetett, a tönkre telt községek igazságos igénye meghallgattassák s nekik a létezésükre szükséges legelő és erdőrész visszadassék ; a hol pedig az még folyamatba van, mint például a két Kománon, Páron stb. igényeik a legméltányosabban s egy, az alattvalói érdekét szivén hordó államhoz illő nagyielkttséggel kielégitessenek s ne kényszeríttessenek testvéreink idegen hazát keresni, azért mert hazája vette el tőle a megélhetés reményét s önmaga adta kezébe a vándor- és koldus-botot! (Helyeslés.) Hasonló szukkeblííséggel járt és jár el a kincstári uradalom a megyei boérok italmérési jogával. — Ezek, kik most is büszkén magyar nemeseknek tartják magukat — már századok óta birnak egyes községekben italmérési joggal; ezeket is minden megengedett eszközzel, sőt néha a közigazgatási közegekre gyakorolt pressióval igyekeznek százados joguktól elejteni és egyéb fő jövedelmi forrásuktól elütni; ez sem helyes, hazafias politika, hogy egy ország kiváltságolt lakosa az egykori törvényes fejedelmei által adott, századokon át gyakorolt jogaiban épen maga az ország által zaklattassék, pereitessék; ennek folytán a boérok ellen e részbe megindított perek egyzerííen beszüntetendők s százados joguk elösmerendő. Az igazságügyi politika sem felelt s felel meg a magyarság ez oázán; a törvényszéket minden alapos ok nélkül Brassóba helyezte át s ámbár az ügyek felénél többjét Fogarasmegye szolgáltatja, csaknem 17 mértföldet — tehát két napi utat kell megtenni a szegény embernek mig az igazság forrását eléri; a járásbíróság pedig oly csekély személyzettel van ellátva, hogy a kitűnő szorgalmú és képzettségű járás s két albirája a valóban gúnyolódásig csekély számú kezelő-személyzet, kettőztetett szorgalommal sem képes az ügyeket ellátni, kiadni, ugy hogy a felek maguk kénytelenek ügyöket leirni, hogy azt kellő időben megkapják; tehát a járásbíróságnál a személyzet azonnali szaporítása elkeriühetlenül szükséges, a törvényszékek rendezésénél pedig mulhatlanul helyre kell hozni azon, a hazafiság ellen elkövetett merényletet, hogy a törvényszéket Fogarasból Brassóba tették át. S ha mindezen mélyen elszomorító közviszonyokhoz hozzá vesszük még azt, hogy ezen tapintatlan politika, a magyarság ez őrállomását 5 hosszú éven át főispáu, tehát parancsnok nélkül 36*