Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-156

284 150 országos filéä hagyta, mert a voltat, fájdalom, magáénak nem tíirthatá; ha hozzá vesszük, hogy ott tiszta magyar község egyetlen egy sincs, közvetlen közelében, alig 1 — 2 óra járásra vannak községek, köztük tiszta magyarok is, melyek határozottan oda gravitálnak, de oda még sem csatoltatnak, hanem a szomszéd megyék államellenes megmételyezésének ott hagyatnak; ha hozzávesszük, hogy a közös hadsereg mindig megújuló legutóbbi szervezése folytán a tartalékezred onnan a tőle mindent megemésztő s nem tudom miért annyira kegyelt Brassóba vitetett és a laktanyául, de különösen páratlan tűzmentes raktárai szolgáló fogarasi vár most csaknem üresen áll f hogy a határszél e fontos pontját most csupán egynehány honvéd őrzi; ha mindezt összevesszük, kétségbeesetten kell felkiáltanunk: minister ur, a magyarság eztn oáza, melyet ön fedezett fel, megbocsájtkatlan bűnök miatt hn veszve van! s veszve vele részükről 80,000 román ajkú testvér, valódi testvér, ki eddig mindig a magyarral érzett, vele örvendett s vele sirt, minek bizonyítékául a nemzetiségeket nehéz tüzpróbára tett 48-ki szabadságharczunkat hozom fel, melyben testvért testvér ellen lázítottak s midőn azok eszeveszetten gyilkolták egymást, Fogaras megyében egyetlenegy román testvér sem nyúlt Kain véres botjához, sőt számtalanok voltak, kik hazájuk szabadságáért fegyvert fogtak s magukat vitézségük által kitüntették, milyen volt — hogy többet ne említsek — Mojáu Dániel vojlai születésű honvéd lovasszázados, ki vakmerősége által mentette meg Bem tábornokot a segesvári mocsárokból s a kozákok markából. Az ilyen valóban drága s ritka testvéreinket, tisztelt kormány, nem elfelejteni, hanem róluk mentől gyakrabban és mentől melegebben kellene megemlékezni, nem önző, szűkkeblű eljárással a magyartól mindig távolabb, távolabb erőszakkal eltaszítani és engedni, hogy haza- s testvéri szeretete lassanként kihűljön s kialudjék, hanem bölcs méltányosság s viszontszeretettel édessé kellene neki tenni az ittlétet és testvériséget, hogy midőn a velünk együtt sokat szenvedett múltért, szerényen egy kis jövőt kér, ne legyen kénytelen azt az álproféták által Eldorádónak festett Romániában keresni, hanem feltalálni itt: szeretett hazájában; (Elérik helyeslés) de ha mi, t. ház, szeretetét semmibe sem vesszük, ha rokonszenvét és testvériségét azzal jutalmazzuk, hogy mindenétől, még a megélhetés lehetőségétől is megfosztva, kivándorolni kénytetjük, szóval érte semmit, de ellene mindent megteszünk: akkor t. ház, ne bámuljuk, hogy szeretetét még a magas Kárpátok hóbérczei sem bírják többé részünkre itt megtartani, ne követeljük, hogy hozzánk továbbra is hűséggel ragaszkodjék, ne követeljük, hogy továbbra is szeressen, mert oly december 17. 1882. nemzet, mely a szeretetet, hűséget megbecsülni nem tudja, hanem rút hálátlansággal fizeti, az a nemzet a szeretetet, hűséget többé nem érdemli meg. (ügy van! jobbfelöl.) De t. ház, én meg vagyok győződve s hazafiságára támaszkodva, tisztelettel követelem is, hogy a magyar kormány a jelzett irány báni gyors intézkedései által sietni fog végóráiban a magyarság ez oázát megmenteni; továbbá sem tenni érte semmit, tovább is hideg megbocsáthatlan közönynyel elhanyagolni, sőt önző szűkkeblű kalmár eljárással a szeretetet és rokonszenvet ott eltaposni s ezen oázt kiszámítva sistematice elpusztítani, uraim, ez hazafiúi bűn lenne! Nem kér sokat, csekély, rég-rég kiérdemelt kis áldozattal: az általa adott kölcsön kamatjáva], némi csekély méltányossággal még mindig megmenthető; az első lépést megtette a t. kormány, az által, hogy nem rég egy ritka derék főispánnal ajándékozta meg; siessen, tegye meg a mondottak többi részét is s a migyarság e megbecsülhetlen oáza s fővezérei által elfelejtett őrállomása mentve lesz ! (Helyeslés jobbról.) Uraim, ha a csángó magyarok visszatelepítése, tehát jó hazafiak megnyerése czéljából igen helyesen nagy áldozatokat kész a t. kormány hozni: ne sajnáljon a múlttal jól kiérdemelt csekély áldozatot, egy csekély kis méltányosságot azért, hogy a magyarság ez oázában már meglevőket el ne veszítse és megtartsa. (Tetszés a jobboldalon.) Ennek biztos reményében elfogadom a költségvetés e rovatát, csakhogy a népnevelés összes szükségletére 940,000 frtot bizony csekélynek tartok. (Élénk helyeslés.) Trefort Ágost, vallás- ós közoktatásügyi minister: T. ház! Igen természetesnek tartom, hogy a t. képviselő ur ez ügynek igen nagy fontosságot tulajdonít. (Halljuk!) De téved, ha azt hiszi, hogy az ottani helyzetnek én vagyok oka. Én magam is láttam Fog-irasmegyének egy részét és nagyon sajnálom, hogy az a fejlődésnek azon fokán áll. Eészemről annyit mondhatok, hogy először fenntartjuk Fogarason a polgári iskolát és másrészről Parabuton az állami iskolát. A mi ezen óvodákat illeti, hogy azok nem segélyeztettek, annak talán a képviselő ur az oka, mert ha hozzám jött volna és engem felszólított volna, miután én egyetlen óvodát sem utasítottam el, (Helyeslés) ezt is bizonyára figyelembe vettem volna. Tessék engem figyelmeztetni a fogarasi óvodákra és én nekem lesz gondom azokra. (Helyeslés.) Kapocsányi Móricz: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A mennyiben én tudom, a kisdedóvodák iránt a mélyen t. minister urnak nem egy, hanem többrendbeli kérvények adattak be s . ugyanazért feleslegesnek tartottam személyesen