Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-156

282 150. országos ülés ckczember 17. 18S2. kisebb, mint annak előtte volt, sőt 17-tel több. Hanem azon 443 községi iskola közöl, melyeket az állam subventiónál, 23 lett állami iskolává, mert a viszonyok olyanok voltak, hogy jobb, ha ezen helyeken állami, mint községi iskola van; 30 és egynehány pedig felekezeti iskolává lett. Ez nem a mi hibánk, mert nekünk a törvény érteimében kell eljárnunk, a mennyiben a felekeztek jogosítva vannak iskolákat felállítani. A pénzügyi bizottság jelentésében foglalt határozati javaslatot szívesen elfogadom s magamra vállalom a feladatot; meg is fogok annak felelni. Az ilyen átalakítások többnyire talán inkább confessionális, mint pénzügyi okoknál fogva szoktak történni. De magamra vállalom ezen kötelezettséget, s fel fogom a helyzetet deríteni. Most padig kérem, méltóztassék megszavazni az előirányzott összeget, a t. képviselő úrhoz pedig azon kérést intézem, miután a dolog lényegére nézve egészen egyetértünk, méltóztassék türelemmel lenni, lassan-lassan e téren is javulni fognak a viszonyok és az oly községek, hol eddig nincsenek iskolák, fognak iskolát kapni. (Élénk helyeslés.) Kapocsányi Mór: (Ralijuk!) T.képviselőház ! Engedje meg a t. ház, hogy ezen III. ezím 25. rovatához én is röviden hozzászólhassak. (Halljuk!) Ha jól emlékszem, 1880. év nyarán szerencséje volt Fogarasmegyének a közoktatásügyi minister úrhoz és ez alkalommal azt jegyezte meg az igen t. minister ur, hogy Szebeu és Brassó közt Fogaras város és megye a magyarság vára! Midőn a t. minister urnak ezen. a valódi tényeken nyugvó, életbelátását igazoló szép elismeréseért köszönetemet nyilvánítanám : a legnagyobb fájdalommal kell constatálnom, hogy sem a t, minister ur, sem a kormány legtávolabbról sem részesíti e^en várt azon figyelemben, melylyel a hazánkban ily ritka helyeket részesíteni egyik főfeladata lenne, úgyannyira, hogy az teljesen elhanyagoltan végpusztulásnak indult. (Igaz! Ugy van!) A közművelődés, nem hiszem, hogy szegényebb, mostohább volna egész Magyarországon, mint e megyében, de hogy is lehetne máskép? midőn ott alig van község, mely papjának, vagy taidtójának 50—60 forint — egy becsületes cseléd bérét meg se közelítő — évi fizetésnél többet adhatna; már pedig ha a nép ezen művelői anyagi nyomorral küzdenek, teljes lehetetlen, hogy szellemi téren is egyebet tudnának felmutatni, mint a miben élnek: szegénységet és szánandó nyomort! aztán hogy is volna kedve az ily kétségbeejtő állapotban levő szánandó lénynek, kit tanítónak gúnyolnak e cselédbér mellett még az állam nyelvét megtanulni s azt a különben a legnagyobb örömmel s rendkívül gyorsan elsajátító tanítványainak átadni? Ezen 25. rovat A) betűje 5. pontja alatt kisdedóvódák segélyezésére és újak felállítására a t minister ur 45,000 forintot irányoz elő s itt is bátor vagyok a fogarasiakat különös figyelmébe ajánlani. Az egész megyében kettő van s azok közül is az egyiket — fájdalom épen a magyart — kellő anyagi segélyezés hiányában, beszüntetni kellett. Találkozott ugyan egy kezdő, különben szépen képzett nő, ki azt újra megnyitni merte, de csak sajnálni lehet szegényt, mert ha a t. minister ur csak oly mostohán fog ezután is megemlékezni a két kisdedóvódáról, mint azt eddig tévé, azt újra bezárni kénytelen, pedig ugy hiszem, a t. minister urnak kötelessége volna kiválólag arra ügyelni, hogy kis oázában a fiatal csemeték gondos nevelésére különös figyelem fordittassék. (Igaz! Igaz!) S aztán nem is épen ingyen követeli az ez áldozatot, mert hiszen az igen t. minister ur előtt igen jól tudva van, hogy a különben is csak polgárai nagylelkűségéből alig 20,000 forint évi jövedelemmel bíró Fogaras nagy község, mely különben rég megérdemelte, hogy helyes nemzeti politika mellett egy fillér áldozat nélkül is polgári iskolán kapjon, évi 5000 forint, tehát összes jövedelmének egy negyed részét önmegszorításával, páratlan s valóban bámulandó áldozatkészséggel — melynek párját hasztalan keressük széles Magyarországon — felajánlotta egy kebelében létesítendő polgári iskolára, de miután ezen nagy terhet több évig hordozta s azt tovább el nem birta, e helyett egy oly iskolai épületet adott örök időkre e czélra, melynek, az azt átvevő ministeri kikül dött és szakértők véleménye szerint, a királyhágón túl nincs párja. (Igaz!) S itt nem hallgathatom el azon hallatlan eljárást, mely szerint a kincstár nem átallotta a nagylelkűen neki átengedett 5000 frt után nagylelkű adakozóján még évenként 573 frtot — tiszta jövedelmi adó czímén, minden esdeklés daczára behajtani! valóban ez nem egyéb, mint a legszebb áldozatkészségnek megzsaroíása és kifosztása. •— Az egészen feleslegesen kiadott eme kölcsönnek, mely csaknem 100,000 frtra rug — csak egy részét adja tehát vissza az ország Fogaras nagyközsége és megyéjének akkor, midőn ott a közművelődés terén — mi amúgy is kötelessége lett volna — elvégre valamit tesz s a legnagyobb szegénységgel küzdő papokat, tanítókat s kisdedóvódákat országos segélyezésben részesíti, hisz ugy sem történt a közművelődés e sivatagán egyéb, mint a polgári iskola felállítása, az pedig, mint a fentebbiekbői kitűnik, nem annyira a kormány, mint a szegény község keserűen megfizetett érdeme. De nem csak közművelődés, hanem közgazdaságilag és igazságszolgáltatásilag ily mosto-