Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-156
280 läfi. országos filés dwüMnber 17. !S82. sát elmulasztja, vagy ha azt kellő mértékben nem érvényesíti. A t. minister ur 1881. évre kiadott jelentésében azt mondja, hogy 415 oly község van, a hol a tanköteles gyermekek számánál fogva és 508 oly község, hol a legközelebb eső iskolától az előirtnél nagyobb távolság alapján eddig is kötelesek lettek volna iskolát állítani, de a törvény rendelkezését végre nem hajtották. A minister ezután kimutatja, hogy mindezen községekben nem is lehet végrehajtani a népiskolai törvény rendelkezését, sem ugy, hogy községi iskolát, sem ugy, hogy felekezeti iskolát állítsanak, hanem csakis ugy, hogy az állam állítson iskolát és erre azután azt mondja a minister, hogy ez nem lehet a mi pénzügyi viszonyaink mellett, „mert legalább is 500 tanítót kellene alkalmazni s ez 283,000 frttal terhelné évi költségvetésünket." T. ház! Ha ily költségemelkedést már a pénzügyi helyzet akadályozza, akkor a mi pénzügyi helyzetünk csak egy borzasztó guillotine, mely minden törekvésnek, minden üdvös haladásnak nyakát szegi. Engedje meg a t. minister ur, ily indokolásban mi teljességgel meg nem nyughatunk. Az általános vitának egyik szónoka, Jánosy János képviselő ur mondotta, hogy az 1867. kiegyezésnek már az az egy nagy előnye is van, hogy a népnevelés terén nemzeti culturánk előmozdításáról gondoskodhatnak. Én bizonyos mérvben ezen állítás igazságát elismerem, csak hogy ezt ugy kellene kifejezni, hogy az 1867. kiegyezés nemzeti missiónk teljesítését csak a nemzeti nevelés terére szorította. Valósággal a jelen körülmények közt hazafiúi feladatainkat tán nem is teljesíthetjük máskép, nincs is tán más kérdés, a melyet igazi patrioticus odaadással szolgálhatnánk, mint a népnevelés kérdése. Midőn nem tölthetünk be semmi más téren oly állami feladatot, mely a nemzeti lét czérjainak megfellehetne, midőn nem élhetünk a jelennek, mi marad bátra egyéb, mint sz, hogy a jövőt előkészítsük és hogy a jelen generátiót a jövő vetőmagvává változtassuk. Minden más téren mások irnak nekünk elő törvényt. A hadügyi téren nemcsak nemzeti érdekeinket nem szolgáljuk, hanem egyedül az osztrák öntudatot neveljük az ország fiaiban. (Ugy van! a szélső halon.) A közgazdasági téren azt hangoztatják mindig, hogy Magyarország érdekeit összhangzásba kell hozni az osztrák érdekekkel, mi pedig azt mondjuk és ugy tudjuk, hogy Magyarország érdekét alá kell rendelni az osztrák érdekeknek. (Ugy van ! a szélső halon.) Annyi áldozat közt, melyekkel csak idegen érdekeknek teszünk szolgálatot s annyi más áldozat közt, melyekkel az oppurtunitásnak engedünk, hogy alkotmányos életünknek a pillanat kegyelmét megváltsuk, ez az egyedüli áldozat, melylyel a magyar állam épületét biztos alapra helyezzük; ez az egyedüli tér, melyen meg lehet valósítani Deák Ferencz gondolatát, hogy az 1867. alapon építsük fel a magyar államot. És ha a sajtószabadságról el lehet mondani azt, hogy azzal minden más elveszett szabadságot vissza lehet hódítani, akkor talán igaz a népnevelésről az, hogy ezzel minden más nemzeti positiót visszaszerezhetünk. De mit mondanak nekünk? Tegnap a t. pénzügyminister ur igen érzékenyen figyelmeztetett, hogy ne emeljük a budget tételeit. Hogy sohasem halljuk a t. pénzügyminister ur ily ékesszólását akkor, mikor boszniai hódításról van szó, hogyan nem halljuk akkor mikor a hadügy folyton óriásilag emelkedő költségeiről van szó, miért halljuk csak akkor, mikor arról van szó, hogy Magyarország ifjú nemzedékét magyar polgárokká neveljük, hogy a haza reménységét a nemzeti öntudatra neveljük fel. (Helyeslés a szélső halon.) Ha a t. pénzügyminister ur minden kiadást, mely productiv jelleggel ruházható fel, vagy investitiónak nevezhető, a rendkívüli kiadások rovatába szokott helyezni, csakhogy ne szerepeljen az évi tényezői között, nem kellene-e belátnia azt, hogy az az igazi productiv beruházás, a mit a népnevelésre költünk. Ha eltekintünk is attól a szemponttól, hogy nekünk a magyar államot fel kell építenünk, pedig egyébre gondolnunk sem volna szabad, akkor is a valóban gyümölcsöző beruházások közé tehetjük a népnevelés költségeinek emelését, mert ez által idővel nagy megtakarításokat érhetünk el. A népnevelés emelése által értelmesebb, tanulékonyabb katonákat adunk a közös hadseregnek és elérhetjük idővel azt, hogy a hadseregnél a szolgálati idő leszállittatik és nevelhetünk értelmesebb munkás osztályokat, melyek képesek lesznek magukról gondolkodni. Múltkor a ház egy kitünű szónoka a manchesteri politikának helytelenségét emelte ki és a liberalismus hibájául mondotta, hogy alapelve, az erők szabad játéka a társadalomban a gyengék elnyomására vezet az erősebbek által; ha ebben van is igazság, bizonyos, hogy a liberalismus egy régi elve: a népnevelés teszi igazán a gyengéket erősebbekké, ez a valódi segítség, melyet az állam a gyengéknek nyújt és melylyel őket képesekké teszi a lét ezéijainak megvalósítására. (Helyeslés a szélső halon.) Teljesen tűrhetetlen tehát az, hogy mi egy ily követeléssel szemben a pénzügyi helyzetre hivatkozunk. Hová lesz akkor az egyetlen érv, melyet némi igazoltsággal a közjogi helyzet javára felhoznak. Ha önök azt bizonyítják, hogy az egyetlen mód, melyen nemzeti missiónkat még megközelíteni lehet, pénzügyi viszonyaink közt nem értékesíthető, akkor nem a mi dolgunk, hogy
