Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-156

156. ortüiigos ülés doezember 17. 1882. 279 megadta; azonban azt is fel kell tételeznem, hogy boldogult Csengery Antal bölcsesége nagyon jói megtudta ítélni azt, hogy e város iskolái valóban megérdemlik-e a segélyezést, mert látta, hogy a város oly áldozatokat hoz, melyeknél fogva kötelessége az államnak az ily jól felszerelt iskolák fennállását továbbra is biztosítni. S én azt hiszem, hogy ha maga a t. minister ur ZalaEgerszegen a választás alkalmával gymnasiumot méltóztatott kilátásba helyezni, akkor nem szabad elvonni a segélyt az oly iskoláktól, melyek azt valóban megérdemlik s melyeknek fennállása a subventio megvonása által veszélyeztetve lehetne. Ezen szempontból bátor vagyok a t. minister úrhoz azon kérdést intézni, méltóztassék határozottan kijelenteni, hogy 1880—81- és 82-re méltóztatott-e utalványozni ezen iskolák subventióját vagy sem? És a mennyiben nem méltóztatott volna utalványozni, kegyeskedjék a város lakosságának megnyugtatására legalább azon indokokat előadni, melyek ez elhatározásban vezérelték. Ez alkalommal kénytelen vagyok még azt is felemlíteni, hogy én sajátságos helyzetbe jutottam ezen iskolai subventio ügye körül. (Halljuk!) Ha Nagy-Kanizsára mentem és kérdést intéztem a városházánál a hivatalos közegekhez, hogy mi történt a subventióval, folytonosan azt mondták, hogy a minister ur azt megtagadta; ha elmentem itt a ministeriumba kérdezősködni, azt mondták, hogy nem tagadtatott meg, azonban nem utalványoztatott, még pedig azért, mert a városi hatóság és a tanügyi közegek három év óta nem számoltak az előtt élvezett subventiókról. Sajátságos egy jelenség. Odalent a népet azzal vezetik félre, hogy azt mondják, a ministerium megtagadta a subventiót, a ministeriumban pedig azr mondják, hogy nem tagadták meg, hanem az utal ványozás azért nem történik, mert a régi subventióról sem számoltak be. Én e kérdésben tisztán akarok látni és a hivatalos közegek hanyagsága á]tal károsodásnak kitett lakosságot kívánom e fonto s ügyben megnyugtatni, kérem a t. minister urat, méltóztassék e tekintetben minden kétséget kizáró módon nyilatkozni. (Helyeslés a balon.) Trefort Ágost, vallás- és közoktatásügyi minister: T. ház! (Halljuk!) Nekem nem fogja a t. képviselő ur rossz néven venni, hogy valamint 8 óhajtotta, hogy mindenütt aző pártja győzzön, ugy óhajtottam azt én is saját pártomról. Egyéb iránt biztosíthatom a t. képviselő urat, hogy az én nevem és megbízásomból, sem Kanizsán, sem másutt senki sem korteskedett és nem tett ígéreteket. De mondhatom, hogy a t. képviselő ur nagyon téved, mikor azt mondja, hogy én Egerszegnek gymnasiumot ígértem. Nem. A választás előtt egy deputátió volt nálam e tárgyban és én egyenesen azt mondtam nekik, hogy az morális lehetetlenség, hogy szó sem lehet gymnasiumról. A mi pedig a t. képviselő urnak ama speciális kérdését illeti, hogy megtagadtam-e a subventiót, szintén azt mondom, hogy nem tagadtam meg. Lehet, hogy nem kapták meg a subventiót. Utána fogok nézni, a dolgot meg fogom vizsgáltatni, ennek bizonyosan csak az lehet az oka, hogy ott nem számoltak az illetők. En biztosítom a t. képviselő urat, valamint t. választóit is, hogy ha a dolog rendén van, mindenesetre meg fogják kapni a subventiót; ha pedig az nem tétetett volna folyóvá, ugy a hiba ott fekszik, hogy nem számoltak be és itt kijelentem, hogy én az ily népnevelési subventiót nem szoktam feltételezni az illető kerület képviselője személyiségétől. (Helyeslés.) Mezei Ernő: T. ház! Az általános vita szónokai már eléggé kiemelték a népnevelés fontosságát, és azt hiszem, ez az érzés uralja az egész házat, nemcsak azért, mert a népnevelés általános culturális szempontból legnagyobb fontossággal bir; de nálunk épen azért, mert a népnevelésnek állami és nemzeti szempontból kell nagyobb jelentőséget tulajdonítanunk. A t. minister ur tegnap nagy önérzettel utasította vissza Turgonyi képviselőtársam abbeli állítását, hogy a népnevelés állapota hanyatlásnak indult. Engedje meg a t. minister ur, én a népnevelésről közzétett jelentésében valóban sötét pontokat találok. A minister ur kimutatja, hogy a létező állami elemi iskolák költségvetését 30,000 írttal felemelte. Ezzel szemben áll az, hogy a községi iskolák budgetjénél az állam terhére 120,000 írttal kevesebb esik a tavalyi összegnél. Ez már magában Fel éggé bizonyítja azt, hogy okvetetlenül igen kevés községi iskola válhatott állami iskolává, de annál többnek kellett felekezeti iskolává válnia. És engedje meg a t. ház, ez egy évben igen nagymérvű hanyatlás és elég arra, hogy bizonyos szorongó érzéstől ne szabadulhassunk. Ki kell mondanom azt, hogy a községi iskolák intézménye veszélyben forog. Már pedig én a községi iskolákat a közoktatási törvény valóságos gyöngyének tartom, mert ez által nyertünk oly iskolákat, a melyben menten minden felekezeti befolyástól, lehet magyar polgárokat, magyar hazafiakat nevelni. (Ugy van.' a szélső balon.) Eu még abban sem találnék kárpótlást, ha minden megszűnt községi iskola helyébe állami iskola lépne, mert épen az a községi iskola előnye, hogy az önkormányzat eleven erőit adja a népnevelés szolgálatába és mentül több polgárnak nyújt alkalmat arra, hogy hivatásból a népneveléssel foglalkozhassak. Azért igen jól mondta tegnap Hegedűs László t képviselőtársam, hogy itt nagy baj forog fenn és ennek nagy okának kell lenni. Persze t. ház, az állami beavatkozásnak igen nagy a tere és még nagyobb baj az, ha az állam e beavatkozá-