Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-155

155 országos ülés deczember 16. 1882. 2 49 lóan alkalmas typusokat fel nem dolgozta. (Derültség.) Én nem szándékozom ma csupán csak bírálatot mondani, mert én valósággal óhajtom, kívánom, hogy ebből a chaosból kibontakozzunk, hogy mi egyszer egészséges irányba térjünk. Megmondom, hogy mit tartok én fő okának, hogy ezen ehaos egyáltalában létre jöhetett. (Halljuk!) A mi közoktatási ügyünknek nyélbeütői és mostani kezelői nem vetettek számot azzal, hogy az egész világon a műveltség dolgában teljes tökéletes felfordulás és más irányba való fordulás történt. Meghiszem én t. képviselőház, hogy ha a bírálatot az én szempontomból itt e házban 20—25 esztendő múlva valaki el akarná mondani, nem találna annyi fogékonyságot e bíráját iránt, mint a mennyire számíthatok én, meri ez a mi t házunk tele van még azon elemekkel, a kik a régi rendszerben nyerték oktatásukat és irányukat s vannak viszont tagjai, a kik már ennek a chaoticus rendszernek a neveltjei. Mi volt a mértéke, mi volt az iránya annak a culturájis korszaknak s egyszersmind a korszak tanrendszerének, a melyet elassicusnak nevezünk ? A műveltség fő fokmértéke az volt még e század elején, hogy az igazán m 6'veit ember, kiváltképen Magyarországon tartozik latinul tudni, tartozik a classicusokat ismerni, íartozik bizonyos irodalmi jártasságot ebben a cJassicus irányban birni és ki is fejteni. Ez egészen czéltudatos rendszer volt, mert a vége az volt, hogy Magyarországon számos ember valóságos ciassicus műveltséggel rendelkezett is. Hogy ezt a czélt elérjék, az akkori tanárok ennek a rendszernek a kezelői és végrehajtói minden eszközzel rajta voltak; megkezdették a vocabulumokkal és fölmentek egészen a classicusok ismertetéséig és hogy némileg egyenletes legyen a resultatum, hát nem riadtak vissza még attól sem, hogy a gyengébbeknek, a kiknek nehezebb felfogásuk volt, a vocabulumot, az összes szabályokkal együtt szükség esetében bottal is a fejükbe verték. (Derültség.) Hát t. képviselőház, ennek a korszaknak vége van, erre visszatérni absolute nem lehet, mert a természettudományok nagy hatalma következtében a gőz, a villany uralkodása korszakában, ez mind lehetetlenné válik. Itt belejátszanak a tanrendszerbe olyan factorok és jelentkeznek olyan szükségek, hogy ideje már egyszer gondolkozni és valósággal tanácskozni, hogy tehát mi legyen az, a mi a jelenlegi viszonyok között okvetetlenül felveendő a tanrendszerbe, hogy az logice, okszerűen, összefüggésben a népiskoláktól föl a legmagasabb intézetekig fejlesztessék? Az exact irány t. képviselőház, egészen más gazdálkodásra kénytelenít bennünket nem csak a közoktatásban, hanem egyáltalán az államháztartás minden terén, a társadalom minden körében. | KÉPYH. HAPLQ. 1881 —84. VIII. KÖTET. Én iparkodtam magamnak világos képet szerezni, például arról, hogy a középiskolára nézve, a melynek véghetetlen nagy fontosságát senki tagadni nem fogja, mert hiszen ez az az oktatási fok, melyből a legtöbb elem megy ki a társadalomba, hogy megalkossa az életerős középosztályt. Hogy mi legyen az, a mi a tananyagot illetőleg a középtanodában múlhatatlanul szükséges, abbeli kutatásaimban t. ház, én rájöttem arra, hogy egy hires angol tudós Huxley, a ki ugy is, mint exaet tudós, tudományának valósággal fénye és fáklyája, mégis élénk érdeklődéssel és teljes értelemmel viseltetik az alsóbb oktatás ügye iránt; amerikai előadásaiban kifejtette azt, hogy a mai korban a középtanodai oktatás dolgában mi az, ami okvetetlenül szükséges. (Halljuk!) Egy 16 éves ifjúnak szerinte tudnia kellene anyanyelvének használatát, még pedig olyforma érzékkel, mely a classicus irók tanulmányozásából folyik; általánosságban hazája történetét, a társadalmi lét nagy törvényeit is, ismernie kellene a természettudományok alapvonalait, hozzá ugy a szám-, mint a mértan elemeit; a logieát inkább gyakorlatilag, mint szabályok alapján kellene elsajátítania, mig a zene és a rajz inkább csak időtöltés, semmint munka volna a gyakorlás tárgya. Ez, t. ház, alapul véve tökéletesen elég, mert a terjedelemre nézve liberális, a mélységének meghatározása függ részletes rendelkezésektől. De az mindenesetre áll, hogy ha consequenter a methodus kihasználásával, még pedig akként való kihasználásával, hogy a középtehetséget felemeljük e magaslatra, keresztül vitetik: akkor azon ifjú mindenesetre alkalmas arra, hogy a társadalom mai viszonyai közt, kiindulva az életbe, vagy pedig elmenve a felső oktatásra, valósággal czélt érhessen. De hát t. ház, mégis azt mondják, hogy ez mind nem elég és oly nagy auctoritás, mint egy Csengery és mások, mégis azt vitatják, hogy minden oktatásnak főfeladata mégis csak a tudós képzése és semmi más. Én már a múlt budget-tárgyaláskor azt mondtam, hogy miért nem tűzik ki direct czéljául bizonyos tanintézeteknek, hogy, minthogy Arany János oly gyönyörű verseket irt, állíttassák fel egy intézet avval a feladattal, hogy^ csupa Arany Jánosokat neveljen. (Derültség.) És t. ház, a ki fáradságot vesz magának, hogy elolvassa a valóságos nagy tudósok életrajzát, vagy nemcsak a nagy tudósokét, hanem a nagy Írókét, szépirókét, classikusokét, egy csodálatos jelenségre akad, mely azonban nagyon természetes. Hisz ez már meg volt mondva és ki volt mutatva, hogy egyike a legnagyobb természetvizsgálöknak, Linné, a természettudományokból rósz calculust kapott professzoraitól. Természetesen, mert tehetsége messzebb vágott, mint tanáraié és 32