Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-155
250 155. országos ülés deczember 16. 3882. bekövetkezett az, hogy tanárai meg nem értették. Sőt, hogy Linnéhez ne menjünk, ott van Petőfinek az a verse : „Diligenter frequentáltam iskoláim egykoron." Tehát t. ház, a feladat szerintem egyedül az, hogy meg kell válogatni és csoportosítani kell a tananyagot, tekintettel a mai kor követelményeire. Nem a sokat rosszul, hanem a jót kellő mértékben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Csakhogy t. ház, akadnának itt Magyarországon férfiak, én megvagyok győződve erről, kik a tanrendszert a legalsó foktól a legfelsőbbig revisió alá vehetnék és meg is alapíthatnák. De valahányszor történik kísérlet ez irányban, valahányszor felvettetik e kérdés, egy csodálatos és sajátságos jelenséget tapasztalunk Magyarországon. Azok a testületek, azok a rétegek, melyek az oktatás ügyére befolyással vannak, egyszerre féltékenykedni kezdenek. Mindenki önmagának akarja megtartani a rendelkezést. Miért'? Mert a mostani kormányformában, a mostani állami szerkezetben bizalmuk nincs. Hogy én ezt világosan kimutassam t. ház, honnan van az, hogy pld. a protestáns egyház, valahányszor csak tanügyi kérdés forog fenn és csak ezt a szót is kiejtve: középoktatási törvény csinálása, az állam ellenőrző hatalma, rögtön viszszavonul és az ő tanácsosainak minden szavát nagy óvatossággal és bizalmatlansággal fogadja. Hát t. ház, ez igen egyszerű tünemény én szerintem. Annak oka nem azon férfiakban keresendő, nem bennök gyökerezik az, hanem gyökerezik az egész történelmi fejlődésben. És ha ezt tartjuk szem előtt, vájjon akkor mit fogunk tapasztalni? Fogjuk tapasztalni azt, nemcsak a mi protestánsainknál és nem csak ezen körben, hanem az egész történelemben, hogy egy társadalmi réteg, institutio, egyház vagy bármi, sohasem adja fel azon keretet, a mely neki bizonyos jogokat biztosít, mely neki biztonságot nyújt, mely történelmileg ki van próbálva katasztrófák idején, nem adja fel azon keretet addig, míg erősebb keretbe nem vonulhat be. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És szerintem a protestáns autonómia ilyen szívós védelme ép ott találja kutforrását és egyszersmind indokolását, hogy a mi nemzetközi küzdelmek áránkivívatott, az egyház és a nemzet nehéz napjaiban tökéletesen, mint számbavehető és megállható szervezet kipróbáltatott és ezt az önök experimentális, ingadozó, a nemzet érdekeit feladó szervezetéért fel nem adja senki. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Néni csak a protestánsokkal van így. Alig hogy a középtanodai törvényjavaslat megalkotásáról volt szó, ezen mozgalmat mindenütt láttuk. A püspöki kar, a római katholikus hierarchia tanácskozásokba bocsátkozott. Igenis, egyfelől azért, mert ők sem akarják kiadni kezükből a hatalmat mindaddig, mig nem látják, hogy voltaképeni ezéljaikat egy erősebb keret kellőképen gyámolítja, a másik az, hogy érzik ők is, mint a protestánsok és mint minden gondolkozó ember Magyarországon, hogy az oly középtanodai törvényjavaslat, milyennel a minister ur és tanácsosai experimentálnak, nem is törvény, nem is törvényjavaslat, ez egyszerűen egy iskolai statútum, a paragraphusok nagy rengetege, melyben öt-hat czélzatos paragraphus van, mely arra való, hogy a kormánynak beleártását biztosítsa oly ügyekbe, a melyek a tanrendszerrel magával és az igazi érdekkel kapcsolatban egyátalában nincsenek. Hisz, t. ház, ha a minister ur meg volt volna győződve arról, hogy nekünk egy középtanodai törvényre valósággal szükségünk van, akkor előtte csak egy út állhatott: „erről erősen meg vagyok győződve s ezt meg akarom alkotni; a törvényjavaslatot elkészítem, hozzákötöm tárczámat és meglátom, hogy a ház mit fog csinálni." De mi azt igen jól tudjuk, hogy a t. minister urtárczáját ahhoz hozzákötni soha nem fogja. (Élénk derültség balfélöl.) Vagy pedig volt egy más út. Ha a t. minister ur meg van győződve arról, hogy közoktatásügyünknek csakug3 r an szüksége van törvényszerű rendezésre, akkor helyezkedjék az opportunitás álláspontjára és vegyen abba a törvényjavaslatba annyit, a mennyi bevehető a nélkül, hogy ezen féltékeny köröket egyáltalában sértse vagy azoknak féltékenységét kihívja. De az is tény, hogy a t. minister ur ily törvény megalkotására nincs hivatva; (Derültség balfelöl) mert teljesen igaz, a mit tegnap a t. minister úrról itt a házban mondtak. A t. minister urnak egész büszkesége, törekvésének egész kifolyása évenként egy rengeteg vastag kötet a közoktatás állásáról. Vagy tessék nekem valamely eulturalis intézményt megnevezni, melynek működése valósággal a nemzet szellemében tapasztalható is, a mely tehát valóságos institutió és a melyet a t. minister ur valóban ki is fejtett. Készemről ilyet nem találok. (Derültség balfélöl.) Ez csak initiálás, kapkodás, külföldi minták utánzata és hangzatos czímek, a melyeknek azonban semmiféle reális alapjuk nincsen. Én meg tudnám mondani a t. minister urnak, hogy például a mi középtanodáinkra nézve voltakép mit kellene első sorban initiálni és cselekedni. (Halljuk!) A t. minister ur jubileumi ajándékul felemelte a középtanodák tandíját, hivatkozván arra, hogy a felszerelésre mennyi szükség van. S a t. minister ur csak most jutott arra"? Hisz én a t. minister urnak mondhatom, hogy a legjobb tanerőkben valóságos kárt okozott évek során az, hogy van egy csomó középtanodánk initiálva és fel is állítva, de nincs felszerelve. Ez jellemzi tehát a t. minister ur egész eljárását, hogy beéri azzal, hogy azt mondja: van egy intézet! De ha belemegyünk, épen az hiányzik belőle, a mi a legfőbb, t. i. a kellő felszerelés. Pedig a
