Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-150
150 országos ülés d< jövő évre 3000 frt van előirányozva s igy az 1882-ik évhez képest 1000 frt többlet mutatkozik ugyan, de én részemről ezen összeget még mindig igen kevésnek tartom, a lóversenyre előirányzott 28,000 irtot szeretném gyümölcs- és fatenyésztésre fordítani, a gyümölcs- és fanemesítésre előirányzott 3000 forintot pedig lóversenj^re fordítani; ezt pedig azért kívánnám igy, mert igen vagyonos osztály van az országban, mely a lóversenyre eleget áldoz. — A kereskedelemre való gyünnöbsterrnelés hazánkban — sajnos — még mindig igen alantas fokon áll, úgyannyira, hogy nyers gyümölcsért évenként több millió forint megy ki a külföldre, holott hazánk képes lenne nemcsak az itthoni szükségletet kielégítni, hanem még a külföldet is a legszebb és legízletesebb gyümölcsökkel ellátni, a miből népünk több millió forintot bevehetne. A gyümölcstenyésztés ilyetén hátramaradásának okát én abban vélem, hogy — habár minden község törvény által van kötelezve faiskola fentartására, de ezen faiskolák többnyire csak papiroson szerepelnek, mert vagy egyáltalán hiányzanak, vagy teljesen el vannak hanyagolva, miért is kérem az igen tisztelt minister urat, hogy igyekezzék a legerélyesebbsn odahatni, hogy minden községnek legyen valóban jól gondozott faiskolája, honnan a lakosság ingyen kapjon az illető vidéken jól termő és eladásra alkalmas, nemesített oltó- és szemzőgalyakat, s ez által a gyümölcstenyésztés remélhetőleg nagyobb lendületet fog nyerni; — másrészt pedig intézkedjék a minister ur — a vallás- és közoktatásügyi minister urrai egyetértőleg — az iránt is, hogy a gyermekek minden népiskolában nyerjenek a tanítók által gyakorlati oktatást és útmutatást a gyümölcstenyésztésbőL (Helyeslés.) A kísérleti ügyek, vetőmagvak beszerzése és kiosztísa czímén is, jövőre 6 J 200 frt többlet van előirányozva. Szabad legyen azonban a t. minister urnak becses figyelmébe ajánlanom különösen a magnemesítés ügyét, mert minél hasznosabb fajok vetőmagvai szereztetnek be és osztatnak ki, annál nagyobb lesz belőle a jövedelem, ugy az egyes termelőkre, mint az államra nézve; — igy például a serhez való árpa és komlót — továbbá a dohányt említem, melynél a szivargyártásra alkalmas jó fajú dohány, a közönségesnél sokkal drágábban váltatik be, igyekezzék tehát a kormány a legjobb küblöldi dohány- és más egyéb magvakat beszerezni és kiosztani, mert ez által a termelők jövedelme s az állam haszna is jóval fokozódik. A selyemtenyésztés czéljaira 132 ezer forint bevétellel szemben 142 ezer forint kiadás tan előirányozva, mely összegből 12 ezer forint a felügyelőségek költségeire, a nagy-czenki és apatini felügyelő állomások újonnan rendszeresí11. 1882. !4 7 tésére és oktatási ezélokra van felvéve, tehát ezen czímen is jövőre 3000 frt többlet mutatkozik. — Én a selyemtenyésztés általános meghonosítását fölötte óhajtandónak tartom s ennek lehetősége és sikere iránt egy psrczig sem kételkedem, mert hazánk a selyemtenyészíésre annyira alkalmas, hogy köztudomás szerint: a magyar selyem még az olasz selyemnél is finomabb, jobb minőségű és igy a selyemtenyésztés az ország népeinek biztos és jól jövedelmező mellékkeresetéül kínálkozik. Azonban —• jóllehet teljes elismeréssel viseltetem az országos selyeortenyésztési ministeri meghatalmazott; Bezerédj Pál ur jóakarata és ügybuzgósága iránt — de kénytelenítve érzem magamat ez alkalommal is hangsúlyozni, hogy selyemtenyésztésünk mai irányelvét egyáltalán nem helyeselhetem s az eddig követett rendszert elhibázottnak tartom, mert meg vagyok győződve, hogy a selyemtenyésztés mindaddig nem fog nagyobb lendületet s országos elterjedést nyerni, a mig egyszerűbb, olcsóbb gubó-beváltási rendszerünk nem lesz, mert például az a számtalan iskolás gyermek és kicsinyben termelő, ha csak egy-két forint áiú gubója van s ezt Szegszárdra kénytelen küldeni, a csomagolás és postai szállítás előleges költségei jóformán fölemésztik a beváltási árt s a fenmaradt csekély haszon elveszi kedvét a további selyemtermeléstől; — kell tehát, hogy legalább is minden megyében legyen egy gubó-beváltási hivatal; továbbá oda kell törekednünk, hogy legyenek minél előbb filandáink, selyemgombolyító intézeteink, hogy az országban termelt selyem-gubók ne adassanak el külföldre, hanem gombolyittassanak le itthon és ugy mint Lyonban, alkalmaztassanak szövőszékek is a nyers termék feldolgozására, mert mig ily irányba nem tereltetik a selyemtenyésztés, addig selymészetünk mindenütt általában nem fog elterjedni és folyvást csak eredmény és haszon nélküli költséges kísérlet marad. Tehát részemről bátorkodom azt ajánlani, hogy intézkedjék a tisztelt minister ur az iránt, bogy a ministeri biztos ur tanulmányozza a selyemtenyésztés kezelési rendszerét Lyonban, a hol a selyem - ipar ez idő szerint a legvirágzóbb, legjövedelmezőbb s az egész világpiaczot uralja; mert ott is túlnyomó részben háziiparként űzetik, ugy, hogy a munkásoknak meg vannak a saját szövőszékeik — ezen ottani czélszerü eljárást léptessük életbe hazánkban is, továbbá szólítsa fel a minist ár ur a megyei gazdasági egyleteket, bogy ezek igyekezzenek a selyemtenyésztést — az alkalmas vidékeken mindenütt meghonosítani, terjeszteni s ezek teljesítsék a legjobb fajú selymér-pete és szedermag - kiosztást és a selyemgubó - beváltást is. Gazdászati viszonyaink még sok olyan kívánni 19*
