Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-150
148 1.50. országos ülés dcMOMber 11. 1882. valót hagynak hátra, a melynek létesítését a múlt költségvetési tárgyalás alkalmával már ajánlottam; s ezek hiányát látva, jelenleg is ajánlani bátorkodom, mert meg vagyok győződve, hogy ezek életbeléptetése a nemzeti vagyonosodás és közjólét nagyobbmérvu emelkedését eredményezné. Az egyetemen felsőbb gazdasági tanfolyam létesítésére, valamint az alföld déli részén — hol egyetlen gazdasági tanintézet sincsen — a legnépesebb magyar vidék központján: Szegeden, az annyira szükséges gazdasági tanintézet felállítására még semmi előintézkedés sem történt; miért is kérem az igen tisztelt minister urat, bogy a gazdászati szakismeretek terjesztése végett: ugy a két előbbinek megvalósítása, valamint a földmívelés és gazdálkodás legszükségesebb elméleti és gyakorlati ismereteinek, a népiskolákban — alkalmas olvasó könyvek használása által — leendő tanítása iránt, a vallás- és közoktatásügyi minister úrral egyetértőleg, mielőbb intézkedni méltóztassék. (Helyeslés a baloldalon.) A mennyiben a munkaerő gyarapítása, illetve olcsóbbá tétele a gazdálkodás minden ágában, de a földmívelésnél különösen nagy jelentőséggel bir s ennek előmozdítása az igen tisztelt minister űr hatásköréhez és hivatásához tartozik: bátorkodom felkérni és figyelmébe ajánlani, hogy tegye meg a kezdeményezést azon közóhaj megvalósítása iránt, hogy béke idején, a közös hadseregben tettleges szolgálatban lévő katonáinknak legalább bizonyos százaléka, a tényleges szolgálat harmadik évében, a mezei munka időtartamára szabadságoltassanak és hazabocsáítassanak. (Helyeslés balfelöl.) Nem mulaszthatom el ez alkalommal azt is felemlíteni, hogy szőlő- és bortermelésünk érdekében fölötte óhajtandó és szükséges lenne, hogy azon helyek, honnan a szőlő-ültetvények kivesztek, valamint azon földterületek, melyek szikes, homokos talajuknál fogva másként fel nem használhatók, szőlővesszőkkel újra beültettessenek, a mi jelenleg, a szőlővesszők szállításának tilalma miatt, egyáltalán nem eszközölhető. Ezen tilalom, mint óvrendszabály, helyén van a philloxera által megtámadott területeken, de indokolatlan és íúlszigorú a tilalomnak oly vidékekre való kiterjesztése is, a hol a philloxerának hirenyoma sincs. S minthogy az országos philloxerabizottság ez év folytán már kellőleg megvizsgálhatta és felismerhette ugy a philloxera által megszállt, valamint a philloxeramentes területeket is, azért tehát — hogy a szőlő- és bortermelés káros hanyatlása megelőztessék: — kérem az igen tisztelt minister urat, bogy a szőlővesszők szállításának általános tilalmát feloldani, illetve a szőlővessző'-száliítást, a jövő tavasztól kezdve, a philloxeramentes területeken engedélyezni méltóztassék. (Helyeslés balfelol.) Áttérve ezek után az iparügyeket illető kérdésekre, elismerem, hogy a házi- és népipar fejlesztése, valamint a gyakorlati ipari oktatás rendszeresítése érdekében is sok hasznos újítás és czélszerű intézkedés történt, fájdalommal látom azonban, hogy iparunk folyvást pang és úgyszólván csak tengődik. E szomorú körülmény oka — nézetem szerint — abban rejlik, hogy ipartörvényünk fölötte hiányos s annak revisiója, pótlása, kiigazítása már tovább nem halasztható. — Az ipartörvényben első és legfőbb elvként azt kell kimondani, hogy az nyerhet iparjogosítványt, a ki az illető ipar folytatásához megkivántató szakképzettségét igazolni képes. — Mert szép dolog az a ^zabad ipar" elvben, elméletileg, de nálunk legalább olyannak bizonyult, hogy az életben alkalmazva nem egyéb, mint kizsákmányolása, tönkre tétele a szolid iparos osztálynak, koldusbotra juttatása a kézművesnek. — Épen napjainkban kívánunk minden álláshoz qualifieatiót, képzettséget, hát csak a polgári elem zömét fentartó iparosság lenne az a szabadjára hagyott állapot, a mely téren bárki bármihez kezdhet, minden képzettség, minden gyakorlottság, minden erkölcsi biztosíték nélkül ?! — Hiszen az ily eljárás, egyenesen a tőke, a pénz hatalmába adná és békóba verné a képzett, solid és épen ezért „olcsóság"-ban nem versenyezhető kisiparos osztályt ! Az ipartörvény revisiója alkalmával, a kellő szakképzettség megállapításán kivül, szükségesnek tartom még: törvény által szabályozni az ipartársulatok szervezését és hatáskörét is, mert ezek működésétől csak úgy lehet az iparügy fejlesztését remélni, ha az ipartársulatokba való belépés törvény által kötelezőleg ki lesz mondva{Helyeslés balfelol.) Az iparos osztály érdekében óhajtandónak tartom a vásárügy rendezését, az országos vásárok túlságos nagy számának korlátozását is. Ugyanis — az ipar pangása, a megrendelések gyérülése, kényteleníti az iparost vásárokra járni, — de mert itt a kínálat és verseny nagy, egymást rontva verik le az árakat s potom áron is elvesztegetik a kész munkát, csakhogy a szállítás és élelemre szükséges költséget bevehessek; és a vásározás eredménye az, hogy az ipar napról napra hanyatlik, a munka minősége és kiállítása nem felel meg a kívánalomnak, az iparos osztály általában szegényül s egyik a másik után megy tönkre, mert idejét és munkaját nem képes a megérdemlett áron értékesíteni. (Helyeslés balfelol.) A munkás osztály elszegényüléséről szólva, alkalmat veszek magamnak, zálogházi viszonyo-