Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-150

150. országos ülés d.czember 11. 1882. 141 akkor sokkal nagyobb hatása lesz. (Helyeslés bálfélöl.) Elnök: A t. képviselő urat arra figyel­meztetem, hogy ha másodszor szólani kivan. Írassa alá határozati javaslatát 10 taggal, mert különben nincs joga szólni. (Derültség.) Pázmándy Dénes : Bocsánatot kérek, azt hittem, hogy a t. minister ur elfogadja a hatá­rozati javaslatot és másodszori felszólalásra szük­ség nem lesz. Elnök: A tételre nézve észrevétel nem té­tetett, azt niegszavazottíiak jelentem ki. Már most a határozati javaslat felett szükséges szavazni. Mielőtt azonban a kérdést feltennem, méltóztassanak a határozati javaslatot meghall­gatni. Vuchetich István: T. ház! ... . (Fel­kiáltások: Nem lehet szólni'.) Elnök: A határozati javaslathoz méltózta­tik szólni ? Vuchetich István: A határozati javas­lathoz (Bed!juh! Bálijuk!) Az 1868->ki kiegyezés alapján meg van határozva, hogy Horvátországban a hivatalos nyelv, léhát a közlekedési is: a horvát. Most azonban Pázmándy Dénes képviselő ur azt kí­vánja, hogy az államvasutaknál kizárólag a ma­gyar nyelv használtassak. Pázmándy Dénes : Horvátországra nézve kivételt ttttem. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hisz ez helyes!) Vuchetich István: Természetesen ez he­lyes ; én is azt mondom s ezért a beadott hatá­rozati javaslatot ugy kívánnám fogalmaztatni, hogy azon vasutaknál, a melyek Horvátországot érintik, vagy azon keresztülmennek, „kivételesen a horvát nyelv is használtassák." (Helyeslés.) Kérem tehát a t. házat, hogy ezt a módo­sítást elfogadni méltóztassék. Ivánka Imre: Talán az indítványozó kép­viselő urnak méltóztatik megengedni, hogy én most nem Cicero pro domo beszélek, én azon­ban azt akarom, hogy a ház oly határozatot hozzon, a mely a kivitelnél lehetetlenségekbe ne ütközzék és a lakosság egy nagy részének lé­nyeges sérelmével f ne járjon. (Nyugtalanság a szélső baloldalon.) Én hivatkozom rá és mondha­tom, hogy Magyarországon nincs magyarabban admim'stralt vasút, mint az északkeleti. Pázmándy Dénes: Ugy van! Ivánka Imre! Ezért jogosítva érzem ma­gamat, a házat arra figyelmeztetni, hogy oly ha­tározatot ne hozzon, a melyet talán nagyon ne­héz lesz kivinni (Felkiáltások a szélső balfelől: Miért?) és a mely némely vidékre nézve egye- ' nesen sérelmes. (Felkiáltások a szélső balfelől : Miért!) A kezelési nyelv a magyarországi vasutak­nál a magyar. Méltóztassanak akármely vasút­hoz elmenni, a mely magyar, annál a kezelés és a belföldi forgalomnál a levelezés magyar. A külföldi vasutakkal ez lehetetlen máskép, mint azon a nyelven, a melyet értenek, írunk tehát: franeziául, olaszul, angolul stb., mert kereske­delmi vállalat vagyunk. A kereskedőknek, ha nem birják a magyar nyelvet, iruuk a hogy megértik. Oly vidéken, a hol feltételezzük, hogy a lakosságnak messze túlnyomó, olvasni és irni tudó része a magyar nyelvet érti, ott minden felírás kizárólag magyar, ott, a hol nem talá­lunk oly embereket, csak elszórva — és ily vi­déke is van Magyarországnak nagyon sok — ott használjuk a magyar nyelv mellett azt a nyelvet, melyet olvasni, irni tud a lakosságnak nagy része; mert szükséges, hogy az intéseket, az útátjárókra vonatkozó figyelmeztetéseket a közönség megértse, nem pedig az, hogy azokat magyaroknak decretáljuk, akár ért magyarul az ottani lakosság, akár nem. Még egy más dologra vagyok bátor figyel­meztetni, a kocsi-feliratokra, melyeken t. bará­tom megbotránkozott. Minden vasútnak kocsiján meg van a felirat és a jel magyar nyelven; apró betűvel oda van azután téve németül is, hogy melyik társulatnak a kocsija és ez azért szükséges, mert a kocsik kimennek az egész szövetkezet összes vonalaira. Mi nem követel­hetjük, hogy Hamburgban és Boroszlóban a mi kifejezéseinket megértsék, miután mi a nagy középeurópai vasutegyletnek aránylag ugyan igen tekintélyes, de még sem túlnyomó nagy része vagyunk. (Ugy van!) Méltóztassék tehát a t. minister ur ígére­tébe belenyugodni, hogy a mit lehet, meg fog tenni és többet ne provocálni, mert akkor való­ban oly embert, mint magam, ki 12 évi műkö­désem óta azon vagyok, hogy a vasúti szolgá­lat magyar legyen, arra kényszerítene, hogy ellene szavazzon. (Helyeslés jdbbfélöl.) Mocsáry Lajos: T. ház! Én azt hiszem, hogy a tárgy sokkal fontosabb, minthogy a felett oly könnyen lehetne napirendre térés által keresztül siklani és én különösen azok után, a miket Ivánka képviselő ur épen most méltózta­tott mondani, szükségesnek tartom ezen nagy­fontosságú kérdésnek bővebb megvitatását. Én nem érhetem be azzal, a mit a minister ur biz­tatáskép mondott; sokkal positivebb, határozot­tabb intézkedést kívánok e tekintetben. Azt hiszem nem szerénytelenség, ha arra hivatkozom a t. ház előtt, hogy én nyelvi kérdésekben

Next

/
Thumbnails
Contents