Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-150

-j g^ 150. országos Slés> tartom szerencsétlenségnek, sőt szükségesnek is vélem, hogy e kérdésben a háznak minél több tagja hallassa szavát. (Helyeslés a szélső baloldálon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Midőn ezen kérdésnél, mint magam is elismerem, nem szakember, szót kérek, teszem ezt mindenekelőtt azon kötelességérzetbői, mely reám azon irányban is háramlik, hogy a bár legjobb szándékkal felhozottak is az ország azon vidékén, melyről szó van, káros hatással ne legyenek. Én, t. ház, nem fogok annak vitatásába bocsátkozni, mert nem tartom magamat eompetensnek : lehet-e, volna-e jobb szabályozási rendszer, mint a mely a Tiszánál alkalmaztatik, de tudom azt, hogy ezen szabályozási rendszer ugyanaz, a melyet más országokban is alkalmaztak a szakértők. Tapasztalati tények csakugyan más irányban előttünk nem állanak és épen azért nem is hiszem, hogy ezen szabályozási rendszer elannyira rósz, elítélendő s elvetendő lenne, mint némelyek állítják. Mert végre is nem hihetem, hogy a világ összes szakértői, kik ily szabályozási műveket terveztek és végrehajtottak, oly óriási tévedésbe estek volna, hogy jó helyett roszat csináljanak. (Ugy van! jobbfelöl.) De én azt mondom, venni kell a helyzetet ugy, a mint van. Az, a mit általánosságban hibának tartanak, hogy a Tisza felső vidékein sokkal több átmetszés készült, mint kellett volna, megvan és mellesleg megjegyzem, megvan, nem 1876—78, nem is 1867 óta, hanem megvan legnagyobb részben az azelőtti, régibb időkből. (Ugy van! jobbfelől.) Ha tehát hiba volt azt tenni, vájjon lehetséges volna-e most azon vidéknek legnagyobb károsodására akkor hagyni abban a munkákat, midőn bátran merem mondani, 1876 és főkép 1878 óta minden igyekezet oda fordittatik, hogy a túlságos számú felsőbb átmetszések által netalán növelt, de mindenesetre, meglevő baj az alábbi átmetszések javítása és a gátak erősbítése által ellensúlyoztassék, eleayésztessék ? (Helyeslés jobbfelől.) Lehet valakinek nézete az, hogv » terv hibás; de vájjon lehetséges volna-e azért, hogy most egészen új terv részletei kidolgoztassanak és egy egészen új terv alapján meginduljunk, felhagyni a helyzetet, ugy a mint van, a nélkül, hogy épen azon vidék, melynek érdekében mindnyájan szólunk, csakugyan a legnagyobb veszélynek, a végleges pusztulásnak kitétessék? (ügy van! jobbfelöl.) Hisz — gondolom—1879-ben a törvényhozásban kifejezett kívánalomhoz képest külföldi szakértők megnézték ezea vizeket, több hibát constatáltak ugyan, de mégis oda concludáltak, hogy most már arra, hogy ezen vidékek mentesittessenek, nincs más mód, mint hogy a eczeniber 11. 18S2. folyó közép és alsó részén úgy az átmetszések javítása, mint a gátak hátrább helyezése és erősítése mentül előbb létesíttessék. Nem egyedül a Tisza-szabályozási clique mondta ezt, mint tetszett nevezni a képviselő urnak a Tisza-szabályozási mérnököket, hanem a világ legműveltebb országaiból behívott szakértők nyilatkoztak igy. Es arra vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat, hogy annak, hogy a Tiszánál az előbbi években 1876-tól fogva felmerült károsodások és bajok oly nagyok voltak, egy nagy oka van; ez a nagy ok az, hogy az 1863-iki szárazság után sikerült elhitetni azon vidék lakóival, hogy a szárazságnak a Tisza-szabályozás az oka s ennek következtében elmulasztattak az árvédelmi munkák éveken át ezen hit benyomása alatt. Hiába mondták egyesek, hiába mondták szakértők, kik keresztül láttak ezen, hogy ez uem így van; dolgozzunk, mert majd megjönnek a nagy vizek évei és akkor kárát valljuk. Általános lévén egyfelül a hit, hogy a szárazságot a Tisza-szabályozás okozta, másfelől igen szívesen elhivén az emberek, hogy helyes nem csinálni olyasmit, a mi munkába s pénzbe kerül, elmulasztattak a legjobb évek és azután bekövetkeztek a nagy árvizek. Ha ma sikerülne, a mi nem hiszem hogy sikerüljön, elhitetni azt, hogy a mostani rendszer nem használ, hogy az kárt fogna az illető vidéknek tenni, akkor a társulatok, egyesek és a kormány elvesztenék a kedvet arra, hogy a mi hiányok vannak, kijavíttassanak, a mi létesítendő, létesíttessék s ismét bekövetkeznének a katastrophák az alatt, mig a némelyek szerint sokkal tökéletesebb tervek elkészülnének és azok keresztül vitelére az előkészületek megtörténnének. (Ugy van! jobbfelől.) Én nem akarom a magyar Alföldet a jó vagy jobb theoriák fölötti kísérletek tárgyává tenni, hanem azt akarom, hogy mentessék meg az által, hogy javítások tétessenek ott, hol hibák történtek a mostam rendszer mellett és ne rontassék le a hit az iránt, hogy ezen utón a mentesítés lehetséges. (Élénk helyeslés.) De azt mondta minap egy képviselő ur: állhat-e jót valaki azért, hogy hasonló katastrophák bekövetkezni nem fognak, ha ezen szabályozás végrehajtatik? T. ház! Én azt hiszem, minden irányban őszintének kell lenni és én kimondom őszintén azon meggyőződésemet, hogy sohasem volt, nincs és nem is lesz oly vizszabályozás, a mely abnormis időjárás mellett katastrophák olykori bekövetkezését lehetetlenné tenné. (Igaz! jobbfelől.) Erről minden oly ország példája tanúskodik, a hol évtizedek, évszázadok óta czélszerűen és jói vitettek keresztül a szabályozások és a legnagyobb költséggel és s»b