Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.
Ülésnapok - 1881-145
8 1Í5. orsziífo* filé* december 4. 1S82 Ajánlom ennélfogva a t. háznak a mentelmi bizottság javaslatának elfogadását. (Helyeslések.) Mukics Ernő : T. ház! Midőn a szőnyegen levő kérdéshez hozzászólok: valóban kedvezőtlen helyzetben érzem magamat, a mennyiben határozott egyéni meggyőződésemnél fogva, a melyet a mentelmi bizottságban is jeleztem, oda vagyok terelve, hogy a lovagias elégtételadást, mint a társadalmi tisztesség egyik'' követelményét, szembeállítsam|a positiv törvény intézkedésével. Meglehet, hogy midőn ezen valóban nehéz feladat teljesítésére vállalkozom, a t. ház engem elfogultsággal, vagy a törvények iránti tiszteletlenséggel fog vádolni. De legyen bármikép, én a t. ház ítéletében teljesen megnyugszom. Azonban legyen szabad nekem is azon benső meggyőződésemnek nyilt kifej'ezést adni, hogy azon törvény, a mely gátolja nemcsak, de sőt büntetés alá vonja a becsületsértésnek olyképeni megtorlását, hogy a becsület a müveit világ előtt rehabilitálva legyen — tartózkodás nélkül mondom ki, hogy azon törvény elvesztette létjogát, mert nem alkalmas arra, hogy védpaizsa legyen a becsületnek és oltalmazój Önérzetes embernek. Az olyan törvény csak takarója lehet a gyávaságnak! Nem akarom ezzel azt mondani, hogy helyesen van, ha igy van; de tagadhatatlan, hogy csakugyan igy van és nincs máskép. Igaz, hogy &z ész törvénye elitéli a párbajt; igaz, hogy a positiv törvény bünteti azt, mint vétkes cselekményt; de mit használ mindez, ha ártörvény nem képes ellensúlyozni a korszellem azon uralkodó felfogását, hogy a becsületen ejtett szenyfoltért vért követel. Talán felesleges más nemzetek példájára hivatkoznom ; hisz tudjuk, hogy volt idő, mikor a legműveltebb nemzetek: a francziaéptigy,minta spanyol nemzet halállal büntették a párbajt. De a párviadal ezért még nem szűnt meg, sőt gyakoribb volt. Mi ebből a tanulság? Egyfelől az, hogy az önérzetes ember többre becsüli becsületét, mint életét 5 másfelől meg az, hogy a lovagias szellem iránti érzületet az emberek kebeléből kitörülni nem lehet és vélekedésem szerint nem is volna tanácsos. Azt hiszem, hogy a képviselőház nem fog indiscretióval vádolni, ha álláspontom igazolásául a többség pártértekezletének egyik megállapodására hivatkozom, a mery szerint a párviadalt nyilt kérdésnek tartotta fenn. Helyeslem ezen megállapodását, mert ez nem jelenthet mást, mint azt, hogy az oly jelentékeny többség, mintát, túloldal, mely hivatva van döntő befolyást gyakorolni egyes kérdések megoldásánál: erkölcsileg képtelennek nyilvánult arra, hogy tömörült pártállást foglaljon oly törvény védelme mellett, amely fölött az önérzeteközvélemény már régen pálczát tört. És kérdem végre: mit jelentsen még az is, hogy ha nem ilyen ] szerencsés kimenetelű párviadalnál, mint ez, a melyről szó van, hanem egy komolyabb következményű, végzetes, halállal végződő párviadalnál a birói ítélet hozatala előtt a bűnvádi eljárás beszüntetésével az életben maradt ellenfél legfelsőbb helyen kegyelmet kap? Kérdem ismételve, mit jelent ez? Nem mást t. ház, mint azt, hogy az általam is jelzett társadalmi tisztesség követelménye előtt még a korona sem zárkózhatik el teljesen. A mentelmi bizottság t. előadója az itt megnevezett képviselőkről nem beszél egyenkint, hanem csakis Hollósy Károly képviselő úrral foglalkozik és hivatkozik a büntetőtörvény 69. §-ának 2. pontjára, azt mondván, hogy őszintén előmozdította a párbajt. Ugy látszik, hogy a mentelmi bizottság t. előadója maga is belátta akkor, midőn Hollósy Károlyra nézve kivételt tesz, hogy gyenge álláspontra helyezkedik szemben Hollósy Károly mentelmi ügyével. De a beterjesztett irományokból is kitűnik, hogy Hollósy Károly semmiféle tekintetben nem vett részt a párviadalban; legfeljebb azt lehet mondani, hogy fogata történetesen megjelent. Már pedig ugy hiszem, a t. ház nem lesz hajlandó Hollósy Károlyt különösen sújtani azért, mert fogata ott volt a párviadal színhelyén. Ugyanazon iratokból meg lehet győződni arról is, hogyha Hollósy Károlyt vádolni lehetne : csakis azért lehetne, hogy Verhovay t. képviselőtársunkra várakozott. Különben itt lévén Verhovay képviselő ur, ha szükségét látja, bizonyosan nyilatkozni fog. A mi a mentelmi bizottság jelentését illeti, az, miután zaklatás fenforgását nem látja, Istóczy, Wahrmann és a többi képviselők mentelmi jogának felfüggesztését ajánlja. Én megengedem, hogy a mentelmi bizottságnak talán igazsága van abban, hogy nem forog fenn valami politikai zaklatás. Egyátalán véve mondom, mert csakugyan köztudomására jutott, hogy a párviadal megtörtént. De szabad legyen a t. házat ezen alkalommal arra figyelmeztetni és felkérni, hogy ha a t. ház egyátalán minden párviadalnál a „zaklatás" jeligéjét fogja irányadóul venni: akkor nagyon félekés tartok attól, hogy épen a t. képviselőház fog alkalmat nyújtani a legnagyobb zaklatásokra, mert nagyon könnyű dolog, hogy egyik vagy másik képviselőtársunkat ezen az utón lehetetlenné tegyük és annak törvényhozási működését megakasszuk. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Én nem akarom a t. ház türelmét hosszasabban igénybe venni. Ezek után kijelentem, hogy én a mentelmi bizottság véleményéhez hozzá nem járulhatok, hanem felkérem a t. házat, méltóztassék a következő ellenindítványomat elfogadni. (Halljuk!) Mondja ki a t. képviselőház, hogy Istóczy Győző, Wahrmann Mór, hg. Odescalchy Gyula, Onody Géza, Hentaller Lajos, visontai Kovách László és Hollóssy Károly képviselők mentelmi
