Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-145

145, országos ülés deezemfcer 4 1882. 9 jogát fel nem függeszti. (Helyeslés a szélső halúldalon.) Dr. Boszival István: T. ház! Nekem ugy látszik, mintha büntető-törvénykönyvünknek a párbajról szóló szakaszai csak arra lennének kárhoztatva, hogy a paragraphusok számát szaporítsák, de senki által ne respectáltassanak. Mert, ha figyelembe veszem a majdnem naponként feltűnő párbajeseteket és azoknak a társadalom minden rétegében való túlságos elharapódzását, elannyira, hogy egy nagy napilap jogosan mondhatta, hogy: párbajtól visszhangzanak a lapok hasábjai s azoknak már állandó rovatot lehetne nyitni, lehetetlen azon következtetésre nem jönnöm, hogy a büntetéstől való félelem legkevésbé sem tekinthető azon tényezőnek, mely a feleket a párbaj megvívásától visszatartani s elriasztani képes lenne. A törvény irott malaszt, a törvény betű, melyet nem részesítenek az azt megillető tiszteletben. A társadalom, melynek ilyen félszeg kinövései vannak, beteg, azon társadalomban a becsület s annak megvédése körüli meghatározásban fogalomzavar uralkodik. Engem azon mély tisztelet, melylyel az általam különben nagyrabecsült s jelenleg érdekelt képviselőtársaim nemes személyiségei iránt viseltetem, nem tartóztat vissza attól, hogy ezen ügy szőnjregre hozatalával egyéni nézeteimnek kifejezést ne adjak s álláspontomat rövid pár szóval ne jellemezzem. (Halljuk!) A belső becsület az egyén erkölcsi értéke által határoztalak meg s magában véve absolut jellegű, melyet akaratomon kivül senki tőlem erőszakkal el nem vehet. A külső becsület — a mások általi megbeesültetés — már relatív természetű s függ másoknak irányunkban való jóindulatától, de sokszor szeszélyétől és bizonyos iránybani elfogultságától. Már ebből is látszik t. ház, hogy a külső becsület nem mindig áll helyes arányban a belső becsület értékével. Tudom én, hogy nem lehetünk közönyösek az iránt, miként vélekednek rólunk az emberek, tudom, hogy szoros kötelességünk, mint társadalmi lényeknek, arra törekednünk, hogy a kikkel érintkezünk, mások is rólunk magoknak jó véleményt formáljanak; tudom, hogy kötelességünk a külső becsület élesztése s fentartása és annak megtámadhatása esetén védelmezése. Ámde szerény nézetem soha sem fogja eszem meggyőződésével helyeselni az oly eljárást, mely a becsület megvédését — az igazság és jog félretételével— a kard élére állítja, vagy a golyót kiröpítő ügyességtől teszi függővé. A gyakorlott lövő a feldobott almát biztosra veszi, mig más a fegyver kezelésében egészen járatlan: hol van itt a védelmi eszközök egyenlősége? S látjuk gyakrabban, hogy az elkövetett sérelem egy új sérelemmel, egy új bűnténynyel, egy gyilkossággal betetőzve, a becsület mezébe öltöztetik. Én az ilyen lovagias elégtételt nem merném a törvény KÉPVH. NAPLÓ. 1881— 84. VHI. KÖTET. ellenébe állítani, mint azt az előttem szólott Mukics Ernő t. képviselő ur tette, mert én azon nézetben vagyok, hogy a ki sérelmet, jogtalanságot akar megtorolni, az lépjen a jog alapjára, keressen orvolást azon utón, melyet a törvényes eljárás számára fentartott, de ne akarjon saját ügyében önbiráskodni, mert a párbaj sohasem fogja átváltoztatni a. bűntényt erénynyé. Hivatkozás történik a társadalmi viszonyokra, a társadalmi felfogásra; ámde kérdem, ki van hivatva az általam betegnek jelzett társadalomnak első sorban való gyógyítására és a ferde nézetek tisztázására, ha nem maga a törvényhozó testület ? Mutassák meg a törvényhozó testület bölcs tagjai, hogy tiszteletben tartják az önmagok által alkotott törvényt és akkor a jó példának hatása jó irányban fog mutatkozni. Oly sokszor történik hivatkozás e teremben Angolországra, hogy már megszoktuk némely ügyben Angolors'zágot példa gyanánt felállítva szemlélni : méltóztassék a mélyen t. törvényhozó testület bölcsességének ezen ügyben is követni az angol példát, a hol a miénknél sokkal egészségesebb társadalmi viszonyok a párbajt elítélik, kárhoztatják. A párbaj nem illeszthető be helyesen az önmagát műveltnek, felvilágosultnak nevezni szerető XIX. század keretébe; mert az benne mindig szégyenfoltot fog képezni. Én a mentelmi jog felfüggesztése mellett szavazok. Komjáthy Béla :T. ház! Ivánka Imre: Bocsánatot kérek, a t. képviselő ur, ha nem csalódom, a mentelmi jog felfüggesztése mellett van, én pedig annak ellenében Mukics Ernő t. képviselőtársam indítványát pártolom, méltóztassék tehát megengedni, hogy a szokáshoz képest most én szóljak. (Halljuk!) Igen rövidre foglalom össze nézetemet. Kétségtelen, hogy a mint most a társadalom áll, theoriával és szép eszmékkel azt máskép alakítani lehetetlen. A társadalmi fogalmak szerint bizonyos esetekben a fegyverrel való elégtétel elkerülhetetlen. (Igaz!) És én itt egyenes zaklatást látok. Igaz, hogy az újabban meghozott törvény a párbajt tiltja és ezen törvényt respectálni kell. Én azon alkalommal, mikor azon törvény meghozatott, bátor voltam az illető köröket figyelmeztetni, hogy fogadjanak el más systemát, például a becsületbíróság systeniáját és akkor el fogjuk kerülni azon számtalan aprócseprő párbaj okát és csak azok fognak előfordulni, a melyek komoly sértés folytán állottak elő. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon. Helyeslések.) Miután a párbaj mindazonáltal, hogy törvény tiltja bizonyos esetekben elkerülhetetlen, én az illető képviselő urakat nem vélem kiadhatóknak, ennélfogva pártolom Mukics Ernő t. képviselő ur indítványát. (Helyeslés.) Baross Gábor: T. ház! Nem szólaltam volna föl ez ügyben, a mint általában nem szólal2