Képviselőházi napló, 1881. VIII. kötet • 1882. deczember 4–1883. január 11.

Ülésnapok - 1881-145

145, országos ülés deezemfcer 4 1882. 9 jogát fel nem függeszti. (Helyeslés a szélső hal­úldalon.) Dr. Boszival István: T. ház! Nekem ugy látszik, mintha büntető-törvénykönyvünknek a pár­bajról szóló szakaszai csak arra lennének kárhoz­tatva, hogy a paragraphusok számát szaporítsák, de senki által ne respectáltassanak. Mert, ha figye­lembe veszem a majdnem naponként feltűnő párbaj­eseteket és azoknak a társadalom minden rétegé­ben való túlságos elharapódzását, elannyira, hogy egy nagy napilap jogosan mondhatta, hogy: pár­bajtól visszhangzanak a lapok hasábjai s azoknak már állandó rovatot lehetne nyitni, lehetetlen azon következtetésre nem jönnöm, hogy a büntetéstől való félelem legkevésbé sem tekinthető azon ténye­zőnek, mely a feleket a párbaj megvívásától vissza­tartani s elriasztani képes lenne. A törvény irott malaszt, a törvény betű, melyet nem részesítenek az azt megillető tiszteletben. A társadalom, mely­nek ilyen félszeg kinövései vannak, beteg, azon társadalomban a becsület s annak megvédése körüli meghatározásban fogalomzavar uralkodik. Engem azon mély tisztelet, melylyel az álta­lam különben nagyrabecsült s jelenleg érdekelt képviselőtársaim nemes személyiségei iránt visel­tetem, nem tartóztat vissza attól, hogy ezen ügy szőnjregre hozatalával egyéni nézeteimnek kifeje­zést ne adjak s álláspontomat rövid pár szóval ne jellemezzem. (Halljuk!) A belső becsület az egyén erkölcsi értéke által határoztalak meg s magában véve absolut jel­legű, melyet akaratomon kivül senki tőlem erő­szakkal el nem vehet. A külső becsület — a má­sok általi megbeesültetés — már relatív termé­szetű s függ másoknak irányunkban való jóindu­latától, de sokszor szeszélyétől és bizonyos irány­bani elfogultságától. Már ebből is látszik t. ház, hogy a külső becsület nem mindig áll helyes arány­ban a belső becsület értékével. Tudom én, hogy nem lehetünk közönyösek az iránt, miként véleked­nek rólunk az emberek, tudom, hogy szoros köte­lességünk, mint társadalmi lényeknek, arra töre­kednünk, hogy a kikkel érintkezünk, mások is rólunk magoknak jó véleményt formáljanak; tudom, hogy kötelességünk a külső becsület élesztése s fentartása és annak megtámadhatása esetén védel­mezése. Ámde szerény nézetem soha sem fogja eszem meggyőződésével helyeselni az oly eljárást, mely a becsület megvédését — az igazság és jog félretételével— a kard élére állítja, vagy a golyót kiröpítő ügyességtől teszi függővé. A gyakorlott lövő a feldobott almát biztosra veszi, mig más a fegyver kezelésében egészen járatlan: hol van itt a védelmi eszközök egyenlősége? S látjuk gyak­rabban, hogy az elkövetett sérelem egy új sére­lemmel, egy új bűnténynyel, egy gyilkossággal betetőzve, a becsület mezébe öltöztetik. Én az ilyen lovagias elégtételt nem merném a törvény KÉPVH. NAPLÓ. 1881— 84. VHI. KÖTET. ellenébe állítani, mint azt az előttem szólott Mukics Ernő t. képviselő ur tette, mert én azon nézetben vagyok, hogy a ki sérelmet, jogtalanságot akar megtorolni, az lépjen a jog alapjára, keressen or­volást azon utón, melyet a törvényes eljárás szá­mára fentartott, de ne akarjon saját ügyében ön­biráskodni, mert a párbaj sohasem fogja átváltoz­tatni a. bűntényt erénynyé. Hivatkozás történik a társadalmi viszonyokra, a társadalmi felfogásra; ámde kérdem, ki van hi­vatva az általam betegnek jelzett társadalomnak első sorban való gyógyítására és a ferde nézetek tisztázására, ha nem maga a törvényhozó testület ? Mutassák meg a törvényhozó testület bölcs tagjai, hogy tiszteletben tartják az önmagok által alkotott törvényt és akkor a jó példának hatása jó irány­ban fog mutatkozni. Oly sokszor történik hivatkozás e teremben Angolországra, hogy már megszoktuk némely ügy­ben Angolors'zágot példa gyanánt felállítva szem­lélni : méltóztassék a mélyen t. törvényhozó tes­tület bölcsességének ezen ügyben is követni az angol példát, a hol a miénknél sokkal egészségesebb tár­sadalmi viszonyok a párbajt elítélik, kárhoztatják. A párbaj nem illeszthető be helyesen az önmagát műveltnek, felvilágosultnak nevezni szerető XIX. század keretébe; mert az benne mindig szégyen­foltot fog képezni. Én a mentelmi jog felfüggesz­tése mellett szavazok. Komjáthy Béla :T. ház! Ivánka Imre: Bocsánatot kérek, a t. kép­viselő ur, ha nem csalódom, a mentelmi jog fel­függesztése mellett van, én pedig annak ellenében Mukics Ernő t. képviselőtársam indítványát pár­tolom, méltóztassék tehát megengedni, hogy a szokáshoz képest most én szóljak. (Halljuk!) Igen rövidre foglalom össze nézetemet. Két­ségtelen, hogy a mint most a társadalom áll, theo­riával és szép eszmékkel azt máskép alakítani le­hetetlen. A társadalmi fogalmak szerint bizonyos esetekben a fegyverrel való elégtétel elkerülhetet­len. (Igaz!) És én itt egyenes zaklatást látok. Igaz, hogy az újabban meghozott törvény a párbajt tiltja és ezen törvényt respectálni kell. Én azon alkalommal, mikor azon törvény meg­hozatott, bátor voltam az illető köröket figyelmez­tetni, hogy fogadjanak el más systemát, például a becsületbíróság systeniáját és akkor el fogjuk ke­rülni azon számtalan aprócseprő párbaj okát és csak azok fognak előfordulni, a melyek komoly sértés folytán állottak elő. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalon. Helyeslések.) Miután a párbaj mindazonáltal, hogy törvény tiltja bizonyos esetekben elkerülhetetlen, én az illető képviselő urakat nem vélem kiadha­tóknak, ennélfogva pártolom Mukics Ernő t. kép­viselő ur indítványát. (Helyeslés.) Baross Gábor: T. ház! Nem szólaltam volna föl ez ügyben, a mint általában nem szólal­2

Next

/
Thumbnails
Contents